Hogy milyen emberek vannak? Avagy a punk, a kötöttsapkás és a naíva

Tegnap vártam a palesztinra egy buszmegállóban a szakadó esőben. Az egyik buszról leszállt egy 100kilós hardcore arc, bőrszerkóban. Feje tele piercinggel és tetoválással, kezében egy elektromos gitár tok nélkül. Éppen rágyújtottam, mikor a busz megállt, és naná, hogy azonnal felém vette az irányt. Nyújtottam felé a cigit, gondoltam, tuti az kell neki. El is vette, majd elkezdett osztani, hogy miért hiszem azt, hogy csóró, nem kell neki, van rá lóvéja. Különben is, 5 évet ült. Hurrá!- gondoltam magamban. Innen a következőképpen folytatódott beszélgetésünk:

-Miért utálják Magyarországon ennyire a punkokat?
-(Nézz magadra, öreg!-gondoltam.) Sajnos nem tudom-mondtam.
-Ültem a sitten ezér-azér, és mostan nincsen hova mennem. Nem tudod hol van a környéken hajláktalan szálló?
-(Úgy nézek én ki?) Sajnos nem tudok neked ebben segíteni.
-De akkor most mi fog történni velem? Én csöves vagyok. Hol a picsába fogok aludni? Mit csinálnak a csövesekkel? Beviszik a zsaruk, vagy mi?
-(Én honnan a frászból tudjam? Eddig hol aludtál, öreg?) Sajnos ebben sem tudok segíteni, talán kérdezz meg mást.
Ekkor már kezdtem kicsit aggódni, hogy az életben nem fog lekopni, így kérőn felnéztem a mellettem álló és a konverzációt végighallgató 40-50-es pasi felé, aki kapásból elfordította a fejét. Felőle akár ott meg is erőszakolhatott volna. (Kösz, pajtás!)
Még dünnyögött valamit nekem a punkfickó, kicsit közelebb hajolva hozzám, de a tömény alkoholszagon kívül nem érzékeltem ebből már semmit. Aztán elment, én meg vártam tovább.

Az incidens után keveredett mellém egy másik, kötöttsapkás ürge. Féllúzernek tűnt, akiben benne van a potenciál, hogy tökös csávó legyen, csak egyelőre túl szerény, meg önbizalomhiányos. Úgy 15 percet álltunk egymás mellett, mikorra én már nagyon meguntam a várakozást, így leszólítottam, hátha ő az, akire várok. Lévén még sosem láttam kvázirandim alanyát, ennyi erővel ő is lehetett volna. Meg annyira bámult, hogy gonodltam, ő az, csak nem mer megszólítani. Nem ő volt, de beszédbe elegyedtünk. Mivel nekem a legközelebbi találkozómig volt még másfél órám, és nem taszított a kinézete, sem a stílusa, nem rohantam el a kérdések hada elől. Aztán elérkezett a pont, hogy akkor nem folytatjuk-e a beszélgetést valahol máshol. Ő egy érdekes moziféleséget ajánlott. Persze ekkor még nem esett le a nyilvánvaló. Hogy még mindig mekkora naív és az emberek jóindulatában hívő egyén vagyok! 10 perc alatt sikerült belőle kiszednem, hogy ez az érdekes moziféleség egy erotikus boxos moziklub. Akár végig is sértődhettem volna, de helyette bigott katolikusnak vallva magamat meggyőztem, hogy nem én vagyok erre a megfelelő ember, mivel ugye én majd csak a házasság után... Teljesen zavarba jött erre és elkezdett vadul mentegetőzni. Hogy ő tisztában van azzal, hogy nem jó irányba tart az élete, de volt már olyan, amikor az Írásnak megfelelően élt, de most valahogy a rossz úton tévelyeg, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy amikor nagy ritkán ilyen próbálkozásokra vetemedik, kibe botlik...Én kis tudatlan katolikus kislányként elkezdtem kérdezgetni, hogy ugyan mesélje már el nekem, manapság hogy is mennek az ilyen dolgok. Nagyon kíváncsian néztem rá, és előadtam, hogy annak ellenére, hogy én nem ezeket az elveket vallom, elfogadom a világ mai rendjét, és nagyon kíváncsi vagyok mi is történik körülöttem. A fickó beszámolt minden ilyen kapcsolatáról. Mikor a végére ért, én szépen elköszöntem. Kösz, egy élmény volt sok-sok tanulsággal!