Biszex élmények

Az úgy tötént, hogy csütörtökön volt ez a kis szocializációs esemény egy karaoke klubban. Pár sör után egyre jobban éreztük magunkat, hát elkezdtünk táncolni, ha éppen valaki nem énekelt. Persze rengetegen voltunk, de ez nem zárta ki, hogy a helyiek is képviseltessék magukat. Hirtelen feltűnt egy lány, akinek meglehetősen fura volt a viselkedése. Hogy is mondjam? Egyszerűen: bolond volt! Nagyon rázta, nagyon nyomta a bulit, jól érezte magát. A baj ott kezdődött, amikor elkezdett vadul bókolni nekem. Aszittem ez is a helyi kedvesség része, nem láttam én semmit mögé! Aztán amikor egy virágot adott nekem, akkor már éreztem, hogy ez nem stimmt teljesen, pláne miután közvetlenül ezután elkezdett velem táncolni, majdhogynem a falhoz szorítva engem. Na, akkor már egyértelmű volt a barátjával a háta mögött, aki persze mindezt békésen végignézte. Lakótárs éppen arrakeveredett, elkaptam a grabancát hirtelen, hogy most azonnal mentsen meg. Csak órákkal később, a hajón derült ki, hogy ezután a mentőakció után volt még egy köre a lakótársnak delikvenseinkkel...

Új élményeimmel felvértezve szombaton egy török buli közepére vetett a sors. Annak ellenére, hogy csak egy csendesen elfogyasztott sörre vágytunk, ez azon a helyen lehetetlenség volt. A hely rettenetesen kicsi volt, de csordulásig tömve helyiekkel. A nagy tömöttség okán nem csoda, hogy aznapi delikvensünk(egy meglehetősen kövér és csúnya helybéli) egy széken talált magának helyet tehetsége és cafatjai kibontakoztatásához. Beleélte magát! Mi meg ámulva lestük a szék alól az egész helységet elárasztó energiaáradatot, ami belőle áradt. Gondoltam, beszállok egy másik székre mellé, én is át akarom élni a zenét. Egy hollnad fiú már az elejétől gyengéd érzelmeket táplált helyi erőnkkel szemben, így gondoltam egyengetem kicsit a sorsát, felhívom magunk mellé, nyomjuk hárman. Erre támadt az a fantasztikus ötlete, hogy kűzdjünk meg a kegyeiért. ..Korábbi tapasztalataimmal felvértezve én bevetettem mindent! De vesztettem...Azt a csalódást!

Nem költözöm én sehova! Kedvelem lakótársamat, nagyon jól kijövünk egymással és jól érzem magam a lakásban! Ha a katonai szolgálatát teljesítő főbérlő is belemgy, hát én itt maradok! Különben is, csak a buli közelsége miatt költöztem volna, de nem kell az nekem, volt elég az elmúlt hat hónapban. Mióta itt vagyok, 1. rendesen eszem(3x egy nap:reggeli-ebéd-vacsi), 2. nem stresszelek, 3. normalizálódni látszik az életem saját magam előtt. Ez annyit tesz, hogy visszatért a pozitív világszemléletem és ezzel együtt a mosoly is az arcomra. E kettő sokkal jobb közérzetet eredményez, amitől boldog vagyok és sokkal jobban érzem magam a bőrömben!

Szóval evés: a nagyon fontos része az életemnek! Találtam az egyetemen egy menzát, ahol mindössze 2,25 líráért(=312 Ft) 4 fogást adnak. Többen mondták, hogy nem a legjobb ott a kaja, de mivel nekem nagyon nincs viszonyítási alapom, nekem ízlik. Persze volt már olyan, amit nem tudtam megenni, de a 4 fogásból 3 mindig rendben van.

Aztán találtam egy gyönyörű utat innen iskolába. Nemcsakhogy rövidebb, de mennyivel szebb! 20 perc gyaloglás erdős részen a friss levegőn, 15 perc hajókázás, majd 15 perc hegymászás. Ez utóbbi nem a legkellemesebb része az útnak, de 1 hónapon belül izzadás nélkül fel fogok futni! Ma még éreztem a combjaimat, meg a csak orron át lélegzés sem ment, de adok magamnak 1 hónapot, hogy belejöjjek!

Utóbbi napok

Tegnap végre elkezdődött az isi. Legnagyobb fájdalmamra nagyon úgy tűnik, hogy minden órán kötelezően meg kell jelenni, továbbá a követelmény a triplája az otthoninak, és meglepetésemre itt minden órára kell előre olvasni, 60-100 oldalt(persze, nem kellene, hogy meglepjen, ez lenne a normális otthon is, csak nem ehhez vagyunk mi szokva. elkényeztettek bennünket). Szóval, úgy tűnik, hogy 5 éves egyetemi pályafutásom alatt most először tényleg tanulnom kell szorgalmi időszakban. De már megint én balfék! Utolsó félévre csinálom magamnak a fincsi programokat! Szakdoli veszélyben!

Aztán voltam még egy lakásban. Tetszett a hely, meg az emberek is, csak a szobának nincs ablaka, és nincs berendezve. Szóval, még el kell ezen gondolkoznom erőteljesen! De mára is van 2 telefonszámom, úgyhogy opciók még adódnak.

Szombaton megvolt az első hivatalos bulim itt, mármint olyan jó kis rázós-táncolós. Aztán félisten kiesett félisteni státuszából, de persze jó haver lett! És végül: 5 nap után elkezdett működni a telefonom!:)

Istenek játéka, avagy félisten alias working class hero

Mi történik, ha egy félistennel hoz össze a sors? Kiderül, hogy 1. 1 évvel fiatalabb, mint én. Ez alapvetően még nem is lenne probléma, de! 2. szocialista, de a keményvonalas verzióból. Mit is tesz ez? Fiatalabb korában radikális anarchista csoportok aktív tagja, bibliája a Tőke. Hmmm. Örült, hogy egy poszt-szocialista országból érkező delikvenssel találkozhat, remélvén, kommunista eszméket vallok, és konstruktív diszkurzust folytathatunk a szocializmus különféle arcairól. Mikor kiderült, hogy Wallerstein, Fukuyama és Huntington otthoni tanszékem alapköveinek számítanak, nézett egyet, majd előadta, hogy őket az itteni politológia tanszék egyhangúan elítéli és utálja...Huntingtont tanítják ugyan, de elrettentő példaként. Ellenben kellemes és iszonyatosan hasznos délelőtt volt (van egy ember a tanszékről, akihez bármikor, bármivel fordulhatok!), csak ne hallottam volna annyiszor a délelőtt folyamán a munkásosztály szót! Jaaaj!

Tegnap meg voltam kérónézőben. Persze, a csomó telefonszámból csak ebben az egyben volt üres szoba, illetve...Mikor megláttam az arcokat, már éreztem mire számítsak. Ha annyit mondok, hogy a hajó ha nem is egy Four Seasons, de legalább egy Hilton ehhez a (minek is hívjam?) barlanghoz? képest, akkor nem vetettem el nagyon a sulykot. A következők hiányoztak az összkomfortérzésből:

• villany 2 szobában
• konyha
• porszívó
• mosógép

Alvás: ahol éppen üres ágy, illetve ágy? Miről is beszélek! Matrac akad. Asszem keresek tovább...

Én balfék! Mikor viszek magammal fényképezőgépet? Amikor ocsmány idő van! Mert ma az volt. Eső, felhők, félhomály...Lehet, hogy ennek köszönhetően, de az egyetemen sem alakultak olyan flottul a dolgok. Vártam vagy 3 órát, hogy ügyet tudjak végre intézni. Persze, a megváltás még odébb van, megoldás körvonalazódik. A sim kártyám meg még mindig nem műkszik! :-)

Annyi mindent elterveztem, hogy leírok, de mostanra csak annyi maradt meg bennem, hogy a buszon mindig sokan vannak és a hőmérsékletkülönbség tömegközlekedési eszközön és kint kb. 20 fok.

Megvan! Lett sim kártyám! Okosan hamisítottam magyar számlát gyári számmal, ÁFA kulccsal, minden, fejtörés, hogy hol nyomtassuk ki: megoldva. Erre kiderült, hogy 2007-től nem is kell regisztrálni a telefont, csak éppen vagy 2 hét, mire az itteni sim kártya rendesen, csont nélkül el fog kezdeni működni...Mondom én mindenkinek: nem sietnek el ezek semmit.

Lakás még mindig nem intéződik, a tárgyfelvétel meg para, ezért holnap vagy a fél napot az egyetemen fogom tölteni.

Ja, és kiderült, hogy tegnap az egész városban nem volt víz, csak vannak kerületek, ahol a vízutánpótlást megoldják víztartályokból, és vannak kerületek, ahol nem...

Megvolt. Nem volt nagy durranás, de annál hasznosabb. Találkoztam pár aranyos arccal. Németekkel fogok albit keresni, egy csajjal, meg egy sráccal, mindketten ugyanazt tanulják, mint én, szal praktisch. Az este egy vizipipás helyen fejeződött be, ahol már meglehetősen belefáradtam a kedveskedésbe, meg abba, hogy mindenkivel aranyos(=megnyerő) legyek (nem is gondoltam, hogy huzamosabb ideig ilyen fárasztó). Meg akkorra már nem emlékeztem a fele társaság nevére, akikkel beszéltem, ami az egész brancs fele lehetett, úgyhogy hazafele vettem az irányt. Aludhattam volna megint máshol, de gondoltam, még elérem az uccsó buszt, otthon mégiscsak kényelmesebb, lehet fürdeni, "saját ágy", net, stb. Erre vazze hazajövök, nincsen víz! Amúgy is kalandos volt a túra haza, mert ugye erről a buszról nem tudtam hol kell leszállni, úgyhogy helyiek telefonját nyúlkáltam le, akik persze nem beszéltek angolul, hogy felhívhassam a lakótársamat útbaigazításért. Iszonyatosan kell az a sim kártya már! Jaaaaj! A nagy izgalmakra most kell egy unicum. Ja, onnan is másfél óra volt hazajutni. Muszáj lesz elköltöznöm, pedig olyan jó itt, csak lenne víz!

Ma van a nagy napja annak, hogy megismerkedjek a többi nemzetközi arccal. Már nagyon várom, csak jó lenne okosan hazajutni, mert kicsit messze lesz az otthontól a végső cél. Majd meglátjuk, utcán nem maradok. Most viszont rohanás, mert ugyan még több, mint 2 óra a találkáig, de ugye oda kell érni, és a közlekedés...

3 éj itt, 2 éj ott

Eddigi 5 éjszakámból hármat sikerült itthon tölteni. Miért is? Mert ugye itt nincs éjszakai közlekedés. Persze nem maradtam fedél nélkül! De ugye ez azt is jeleni, hogy azért buliztunk eleget! Az itteni arcok kevésbbé hardcore-ok, mint az otthoniak, egész józanéletűek. Legalábbis akikkel eddig találkoztam.

Tegnap végre eljutottam Sultanahmetbe, értsd: Aya Sofia, Topkapi, Kék mecset, stb. Persze, egyelőre csak a környéket felfedezni, a múzeumolás még odébb van.

Ami már kiderült: isteniek a kaják! Ez persze rossz hatással van súlyomra, illetve lesz, de majd dolgozom rajta! Valahogy. Egyelőre eszem, mert még annyi finomság van!

Ami még kiderült: itt sok a leendő katona, vagy a katonaságba készülő ember. Szerencsétlenek, ha jó a testfelépítésük, mármint izmosak, magasak, akkor viszik őket keletre harcolni a kurd gerillák ellen a 6 vagy 12 hónapos kötelező katonai szolgálat idejére. Nem irigylem őket. De rengetegen vannak (már találkoztam egy jó párral, pl. tegnap is 2 pilótával vizipipáztunk), akik önmaguk választották a katonaságot, meg a nagyon szigorú, egy életen át tartó életmódot. Ők legalább válsztják! Ez itt egy nagy karrierlehetőség igazából. Bár miért is vagyok meglepve, mikor az itteni "Európa" legnagyobb hadserege? Akik a kötelező szolgálatra várnak, ők próbálják húzni-halasztani, de csak akkor nem viszik el őket, ha 1. valami olyan egészségügyi problémájuk van, amit persze a katonaorvos állapít meg, vagy 2. ha buzik, amit meg egy home videóval kell bizonyítaniuk, amin kivehetően akcióban vannak partnerükkel...

Ma tárgyfelvétel, úgyhogy megyek is, nehogy elkapkodják a jókat!

A Boszporusz két partjáról

Megérkeztem szerencsésen. Bulgárián keresztül többet nem utazom. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz keletebbre, ha már egy uniós országban akkora putri van olyan omladozó házakkal, de kellemesen kellett csalódnom. Ez egy igazi metropolisz! Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Szállásadóm egy nagyon rendes srác. Jól beszél angolul, tehát kommunikációs problémák nincsenek. Van egy német barinője, aki EVS-sel van itt, velük már pörögtem együtt. Nagyon helyesek. 4 csajszi lakik együtt, mondjuk, kicsit messze innen, de annyira nem vészes, 1 busz. Viszont ez a kéró kicsit messze van az egyetemtől. Illetve nincs is, légvonalban. Éjszaka viszont ide nem lehet hazajutni. Az probléma. Utolsó buszok 23.30-kor. Egyetemi haverok egyelőre nincsenek, mivel még szinte senkivel nem találkoztam. Suli jövő hét után kezdődik, jövő héten tárgyfelvétel van, online. Kedden meg a külföldi diákok első találkozója, meg egyetemtúrája. Csütörtökön már be kellett menni a suliba. Álleesés! Egy domboldalon van a campus, egy vár fölött. A kertből látni a 2. hidat, meg a fél Boszporuszt! A campuson van 2 uszoda, teniszpályák, kosárpályák, fodrász, és még ki tudja mi, amit nem láttam. Majd a jövő hét utántól felfedezem még magamnak. Lesz mit.

Az idő eszméletlen gyönyörű, tegnap egy pulcsiban ültünk a hajón, ami áthajózott bennünket Ázsiából Európába, a szememet nem tudtam nyitva tartani, annyira szikrázott a nap.

A városból már láttam dolgokat, bár a történelmi rész még előttem áll. Átmeneti lakótársam ma akart elcibálni, de nem szabad úgy elsietni a dolgokat. A belvárost ellenben már mint a tenyeremet, így 2,5 nap után. Ott minden nap megfordultam eddig. 1. igazi napomon voltunk bulizni egy olyan helyen, ami egy tetőn volt(a legtöbb kocsma tetőn van), körablak, szemben egy banda játszik, hátad mögött, lábad alatt meg ott fekszik a város és a Boszporusz teljes esti fényáradatában. Nem panaszkodom. Talán egy dologra csak: drágaság van! De erre készültem mondjuk.

Bulira egy hely van itt, úgy tűnik: Taksim. Minden ott van. A boltok, a bárok, a bulihelyek. Ez egy kicsit uncsi lesz, de mivelhogy nincs más, ezt kell szeretni. Persze az is gyönyörű. Ja, boltok este 10-ig nyitva.:-)

Utolsó itthonról

Utolsó pillanatokban vagyok. Amint gépelek, az amúgy sem hosszú alvásidőmet rövidítem, bár ilyenkor talán már úgyis mindegy. Csak tudjak holnap felkelni! 3 óra korán van ám! Mindegy, egész nap utazni fogok, lesz időm aludni, nem sírok! Különben is, REPÜLÖK megint!

Kicsit aggódom, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt aggódom a hosszú út miatt, de az nem akkora para. Aztán aggódom egy kicsit amiatt, hogy túl sok a cuccom, és nem fognak felengedni a repcsire. Ez sem annyira para, ezt is ki tudom játszani. M mondjuk tuti kiveszekedte volna a a bőrönd felét, de anyám, aki pakolt nekem/helyettem(mert ő helytakarékosabban tud), csak rakta-rakta a cuccokat. Beférni befért, csak hogy szükségem lesz-e rájuk? Majd elválik! Aztán aggódom amiatt is, hogy nehogy valamit ellopjanak. Akár a busz csomagtartójából is. Be kell vallanom, hogy nem vagyok valami nagy bizalommal etéren a déli népségekkel szemben, pláne, ha azok Európa keletebbi felén leledznek. Igazából csak ennyin parázom. Telefonszámaim vannak, ha bármi a célvárosban nem menne olyan flottul. Ok, nem paráztatom magam!

Ma csináltam valami olyat, amit lehet, hogy meg fogok még bánni! Kreáltam anyámnak msn accountot, hogy tudjon pici lánykájával beszélgetni unalmas estéin. Elmutogattam neki szépen mindent, érti. Vagy csak úgy tett, mert fáradt volt már. Ki tudja, majd elválik! De hogy mit szenvedtem, hogy kijátszam ezt a tűzfalat! Olyan antivírus van ezen a gépen, ami még a mozillát sem engedi használni. Persze, csomó próbálkozás után kilőttem, az lett. De legalább így minden működik! Vagy majd ez is elválik!

A lényeg, minden készen áll a holnapi úthoz, most megyek aludni. Még 4 órám van kelésig!

Így két nap itthon töltött délutáni betegeskedés után rájöttem, hogy miért nem nézek mónika showt. Ez egy tragédia!

Gyűlölök pakolni!

Még nem is csinálom túl régóta, olyan 20 perce, de már nagyon csúnya káromkodásomon vagyok túl! Megőrülök! Hogy a szomszédok mit gondolnak, leszarom, most úgysem látnak egy csomó ideig! Eddigi nagyobb utazásaimig legalább volt valaki, aki kiveszekedett a bőröndömből egy csomó kilót, de hogy most mi lesz? Igazából még korán sincs tele a bőrönd, csak persze még a fele cucc csak kedden fog belekerülni. Jajj! Most esett le, hogy akkor majd az egészet újra kell pakolni! Huhh. 1,2,3,4,5....most asszem ezt a sort egy darabig folytatom.

utolsó itthoni napok

Nagyon pörgős ez a hét! Eldöntöttem, hogy minden nap fogok ide firkantani valamit, de nem nagyon akar összejönni. Persze, nyugisabb lesz majd ha nem leszek így betáblázva. Kb. 3-4 találka per nap, de legalább mától már meló nincs. De helyette van az elmaradt rohangálások bepótlása, nameg a követség. Mert ugye éreztem én, hogy nem lesz az olyan egyszerű, csak optimista voltam. Vagy ismét naív? Hát persze, hogy nem volt elég az a papír. Egy faxot kértek az egyetemtől, ami meglepő módon mára már a követségen is volt, úgyhogy vízum lesz holnap vagy hétfőn. Pont időben.

Aztán a nagy találkozások közepette, meg a feszített tempóban iszonyat mandulagyulladással küszködöm. Akik utálnak most boldogok lehetnek, mert ugye a partiról szólhatna ez a hét (is), én meg teán kívül nem nagyon tudok mit lenyelni. Még a kajálás sem megy! Iszonyat ramaty ez az állapot, pedig olyan pörgés van, hogy ihaj. És ugye ebből jön az ördögi kör...Na, talán majd hétvégén összeszedem magam. Legalábbis igyekszem majd! Csak a holnapi búcsúbulit éljem túl!

Ja, szállás is lefixálva, megvan a csávó telószáma is, úgyhogy csak össze kell pakolni és felszállni a gépre, aztán meg a buszra! :-)