Szombat

Itt ugye nem áll meg az élet pénteken, meló, suli és minden egyéb szombaton is ugyanúgy, mint hétköznap. Mi is kivesszük a részünket az itteni munkamorálból, ergo mi is dolgoztunk. Igaz, nem 8 órát, de az elintéznivalót elintéztük. Aztán leszakadt már megint az ég, de olyannyira, hogy 5 méter alatt, míg a kocsiig elfutottunk, totál, de totál eláztunk. A hátunkról csorgott a víz bele a felsőnkbe, onnan pedig a gatyónkba. Az irány ezúttal a Marriott egyik meglehetősen exluzív bárja volt. Itt kellett volna találkoznunk egy partnerrel, aki időközben egy karambol miatt először csak késett, majd aztán nem jött. Próbáltuk megtalálni a bár otthoni megfelelőjét, és a Goa, Soul Café range-ben találtuk meg. A zene fergetegesen jó volt! Az eddigi (a tavalyit is beleszámítva) zenefelhozatal alapján nem hittem volna, hogy itt ismerik a massive attackot, de hogy még a jazzanovát és krudert is? Wow! Mivel ezen a helyen nem lehetett táncolni, de a bugi már nagyonis a lábunkban volt, egy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztunk: táncos klubot találni Chennaiban. Végül egyre rátaláltunk. Öten voltunk, 3 pasi, 2 csaj. A belépés pároknak ingyenes, szingli pasiknak 400 rúpia (10USD). Ennek ellenére beérve a tánctéren vagy 60 pasi és 0, azaz nulla nő táncolt. Ezek után, na és persze, hogy az egyik csávót nem engedték be, természetesen azonnal elhagytuk a termet. Egyébként rettenet bűz terjengett bent. Az áporodott levegő cigarettafüsttel keverve...

Function itt

Pénteken vendégségben voltunk. Fiatalok is voltak, idősebbek is, nem is az számít. Itt egy vendégség pont a fordítottja az otthoninak. Ugye mihez vagyunk mi szokva? Megérkezünk, egy aperitif, aztán vacsora, ebéd, whatever, utána pedig a teli gyomorra jöhet a beszélgetés és a piálás. Az egyik helyi arc megfogalmazásában itt pedig a kajáról szól minden. Hát, ebben még nem is lenne különbség, csak itt úgy szól a kajáról minden, hogy azt hagyják a legvégére. Tehát: ivás-ivás-ivás, némi sörkorcsolya (pl. nyersuborka eperszósszal), aztán amikor már totál készen vannak, akkor esznek, majd hazamennek. Mi az otthoni rendszerre voltunk felkészülve. Mivel viszonylag korán ott kellett lennünk, és az út is hosszú volt, dolgoznunk is kellett, nem volt időnk kajálni egész nap. Ergo totál üres gyomorral vágtunk neki az estének. Ahhoz képest egészen jól bírtuk. A magyar különítmény egészen este 10-ig. Ehhez képest csak olyan 1 körül léptünk le nagy társaságostul.

Monszun

Az előbb akkorát dörrent az ég, hogy még a ház is beleremegett! Amúgy eső, eső, eső a ma délutáni program. Egyfelől ez jó, mert legalább nem rohadunk szét, másfelől meg rossz, mert egy dzsuva lesz minden, az ember inkább ki sem megy sehova. Amúgy se mennénk, mert annyi a meló, hogy egy nap sem sikerül az aktuális nap végére érni mire lelépünk, mert már kopog a szemünk az éhségtől. Ma még kb. egy 3 órás míting áll előttünk, és nyomjuk már itteni 14:00 óta. Jó, hogy +3,5 óra eltolódás van, így nem kell korán kelni. Igaz, így a délelőttöt átalusszuk, délután meg este meg nyomatjuk a melót. Talán hétvégén már valamit fogunk látni a városból is. Úgy volt, hogy ma megyünk a Harry Potter premierjére, de a míting ugye...Főnök kell hozzá, aki elvileg elrepült, de persze lekéste a gépét, úgyhogy várjuk, hogy jöjjön vissza. De olyan dugó van, hogy még 1 óra legalább. Addig meló ezerrel, meg éhség megint...Mikor fogunk így enni!

Reality flash 2.007/b

Merthogy ma gyalog jöttünk be dolgozni, és 20 perc a napon sétálva elintézett bennünket. 30 perc múlva is szakadt még rólunk a víz. Pedig direkt azért vettem át a farmert, mert úgyis riksával jövünk, és akkor nem gáz. De nem, merthogy két fehérnépnek nem a normál árat, hanem egy 3x-st mondanak, amire mi persze szemberöhögtük őket és jól kibasztunk magunkkal. A meleg az egy dolog, de a bűz, na az egy másik, pláne, hogy egy kanálisként funkcionáló folyón is át kellett kelnünk.

Amúgy jó itt. Eddig. Azt, hogy kézmosás után 2 perccel ugyanolyan retkes a kezem meg folyamatosan ragadok, már meg is szoktam.

Aztán hogy egy kis helyi kultúrinfóval is szolgáljak (máramennyire ez annak számít):

Ugye itt a nők nem isznak. De fehérnépek lévén, nekünk elnézik. Egy italbolt itt úgy néz ki, hogy van egy ilyen kis helyiség, hasonló, mint otthon a garázsok, egy pult, és azon keresztül adják ki a piát. Ahol mi vásároltunk, ott ezt a pultot 2 tócsán keresztül lehetett megközelíteni. Nem akarom igazából tudni, hogy mitől volt a tócsa, de vannak sejtéseim. A főnökék, csak hogy lefényképezhessék a helyiek arcát, minket küldtek el alkoholért. 1 üveg rum és 10 üveg sör 2 fehér lány kezében nem kis döbbenetet keltett. A képeket sajnos még mindig nem láttam, de nagyon kíváncsi lennék rá!

Meleg van, de nem halálos

Egy új világban 29 óra utazás után. Helsinkiben majdnem lekéstem a gépem, de csak majdnem. Egyébként Helsinki szép, de egy 3 óra elég volt belőle. Aztán jó kis konyak az ijedtségre és végigaludtam a 8 órás utat.

Meleg van, de felhős és esik is olykor-olykor, de nem meglepő, monszun van. Kecó okés, de persze az itteni viszonyokhoz képest. Otthon nem bizti, hogy hosszú távon el tudnám viselni. Tavaly óta sokminden nem változott itt, a közlekedés továbbra is kaotikus, tehenek még mindig mászkálnak az út közepén, és még mindig nem szoktak hozzá a helyiek a fehérember látványához. Továbbá a nem csípős kaja is éppoly csípős nekünk, mint eddig is volt.

eső

Nem vagyok képes megszabadulni innen! Ez siralmas! Azt tudtam, hogy hidegebb lesz, mint eddig volt, de arról nem volt szó, hogy esni is fog, pláne, hogy ennyire! Még reggel sem utalt semmi jel ilyen égszakadásra! Nyilván, nem is készültem fel rá megfelelően. Rövid szoknya, no esernyő. Még várok egy kicsit, aztán ha nem változik, átadom magam a természet törvényeinek, nameg a totál elázásnak.

tényleg régen volt

Eddig tartott, míg megint felszabadult 10 percem írni.

Már nagyon a lelépés előtti hajrában vagyok. Ma követség, doki, meló, találkozások. Feszített lesz a tempó egész héten. Kezdem megszokni a rohanást, de sosem csináltam mást. Most sincs túl sok időm írni, pedig annyi mindenről lenne! A pókok, az államvizsgám, a családdal töltött hétvégém, a bankettem, és még annyi minden más! Gondolhatjátok, egyik sem volt eseménytől mentes! Remélem lassan lesz időm és bepótolhatom a lemaradást!

jön a vihar

Nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb netközelbe kerülni, úgyhogy írok. Ma 4 óra helyett 7-et dolgoztam, és a végén már a tököm televolt az egésszel. Nem a munka fájt, csak az, hogy a főnök 5 percenként talált ki olyan dolgokat, amit az elején ha kitalál, akkor 7 óra helyett 1-et vett volna igénybe az egész rendszer átdolgozása. Én meg vagyok róla győződve, hogy csak azért csinálja ezt, hogy megmutassa, ő a főnök. De akkor meg miért bízza rám? Vagy miért nem bírja 5 percre összeszedni magát és a koncentrációját, hogy aztán ne nyaggassam én sem 5 percenként az elkészült változásokkal? És persze egy csomó hülyeséget is mondott, aminek a feléről sikerült lebeszélnem, de a másik feléről nem. Úgyhogy most undorító lett az a felület a site-on szerintem, vagy ha nem is undorító, de elég eklektikus. De ez már csak így lesz mindig, hacsak nem alapítok céget, amire sok esély nincs, mivel kockázatkerülő vagyok, nem beszélve arról, hogy csóró is, ergo egész életemben szopni fogok ilyen hülyeségekkel.

Mindegy, ma tanultam már, úgyhogy a lelkem kissé megnyugodott, és este Kiscsillag koncert, úgyhogy minden jó, ha a vége jó. Ja, hajjaj, jön a vihar, úgyhogy ezt most jól elkiabáltam!

Melózom újból, és szarakodik a wifi. Még mindig tegnap óta. Lehet, hogy visszatérésem volt ennyire rossz hatással rá. Pedig meglehetősen kemény munkanapom alatt már majdnem leszántott a shrek 3, de persze ez az akadozás kikészíti a programot, és most ay istennek sem hajlandó újra elindulni. Pedig volt már, hogy 200 kbs fölött leledzett a mutató. Ilyen sem volt még velem, mert otthon egyrészt nem kalózkodom, pláne, hogy most net sincs, másrészt olyan lassú szokott lenni, hogy meghalás és hónapok, míg valami lejön. Még valahogy eltöltök itt egy órát, aztán irány Horány köccsel. Megnézzük az új kompkikötőt. Bár tanulnom kellene már igen nagy erőkkel annak érdekében, hogy a jövő héten végre okleveles nemzetközi kapcsolatok szakértő váljék belőlem, de csak nem bírom rávenni magam. Illetve nem is az akarás részével van a baj, hanem a prioritássorrenddel, ami visszatérő problémámnak bizonyul. Holnap meg jönnek az amcsik, akiket gardírozni kell majd, úgyhogy a holnap is egy tanulási csőd lesz. Eddig is mindig megoldottam, ezután is menni fog, én tudom, vagy legalábbis hiszem. De a lakás még mindig fut, és kezd megint távolodni a takaríthatósági állapottól. Üsse kavics, legalább jól érzem magam és olyan emberek között vagyok, akik szeretnek. Nemsokára úgyis megint a nagy magány jön nagyon messze, sokáig.

És az idei nyertes

Köccsel szombaton hazafelé a buszon rátaláltunk idei nyarunk slágerére. Nem olyan sláger ez, mint annak idején a kokodzsámbó volt, hanem egy olyan szám, ami mindkettőnknek valami furcsa oknál fogva most pont sokat mond, és az elmúlt hetekben egymástól teljesen függetlenül szarrá hallgattuk. Tavaly is volt már egy ilyenünk, akkor Sena First one-jára voltunk teljesen rákattanva. Idén az Oi va voi Yesterday's mistake-je lett a befutó. Valami fura módon a velőmig hatol ez a szám. Míg tavaly tudtam, hogy lelki állapotunk egyenes kivetítődése és erőkeresése rejlik Sena számában (és albumában is), idén nem tudom megmagyarázni a hatás igazi okát, azon kívül, hogy egy eszméletlen jó szám. Egyébként mindenkinek melegen ajánlom, egész albumostól= Laughter through tears, melyen többek között a Csitári hegyek alatt egyik feldolgozása is megtalálható.

Tegnap sikerült

Észre sem vettem, és sikerült megünnepelnem a tegnapi vizsgámat. Ez történik, ha az ember hónapokon keresztül sovány török sördiétán él és elszokik a felesektől. Nem is éreztem, hogy becsíptem. Bár mostanában egyáltalán nem szoktam megérezni az ilyen dolgokat, csak elfáradok, és a végén, ha túllőttem a célon, az úgy derül ki, hogy hamar elalszom. tegnap azért nem aludtam el a buszon hál' istennek, most kibírtam hazáig. De öregszem, az már biztos. Ma alig bírtam kikecmeregni az ágyból. De azért sikerült lépéseket tennem a lakásomban uralkodó káosz felszámolása érdekében. Lassan eljutok a takaríthatósági állapotba is, ami már nagyon ráférne mind a 40 négyzetméterre, mert ugye az elmúlt hónapokban csak az enyészeté volt. Jaaaj, de ablakot is kellene pucolni, mert az meg már 2 éve nem volt(erre azért nem vagyok büszke). De olyan sok, és tériszonyom is van. Ez magyarázza, hogy nem nagyon aktívkodtam tavaly ezügyben, mert ugye amíg M is ott lakott, addig besegített, mert neki nem volt tériszonya.

Egyen túl

Végeztem! Legalábbis a könnyebbik felével!

Miután tegnapelőtt 7-kor még Zizzel találkoztam, kicsit elkezdtem aggódni azon, hogy mi lesz velem a mai vizsgán. Akárhogy is nézzük, komplexvizsgáról van szó, ami bár anyagban nem túl nagy, nem sokban különbözik egy átlagos vizsgától, mégis valami finitizmus járt át, hogy ez most kicsit olyan, mint az érettségi, számot kell adnom eddig mellékszakirányon megszerzett tudásomról, vége lesz és jól kell teljesíteni.

Nade mennyi esély van jól teljesíteni úgy, hogy mire ez az érzés átjárt, 36 órám volt a vizsgáig? 5 tételről csak annyit tudtam, hogy melyik könyvben keressem, a többi meg jegyzetben ki volt készítve. Nem is aggódtam különösebben ezen, tudtam, hogy ez nem a nagyobbik falat. De bakker, van beugró! Fogalom és személy: 1-1. Olyan nevek is szerepeltek a listán, akikről én eddig még nem igazán hallottam! Hozzátartozik, hogy tegnap persze be kellett futnom az egyetemre, hogy az indexemet még aláirassam (nagy hiba volt ehhez a fószerhez jönni szakszemináriumra!!!).

Mondanom sem kell, hogy a tételek kidolgozása után éppenhogy maradt időm a fogalmakat meg a személyeket átnézni, de csak olvasás szintjén. A tételeknek végül ma reggel sikerült nekiállnom. Naná, hogy elaludtam, és a betervezett 5 óra helyett 4 órám maradt...De mint utólag kiderült, nem is kellett több.

A vicc, hogy előttem vizsgázott egy másik csaj, szintén mellékszakirányon, aki mondta, hogy ő már a hétvégén elkezdett erre tanulni, de minden kavarog a fejében. Akkor mit szóljak én? De ő szegény tényleg nem nagyon vágta a dolgokat.

Tantóbá a végén azt mondta, hogy 7-est kaptam. :)

Most megnyugodtam, 27-ig nincs újabb kényszer egy-két bürokratikus intézkedést leszámítva, ami után futkosni kell. Ma találka csajszikkal, végre közösen, és bakker most jutott eszembe, hogy az ajándékukat otthon felejtettem! Mondjuk, nem biztos, hogy örültek volna nekem egy üveg rakival valami bárban ma este. Mindenesetre ma alkoholizálni fogok, mert megérdemlem!

Újra itthon

Nagy nehézségek és egy 14 órás londoni késés után megérkeztem. a wizzairrel soha, de soha többet. Mondjuk, rendesek voltak, mert a végén nagy könyörgések közepette felengedtek a 15 kg-os kézipoggyászommal és a 24 kg-os bőröndömmel, de Iszanbulban az easyjet mégcsak nem is problémázott rajta. A legviccesebb, hogy a 14 órára 8 fontnyi vócsert kaptunk enni-inni. Az pedig nagyon nem sok angol árakhoz mérten, de ügyesen és takarékosan megoldottam, hogy azért ne maradjak éhen.

Most gőzerővel tanulás, mert ugye holnapután komplex, igaz, csak mellékszakirányból, ami annyira nem tragikus és nehéz, de azért olvasni kell. Még ma ki akarom dolgozni a hiányzó tételeket, úgyohgy hosszú éjszakám lesz.

Javulóban

Miután a gépem lerobbant, én is mentem utána. Múlt csütörtököt és pénteket lényegében az ágyban töltöttem vergődve, lázasan és értetlenkedve, hogy mi is történik velem. Több probléma merült fel, és fogalmam sem volt, hogy van-e közük egymáshoz, vagy különálló problémák tömkelege árasztott el. Először is, nehezen kaptam levegőt és szárazan köhögtem/köhögök. Aztán jobb oldalt deréktájon hátul van ez az erős fájdalom, hogy nem tudtam felállni tőle, na meg mozogni sem nagyon. Nem tudtam, hogy ez egy izom probléma-e, elültem-e a derekamat, vagy esetleg a vesém. Szedtem féjdalomcsillapítót, gondolván átvészelem vele azt a pár napot, amíg teljesen el nem múlnak maguktól a tüneteim. De nem tették, úgyhogy ma befizettem egy körre az itteni orvoshoz. (Itt is van vizitdíj, igaz mindössze 80 kurus=110Ft). A legrosszabb az volt, hogy elment az étvágyam, nem bírtam/bírok enni. És ez jelzi, hogy nem vagyok egészséges, mert azért ismeritek az étvágyamat és a kajával való kapcsolatomat(na, ez viccesre sikeredett)!

Előadtam doktorbának a tüneteimet, aki a légzési problémák tekintetében megerősítette a gyanúmat, hogy kiújult az allergiám. Mert ugye tavaly januárban leálltam a bogyókkal, de azért május-júniusban beszedtem két dobozt. Gondoltam, azóta annyira nem volt problémám az allergiámmal, hogy idén tudomást sem kell vennem róla. Ja, csak azon a bizonyos koncerten jó 10 órát voltam a szabadban, a száraz fűben, azóta meg itthon a poros lakásban, a virágzó fákról és egyéb gyomokról nem is beszélve. Úgyhogy ma estétől a jó öreg Zyrtec lesz az estimesém.

A másik problémát meg ugye ki kellett deríteni, hogy honnan ered. Elküldött vizelet vizsgálatra. Én meg néztem, hogy bakker, hát ennek sem lesz semmi eredménye, mert míg elmegyek itt egy kórházba, míg megkapom az eredményeimet, addigra rég otthon leszek. De nem! Ugyanis a suli rendelőjében van labor. Lementem, pisiltem, majd 10 perc múlva az eredménnyel caplattam vissza. Értitek? 10 perc volt az egész! Otthon leghamarabb 1 nap alatt csinálják meg, itt meg 10 perc! Nyilván, nem annyira túlterhelt a suli laborja, mint otthon egy kórházé, de akkor is! Ezek déli népek, ezt nem néztem volna ki belőlük! Nem is értem, miért nem mentem el korábban! Ha tudtam volna! De most már legalább tudom, meg azt is, hogy mi a bajom, és kaptam gyógyszert, úgyhogy innentől kezdve pikk-pakk meg fogok gyógyulni.

Haldoklik a gépem

Lehet, hogy ez az utolsó bejegyzés, amit tőlem erről a gépről kaptok. Folyamatosan vesztek a rendelkezésre álló helyből, de nem olyan tempóban, mint amilyenben a cuccok szántanak lefelé. Nem bírok rájönni az okára. Egyszer már történt hasonló, de akkor egy rosszalkodó widget kreált egy több gigás doksit. Most valószínűleg nem ez a helyzet. Továbbra is keresek! Vírus ugye kizárt, úgyhogy nem tudom, hogy mit és hol. Nyilván azért döntöttem emellett a kompjúter mellett, mert tök hülye vagyok a számítógépekhez, ergo most nem tudom, hogy mitévő legyek.

Gogol Bordello és az edzés

Ááááá, szenvedek. Tegnap egyfajta egyetemi napon voltunk barátaimmal. Az egyetem a világ végén, egy gyárövezet közepén volt. A bejáratnál egy hatalmas torony nagytestvér jelenlétét idézte, melyet a kampusz körüli szögesdrót csak megerősített.(na jó, nem szögesdrót, de nem állt távol tőle) Alkoholt tilos volt bevinni, amit ügyesen kicseleztünk egy kis kólásflakonba töltött unicummal, hogy azért a hosszú estén valami melegítő is legyen. A kampusz egyébként egész nagy és modern. A kertben sok-sok kajálda, színpad és egyéb ektiviti várta a nem olcsó belépő árát leperkáló diákokat. Cserébe a paintballon, a kaján és a sörön kívül minden ingyen volt viszont.

Ki is használtam a lehetőségeimet, úgyhogy azon nyomban az ugrálótranbulin felé vettem az irányt. Ilyen két oldalon rögzített, gumibugyis ugrálócucc volt. Azt hittem, hogy lábból többet vesz ki az ugrálás, de a cipőkötés közben éreztem csak, hogy karra jobban gyúrt a cucc. A kötélen meg kell tartania magát az embernek, és ha a levegőben bukfenceket is csinál(naná, hogy muszáj volt, az volt a legnagyobb móka!), akkor is a kezével irányít, illetve lendíti át magát. A következő játékszer a mechanikus bika volt. Jaaaaj! Az nem volt vicces, viszont ott is baromira kellett azért kapaszkodni! Aztán egy kis röplabda, söremelgetés, gumi(az a fajta, amit még általános első-másodikban játszottunk folyton), majd a főattrakciók, a koncertek.

Elsőként egy Brainstorm nevű litván banda játszott, olyan britpopféleséget. Meg akartam nézni közelebbről is a furaöltözetű és mozgákultúrájú énekesfiút, úgyhogy bevittem a srácokat a második sorig. Fura volt, hogy a tömeg egyáltalán nem mozgott, még az első sorban sem. Amikor eleredt az eső, simán tudtam állni fejemen egy könyvvel, hogy csak akkor esett le, ha én nem egyensúlyoztam elég ügyesen. Kíváncsiságképpen elkezdtünk ugrálni, hogy vajon mit szól hozzá a török egyetemista közönség. Hááát, nem voltak valami boldogak tőlünk. Olyan szemekkel meredtek ránk, hogy ezeket a barbárokat, akik az első sorokban egy koncerten ugrálni mernek honnan szalasztották vajon? Hogy mernek hozzámérni, netántán meglökni? Két szám és tucatnyi villogó szempárok után feladtuk, hogy majd újult erővel térjünk vissza az este sztárvendége, a Gogol Bordello koncertjére. Barátaim nem túl nagy termetű fiúk, ezt elárulom. De be szerettek volna menni a tömegbe, így elővéve tömegvágó képességeimet, törtem nekik az utat. Na, ekkorra már megmozdult a tömeg, de azért koránsem volt olyan tömött és brutál egészen az első sorig, mint amihez szokva vagyunk. Én az első sorig jutottam, ahol a délutáni edzés szerencsésnek bizonyult, ugyanis kellett az előedzés ahhoz, hogy ellen tudjak állni a kétoldalról jövő vesefúrásnak, és közben a korlátba kapaszkodva meg tudjam tartani a nem könnyen kiharcolt pozíciómat. KEMÉNY HARC VOLT! Be kell vallanom, mindössze 4 szám erejéig bírtam. Lehet, hogy pont azért, mert a délutáni edzés annyit kivett belőlem, hogy csak ennyire futotta, de a végkimerülés szélén hagytam el a kűzdőteret. Most meg szenvedek, mert MINDENEM fáj. A karomat tetanusz után magasabbra bírtam emelni, mint most, és akkor legalább 10 lépésnél többet is meg bírtam tenni.

Letargia

Szerda estémen a letargia kapta a főszerepet. Az hagyján, hogy a Liverpool kikapott, de hogy ezt egy elképesztően rossz meccsen sikerült elszenvednie, az rendkívül elszomorító. Elismerem, a Milánnak kijárt már a kupa, de a meccsen nyújtott teljesítményük alapján ez azért erősen megkérdőjelezhető. Iraki kurd barátunk is csatlakozott a szurkolótáborhoz, ami csak rontott a helyzeten, mivel ő volt az egyetlen Milán drukker a csapatban, és már a meccs 5. percében megjósolta a végeredményt. A meccs után a letargia csak folytatódott, mikor ugyanő elmesélte, szerelme szülei miért és hogyan fogják a 34 éves unokatestvéréhez kényszeríteni a 19 éves lányt, véget vetve ezzel egy őszinte kapcsolatnak. Jaaaj, és most küldött egy dalt(a nyálasabb műfajt kedveli, annak ellenére, hogy nem lehet neki olyan nemzetközi előadót említeni, akit ne ismerne, legyen szó elektronikáról vagy metálról) : Ronan Keating: If tomorrow never comes. Megszakad a szívem!

Mai menü

Új lakás, új szokások. Ebben a kéróban két török fiúval élek. Az előzőben csak egy volt, de egy kinek elég? Ez az új kettő viszont nagyon jól járt velem, mert rájuk főzöm, többek között azért, mert rájuk lehet. Olyan kis családias idill van esténként, mikor mindannyian leülünk vacsizni! Tegnap lazac volt mentás-fokhagymás fűszervajjal, salátával és krumplipürével. Ma meg csak egy szimpla paradicsommártásos tészta (azért fel volt dobva egy kis jó otthoni kolbásszal finom kis disznóból, a fiúk legnagyobb örömére). Állításuk szerint még egy olyan ételt sem ettek, amiben disznóhús lett volna. Persze kóstolták már, de csak egy falat húst, ételben, tányérban még soha, de nem csináltak belőle különösebb problémát. Éppen azt ecsetelték, hogy ilyen kajákkal már egészen európainak érzik magukat, mikor egyikük megszólal, hogy van-e itthon joghurt. Igen, jól sejtitek. A kolbászos-gombás-kukoricás paradicsommártásos tésztát joghurttal ették!!! Hirtelen lefagytam, és az európaiságukra vonatkozó megjegyzést még azelőtt visszavonattam velük, mielőtt megszentségtelenítették az ételt.

Agony by Sony - iGony

Ez a kifejezés nem tőlem származik, de nagyon teláló jelenlegi helyzetemre. Az hagyján, hogy a Sony szoftvere nem kompatibilis mac-ekkel, de hogy még önmagával sem? Az történt, hogy otthonról kihoztam (először is megtaláltam egyáltalán, ami nem volt azért annyira egyszerű) a 2.3-as sonic stage telepítő CD-jét. Szerintetek mi történt amikor telepítés után úgy gondoltam, hogy akkor most végre rendet tudok vágni a zenéim között? Hát már ez a verzió is azzal jött, hogy majd ha mindent letöröltem, akkor működni fog nekem. Hogy oda meg vissza, meg megint amoda! 20 giga zenétől megválni azért nem könnyű, annak ellenére, hogy lényegében már nagyon untam őket, és nyilván egyszerűen tudom pótolni az esetlegesen nem bekkáppolt zenéket. De ezt mégis hogy gondolja a rendszer?

Nem kell mondanom, a végén ugrottam egy fejest a mélybe, és csukott szemekkel nyomtam egy ok-t. M. nagyon kedves volt, mint mindig, tartotta bennem a lelket, így:

"don't worry, shoot yourself: it's a sony!"

P.S.:Már majdnem 6 gigánál járok visszatelepítésben. A fele zenét, ami ezen a kompjúteren van, nem ismerem, egyeseket név alapján rakok fel, kíváncsiságból. Így esett, hogy a genre-ek között már akad gothic rock...

Otthon voltam

Egy jó ideje vagy időm, vagy netem nem volt ahhoz, hogy írjak ide. Kezdődött egy hosszúhétvégével, bridget jones-osan minibrékkel. Egy Bozcaada nevű szigeten voltam, ami gyönyörű volt, illetve lett volna. Ezt most nem fejtem ki bővebben, a lényeg, hogy hoztam/uk a formánkat. Lúúúúzerség. Aztán ugye hazafelé lestoppolunk oroszokat, na az is ez a kategória volt. Ugyanis a kocsi csomagtartójában hagytam a fényképezőm. Na, találj meg 3 oroszt egy 12 millás nagyvárosban úgy, hogy még a nevükre sem emlékszel. Persze, sikerült, de nem volt egy leányálom.

Aztán meglátogattak a csajok, akikkel folyamatosan mozgásban voltunk, mire hazaértünk, szinte beestünk az ágyba. Persze, mikor egyáltalán hazaértünk. Mivel ugye az albérletem jobban hasonlít egy hotelhez, mint egy albérlethez, most is beütött a rákfene, és egyik reggel kaptam egy olyan telefont, hogy akkor este hatan ott aludnának, menjünk, illetve költözzünk el. Nekik már régóta be van ígérve, nincs mit tenni, bocsi hogy ilyen későn szólok, de tök kiment a fejemből. Mondanom sem kell, anyáztam egy sort, aztán szép csendben kiköltöztünk. Oda, ahol első nap melegvíz, illetve gáz nem volt, másnap meg víz, úgyhogy a végén csak otthon kötöttünk ki az utolsó nap egy zuhany erejéig. Persze nemcsak a csajok voltak itt, hanem az angolok is, hárman. Szerintem nagyon jól elvoltunk, csomó jó programot csináltunk, és rájöttünk közösen, hogy ez a város iszonyatosan nagy. De annyira, hogy még befogadni is nehéz, a legközelebbi míting meg Bathban, ahol mégcsak buszra sem kell ülni semmiért.

Aztán a kövtkező héten hirtelen elárasztott a sulis meló, amit a látogatások miatt elhalasztottam. Persze, ismét nem sikerült otthonomban maradnom újabb vendégek, ezúttal lakótársam közeli rokonsága miatt nagymamástul.

Aztán múlt hétvégén haza, hogy levizsgázzam. Szombaton érkeztem, a vizsgáim szerdától(gondoltam én még akkor), hát megengedhetem magamnak, hogy este pálinkafesztezzek egyet. Pucóra vártam, miközben Zizzel telefonáltam, aki megígért egy jegyzetet, és mondta, hogy akkor kedden a vizsgára elhozza. Én meg álltam bambán, hogy ugyan milyen vizsga van kedden. Erre felvilágosított, hogy május 15. nem csütörtök (ahogy korábban gondoltam), hanem kedd. Na, a ménkő! 5 vizsga 3 nap alatt, amelyek nem szerdán kezdődnek, hanem hétfőn. Szopacs. Pláne, hogy megígértem a szüleimnek, hogy vasárnap hazaugrom egy ebédre, Győrbe. Szal, a hét eleje elég strapás volt, levizsgáztam mindenből, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e minden. Eredmények szép lassan jönnek csak, pedig jó lenne tudni minél hamarabb, mert ha mégsem alakult jól a helyzet, akkor lépnem kell, de gyorsan.

A hét második felében meg lazítás volt. Szerdán 2-re végeztem az utolsó vizsgámmal, utána ereszd el a hajam szombatig, de istenesen. Szerdán a volt főnököm tett fel az éjszakaira. Emlékeim szerint a csukló utáni részben bal oldalon foglaltam helyet. A következő, amire emlékszem, hogy jobb oldalt a csukló előtt azt magyarázom valakinek, hogy a csajok itt ülnek, még itt vannak, mire az illető felvilágosított, hogy a buszon rajtam és egy csövesen kívül egy lélek sincs. Erre meglepve kellett megkérdeznem, hogy ő ki és én hol vagyok. A buszsofőr volt, aki próbált élesztgetni, állítása szerint addig nem túl sok sikerrel, és a világ végén vagyunk. Faja. Másnap Kupit ünnepeltük. Még mindig milyen fiatal a drága! Jó kis buli volt! Aznap Korsó tett fel a buszra. Kérdezte hívjon-e ha hazaért, amire én azon nyomban igennel válaszoltam. A nyugatinál csörgött, de megígérte, hogy még egyszer felhív. Hívott is, ébren is voltam már, a baj csak annyi, hogy megint a világ végén. Kellett nekem hazamenni! Itt már a sör ízéről is megfeledkeztem, de otthon mókuskerék és brutalitás van etéren! itt kérek elnézést mindazoktól, akikkel nem sikerült találkoznom, illetve beszélnem, de az idő nem volt elég szinte semmire. Három hét múlva megint vagyok, és akkor pótolom mulasztásaimat, ígérem!

Most ismét Isztanbulban, próbálom a múlt hetet behozni minden szempontból: tanulás, alvás, de főként alvás terén kell nagy pótlásokat elkövetnem. Ja, és a végén csak elköltöztem, de nem a hideg víz miatt! :)

Hogy mit ki nem találnak a marketingesek?

Kaptam ma egy emailt, amiben a következő áll:

KEDVES Kreszta!
Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje újra elõvenni a narancsbõr kérdését, hiszen ahogy melegszik az idõ, úgy rövidülnek a ruháink, és egyre többet mutatunk meg magunkból. És persze, mégis csak jobb érzés azzal foglalkozni, hogy egyenletesen barnuljunk a strandon, mint hogy folyamatosan próbáljuk eltakarni a combunkon/fenekünkön szemtelenkedõ gödröket.

De honnan veszik, hogy nekem van ilyenem? Ha lett is volna, a környező hegyek úgy megedzettek volna az elmúlt időben, hogy már rég nem lenne vele problémám. Persze ezt ők nem tudhatják, de vajon hogyan találnak meg engem ezzel? Presze, a kérdés csak retorikus, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy milyen hatást vált ki egy ilyen marketingfogás egyes nőkben. Vajon hatásos ez a stratégia, vagy inkább riasztó a célközönség számára? Én most kicsit csalódtam a brandben, mert nem hittem volna, hogy szpemre vetemednek, pláne ilyen tartalmúra!

SONY SUCKS

Ezennel lebeszelek mindenkit, hogy Sony mp3-om lejatszot vegyen! Meg veletlenül se! Ha megfordulna a fejetekben, akkor gondolkodjatok el azon is, hogy 1. tudtok-e vigyazni a hivatalos program, a sonicstage install CD-jere, 2. ha nem, es egy ujabb verziot akartok hasznalni, akkor hajlandoak vagytok-e megszabadulni az összes cuccon levö zenetöl? Az ujabb verzio installalasa utan a rendszer azt kerte tolem, hogy a lejatszomrol töröljem az összes zenet, mivel az egy korabbi verzioval került ra, es az update program nem tudja kezelni a korabbi verzio formatumat. Hallottatok mar ilyet? Ez egy szegyen! Ja, es a korabbi verziot SEHONNAN sem lehet letölteni. Feltetelezem, a ceg ugyesen blokkolta azokat a szajtokat, ahol fellelhetö volt a regebbi program, mert ha egy link akad is, ami megvaltast jelentene, tuti, hogy hibas linket takar. Azt meg meg sem emlitettem, hogy ha egyszer a cuccon van a zene, akkor onnan amugyis csak törölni lehet, mivel csak arra a kompjuterre hajlando kimasolni a mar a lejatszon levo zenet, amelyikrol feltöltöttem, ergo amin amugyis rajta van mar. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! A forumokon persze mindenki szidja a rendszert, de ha mar egyszer megvan a cucc, mit tudunk tenni? A Sony meg a legmocskosabb ceg termekvedelem teren! Hogy egy trojai falo tamadna meg az egesz központi rendszerüket, hogy tünne el az összes hülye softverjük a föld felszinerol a redvas termekeikkel egyutt!