a spagetti vonal

Tegnap este kikapcsolódásképpen meg akartunk nézni rikával egy olyan klubot, ahol eddig még nem jártunk. Már nincs sok ilyen, ami nem azt jelenti, hogy mi járjuk őket végig lelkiismeretesen, hanem hogy nincs sok, kb.10 az egész városban. Szóval, azúttal a sokat emlegetett Speedet akartuk megnézni, de mivel ugye én is a lúzergrupp tagja vagyok, odaérvén kiderült, hogy hát az persze, hogy hétfőnként zárva van. Mivel a 10:45-ös utolsó kör már nagyon közeledett, a hotel éttermében telepedtünk le, ahol mi voltunk az egyetlen asztal. Nem is bántuk, csend volt, stresszmentes kellemes környezet nem fülsüketítő zenével. Nagy örömömre az étlapon találtam bolognai spagettit! 1 hete éheztem rá, úgyhogy usgyi, rendeltem is gyorsan egyet. Ugyan már nincsenek nagy elvárásaim az itteni nyugati konyha remekeitől, de azért egy bolognai spagettit csak úgy képzeltem, mint ahogy bárki tenné, paradicsomszósz, darálthús. Ja, meg ahogy azt móricka elképzeli! spagettitészta még rendben volt, de az az étel paradicsomot nem látott! Marhahúscafatokból készült ragu volt a bolognai spagetti! Már éppen összecimbiztünk a pincérekkel, kérdezték, milyen az indiai Pesten? Hát barátom, pont olyan, mint ez a bolognai spagetti itt!

Nem értette. Úgy 10 percünk ment arra, hogy megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy ez minden, csak nem bolognai spagetti, de csak nem tudtuk meggyőzni. Merthogy ez az! A séf meg már 40 éve a szakmában van, csak érti a dolgát, és ne próbáljam neki beadni, hogy ez nem bolognai, amikor az! Ja, volt napolitan spagetti is az étlapon. Na, az meg paradicsomos volt! Szóval letettem a jó kis paradicsomos tésztáról!

the real chennai traffic

Ma volt szerencsém egy mopeddel utazni ebben a nyugisnak egyáltalán nem nevezhető városban. Csúcsforgalomban. Most aztán igazán megmutatta magát a forgalom! Kocsi, autoriksa? Kész összkomfort ehhez képest! Az út vagy 20 perc volt oda, 25 vissza, de ebből 15 mindkét irányban dekkolással telt. Hol egy nagy és félelmetes busz árnyékában, hol egy motortenger közepén. Egy tuti, annyi kipufogógázt nyeltem, hogy a leheletem elég lenne egy spagetti elkészítéséhez, és a fogam alatt még mindig ropog a friss por. Az 'űrlány' szindróma ismét képben volt persze. Csodáltam, hogy balesetet nem okoztunk! Megfordult a fejemben, hogy ezúttal azért néznek annyira, mert itt senki nem ül úgy egy motoron, ahogy én tettem. Bevallom, görcsösen kapaszkodtam a hátsó kis kallantyúba, mert már az indulás előtt halálfélelmem volt a forgalmat ismerve. Itt nem meglepő látvány, ha egy egész család utazik egy motron, mama és papa közé beszorítva a két gyerek, vagy akár az egyik a kormányba kapaszkodva papa előtt áll. Ma éppen egy páron akadt meg a szemem, akik menet közben éppen egy smst olvasgattak, a csajszi a pasi válla fölött, míg ő valamit még magyarázott is a nőnek olvasás közben. Egy embert sem láttam kapaszkodni!

Nyertem

Galamb volt...

bűz bűz

Nincs víz az irodában. Se ivó, se egyéb. Erről már ejtettem szót korábban, de most az oka más. Arra lettünk figyelmesek tegnap, hogy iszonyatosan büdös a csapvíz. A víz szaga arra emlékeztetett, amikor anyám véletlenül kihúzta a mélyhűtő dugóját, és a benne lévő 20 kacsa egy idő után bomlásnak indult és a rothadó hús szagával árasztotta el a konyhánkat amit aztán 2 hétig nem tudtunk kiszellőztetni. Aztén az apám és nagybátyám elvittek a kacsákat a közeli folyóig, hogy a gyökereikhez térjenek vissza szerencsétlen állatok, csak a műanyagzacsikat nem kalkulálták bele, úgyhogy a 20 madár a műanyagzacsiban úszott a folyó tetején.

Most éppen a tartálytisztitó ürge dolgozik az ügyön, és nem lennék meglepve, ha egy madár, mókus vagy egy patkánytetemre bukkanna. Itt nagyban mennek a találgatások, hogy melyik álltfaj lesz a nyerő. Én a galambra szavazok. Persze tegnap azzal a vízzel mostuk el azokat a poharakat, amikből ittunk. Vigyázz Chennai, jön a pestis fehérembernek öltözve!

red carpet

Szerdán voltunk moziban. A rádiós médiapartneren keresztül sikerült jegyeket szereznünk a Die Hard 4 itteni bemutatójára. Mivel lesz egy általuk szervezett bulink, és mindkettőnknek érdeke a nyilvánosság, helyi sztárok is jelen lesznek ezen az eseményen, akiket a bemutató alkalmával kellett volna meghívnunk. Az indiai moziipar, mint köztudott, nagyobb Hollywoodnál. Itt is istenítik a sztárokat, talán még jobban is, mint Amerikában, mert egy-egy sztár halálakor tömeges ögyilkosságok mennek végbe. És rengeteg sztár van!

Ez a premier sem telhetett el nélkülük, afféle VIP esemény lévén. Ahogy a mozihoz értünk néztünk, hogy merre menjünk, mert piros szőnyeg, mellette hegyekben az emberek, gondoltuk, hogy ez a sztároké, mi majd valahol hátul beslisszolunk. Hát nem. Egyetlen út befele ez a piros folyosó volt. Hurrá! De a megpróbáltatások a helyiek telefonfényképezőjének serény kattogása után nem fejeződtek be. Piskóta volt ahhoz képest, ami bent várt ránk. Fényképészek és kamerák hada fogadott bennünket a mozi előterében. Hamar rájöttek, hogy nem mi vagyunk az érdekesek, de ez nem állította meg őket abban, hogy 2 perc alatt meg ne vakítsanak totálisan. Nyilván két fehér nő errefelé nem mindennapi látvány. Persze mondanom sem kell, hogy reggel nem mostam meg a hajamat, merthogy minek is? Senki nem szólt nekem előre, hogy ilyen helyre megyünk!

A film amúgy nagyon vicces volt! Bruce Willis megjelenésekor és a látványos trükköknél a közönség tapsviharban és örömujjongásban tört ki. És ez elvileg egy VIP esemény volt! Nagyon kíváncsi vagyok már egy helyi filmre is, helyi normál közönséggel. Ahova tényleg nem kell hajat mosni.

Most elmesélem nektek, hogyan működik egy 5 milliós város vízellátása

Az az építmény, illetve fogalom, hogy víztorony, itt nem ismert. Hogy a víz honnan érkezik, arról fogalmam sincs, de csak remélni tudom, hogy nem a szomszédunkban folyó úgynevezett folyóból, ami egyébként a város szennycsatornája. Klór az nincs sok a vízben, ez teljesen biztos, mert mióta itt vagyunk, az otthonról hozott ekcémakitörésem maradványi is eltűntek (na jó, nemcsak a víz miatt, ezen legalább segít a páradús környezet). Mivel víztorony és egyéb víztartály nincsen, ezért gyakorta előfordul, hogy víz sincs.

Van egy másik probléma: a szivattyú sem használatos errefelé. Nagyváros lévén ellenben számos magas ház van itt. A kérdés tehát jogos, hogy akkor szivattyú nélkül hogyan jut fel a 7. emeletre, ahol mi lakunk pl. a víz. Pontosabban, hogyan jön a csapból a víz. Elárulom, ha a normál csövekre számítanánk, akkor csak csipcsup lenne.

A fenti két probléma kiküszöbölésére egy tipikus indiai módszert választottak. Minden egyes lakásban víztartályokat helyeztek el. Nem egyet, erről szó sincs, hanem ahol csap van, oda mindenhova. A víztartályokhoz persze külön csövek kellenek, amelyek természetesen a falon kívül futnak, mivel a lakásokat alapból nem tartályokkal építik. Ahhoz, hogy ebben a tartályban víz legyen, meg kell nyitni időnként egy csapot, nem automatikusan működik.

Erre ma jöttünk rá, amikor látván, hogy a tartály kezd ürülni, engedtünk bele vizet. Illetve megengedtem a csapot, csak aztán annyira belefeledkeztem a HP-be, meg bíztam a főnök tapasztalatában, aki azt mondta 20 perc kell a teljes feltöltődéshez, hogy a következő az volt, hogy rika fut ki, hogy valami nagyon nem stimmel, ömlik a szobába a víz. Ugyanis túlfolyt a tartály, de mivel a tartályhoz kiszedték a fürdő és a szoba közötti falat, ezért egyenesen a szekrényünkre/be ömlött a víz, eláztatva a szobánkat, és a hajszárítónk dugalját. Csakhogy ez a reggel se teljen izgalmak nélkül, próbáltuk hirtelen eltüntetni a nyomokat, nem akartuk, hogy főnök tudomást szerezzen róla és kiakadjon. Fogtuk a felmosófát, meg egy rongyot, és gyorsan szedegettük felfele a bokáig érő vizet.

Nem derült ki.

vasárnap este

23:58 van és én még mindig melózom. Harry Potter itt figyel előttem, de itt ugye nem lehet elkezdeni. Jaaaaj, már nagyon mennék haza!

Nem kellene sírnom, de azért ez mégiscsak sok! 6-ra értünk be, mert ebédre egy kollegához voltunk hivatalosak. Kicsit fura, amikor úgy ülünk valahol, hogy a vendéglátókkal nem beszélünk egyetlen közös nyelvet sem. Mindenesetre mosolyogtunk sokat, meg persze dicsértük a háziasszony főztjét. Egyébként finom is volt! Életem első cápaétele! Az étel nevét persze nem tudom. Valami trutyi volt, de nagyon finom! Már feladtam, hogy bármilyen étel nevét is megtanuljam.

Tegnap meg kiderült hogyan juthat itt éjszaka alkoholhoz az ember. Éjjel 1, mi a kocsiban. Utazunk vagy 10 percet, hogy lehúzódjunk egy 2x3 sávos út szélső sávjában, egy buszmegálló előtt. A csávó nem enged kiszállni, mert ugye jöhet a rendőrség, és akkor lehet, hogy bajba kerülnénk. Szóval, rikával ülünk az autóban 10 percet, 20,percet, 30 percet, majd 40 perc után megelégeltem és kirontottam a kocsiból egy cigire. Nem jött a rendőrség, és mire elszívtam meg is érkezett a pia. Én meg hazavitettem magam, mert belefáradtam a várakozásba.

család, de nem az enyém

Reggel arra keltem, hogy csöngetnek, rika sehol, hát kiugrottam az ágyból nem túl sokat fedő pizsimben, hogy beengedjem a takarítónőt - gondoltam én. Szemem mint egy kínaié, de hamar kinyílt, ahogy főnököm családtagjai egyesével elkezdtek beszállingózni. Apa, anya, nővérke, gyerekek. Elég konzervatív a család, nem nézik túl jó szemmel, hogy egy lakásban lakunk, de a legkisebb fiukkal nem tudnak mit kezdeni. Hirtelen annyira megijedtem, hogy első körben befordultam a konyhába, mert nem mertem abban a pizsiben újra elsétálni előttük. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, és usgyi. Rika addigra kijött a fürdőből, ahol addig öltözött, hogy ajtót nyisson majdan a családnak, akik érkezéséről ő 1 percel korábban már tudomást szerzett. Együtt gubbasztottunk a szobában, majd 20 perc és hosszas tanácskozás után nagy levegőt vettünk, és kimerészkedtünk rejtekhelyünkről. Mint utólag kiderült, csak felfrissülni jöttek, mert a nővér férje autóbalesetet szenvedett, és azonnal indultak is vissza. Múlt héten egy nagynéni halála miatt már meghiúsult a látogatásuk. A hét elején a főnök viccesen azt mondta a nővérének a telefonba, hogy na, akkor most ki fog meghalni, ki miatt fog meghiúsulni a látogatás? Főnök azóta azon aggódik, hogy amúgyis babonás anyja mennyi lóvét fog a helyi sarlatánok ördögűzésére elkölteni, továbbá milyen speciális szelleműző dolgokat kell majd viselnie, hogy a karmája rendbejöjjön.

Kaja ma

Ugye úgy volt, hogy rendeltek nekünk kaját ide be. Miután gyanúsan sok idő után sem érkezett meg, rákérdeztünk. Hát hogy rendeltek valóban, de 3 óra után nincs házhozszállítás. Mi????? Dehát mi már 1 órával ezelőtt szóltunk, hogy mit akarunk, és még csak most hívtad fel őket? Incredible....

A következmények

Az előző nap megtette hatását. Reggel már éreztem, hogy nem minden van a helyén, de mivel enni kell, hát kértem és kaptam kajcsit. Csirkeburger, a tetején koktélcseresznye, melyet egy fogpiszkálóval rögzítettek. Ezt nyilván nem ettem meg, a burgert viszont igen. De nem kellett volna, mert ahogy azt már a csajokon is írtam, órák kérdése volt, hogy az elmúlt hét összes szárazanyaga távozzon a szervezetemből. Aztán estére jött a likvidanyag is. Egész délután fetrengtem, és már-már féltem a kiszáradástól.

Aztán tegnap már jobban lettem, ittam sok teát meg gyümölcslevet, meg ettem gyümölcsöt. Estére már éhes is lettem, de mivel mire ez az érzés felerősödött, már minden zárva volt. Nemcsak éhes lettem, de odáig merészkedtem, hogy a tegnap esti megbeszélés alkalmával már vadul kevertem is a piákat, míg a többiek kitartottak a brandy+víz kombináció mellett. Az én italsorom: ananászdzsúz - víz - paradicsomlé.

Most is éhes vagyok. Már megint vagy 50 perce várjuk a kaját, de nem jön. Persze körri még ma sem jöhet szóba, annyira még nem vagyok jól. Sőt, a tandoori fűszeres kérgétől is kavarog a gyomrom, úgyhogy marad a szenya, mert persze a pizzát nem tudják házhoz szállítani valamilyen oknál fogva. Bármi mást, de pizza az nem megy.

A dohányzóban pedig még mindig megbámulnak bennünket a szomszédos kórház hátső lépcsőházában közlekedők. A dohányzó az iroda konyhájának erkélye. Ha éppen nem integetnek át, akkor mosolyognak, vagy megállnak adott emeleten, és míg ott vagyunk, ők is ott maradnak, és néznek. Űrlány szindróma. Ha őszinte akarok lenni, én is megbámulom a fehér embereket fehér létemre, de a tekintet mögött más rejtőzik. Fehér ember ezen a tájon mi a frászt csinál? - kérdem én. Persze, ismét költői a kérdés. Ellenben ismerek olyat, aki áttelepült ide, mert ide nősült. Halleluja!

Vasárnap

Vasárnap aztán sor került a találkozásra a pofával. Először a Big FM vetítőtermében megnéztük a Harry Potter 5-öt visítozó helyi gyerekek társaságában. A vetítés elején egy helyi celebrity, Yoyo üdvözölte a nagyérdeműt a maga fura akcentusos angoljával, majd még egy jó 10 perc várakozás, és az izgalmak kezdetüket vették. Yoyóról egyébként megállapítottuk, hogy 1 éven belül transzvesztita lesz. Állítólag errefele sok van belőlük, bár én még eggyel sem futottam össze, de nagyon kíváncsi lennék ebben a kultúrkörben hogyan manifesztálódnak. A srácot látván van már egy-két elképzelésem. Aztán a vetítés végén 2 gyerek kapott ajándékot, amiből Yoyó egy vicces showt akart kihozni, de nagyon nem ment neki. Még a helyiek sem nevettek, csak nézték ennek a szánalmas fiatal to be transzvesztinek az erőltetett próbálkozását. Meghallgatnám egy rádióműsorát, de sejtéseim szerint tamilul nyomja.

Végül aztán egy kellemes tetőn sikerült a kontakttal találkozni némi bevásárlás után. Bolt: az otthoni kis falum komcsi stílusú síktetejűjére emlékeztetett, ahol mióta az eszemet tudom ugyanazok az emberek dolgoznak. A különbség abban állt, hogy otthon sohasem kellett megküzdenem azért, hogy egy polc közelébe férkőzzek, illetve ha már ott voltam, akkor a helyemet meg is tartsam. Egy röpke pillanatra koncertélményeim jutottak eszembe, és már majdnem elkezdtem vesekönyökölni, mikor hirtelen belémnyilalt a felismerés, hogy azért talán erre itt és most mégsem volna szükség. Persze a polcokon egy számomra valamit is sejtető márkanévvel sem találkoztam, így maradt a tuti: chocolate chip cookie.

Este vacsi a helyen, ahol az első este a népek fognak lakni. Ugye felszedjük őket a reptéren. A szálloda láttán elhatároztuk, hogy a kocsiban a légkondin és a sofőrön kívül egy üveg rum is fog rájuk várni, mert kell, mert szükségük lesz rá! A kaja amúgy jó volt, rengeteget is ettünk csak aztán másnap...

Szombat

Itt ugye nem áll meg az élet pénteken, meló, suli és minden egyéb szombaton is ugyanúgy, mint hétköznap. Mi is kivesszük a részünket az itteni munkamorálból, ergo mi is dolgoztunk. Igaz, nem 8 órát, de az elintéznivalót elintéztük. Aztán leszakadt már megint az ég, de olyannyira, hogy 5 méter alatt, míg a kocsiig elfutottunk, totál, de totál eláztunk. A hátunkról csorgott a víz bele a felsőnkbe, onnan pedig a gatyónkba. Az irány ezúttal a Marriott egyik meglehetősen exluzív bárja volt. Itt kellett volna találkoznunk egy partnerrel, aki időközben egy karambol miatt először csak késett, majd aztán nem jött. Próbáltuk megtalálni a bár otthoni megfelelőjét, és a Goa, Soul Café range-ben találtuk meg. A zene fergetegesen jó volt! Az eddigi (a tavalyit is beleszámítva) zenefelhozatal alapján nem hittem volna, hogy itt ismerik a massive attackot, de hogy még a jazzanovát és krudert is? Wow! Mivel ezen a helyen nem lehetett táncolni, de a bugi már nagyonis a lábunkban volt, egy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztunk: táncos klubot találni Chennaiban. Végül egyre rátaláltunk. Öten voltunk, 3 pasi, 2 csaj. A belépés pároknak ingyenes, szingli pasiknak 400 rúpia (10USD). Ennek ellenére beérve a tánctéren vagy 60 pasi és 0, azaz nulla nő táncolt. Ezek után, na és persze, hogy az egyik csávót nem engedték be, természetesen azonnal elhagytuk a termet. Egyébként rettenet bűz terjengett bent. Az áporodott levegő cigarettafüsttel keverve...

Function itt

Pénteken vendégségben voltunk. Fiatalok is voltak, idősebbek is, nem is az számít. Itt egy vendégség pont a fordítottja az otthoninak. Ugye mihez vagyunk mi szokva? Megérkezünk, egy aperitif, aztán vacsora, ebéd, whatever, utána pedig a teli gyomorra jöhet a beszélgetés és a piálás. Az egyik helyi arc megfogalmazásában itt pedig a kajáról szól minden. Hát, ebben még nem is lenne különbség, csak itt úgy szól a kajáról minden, hogy azt hagyják a legvégére. Tehát: ivás-ivás-ivás, némi sörkorcsolya (pl. nyersuborka eperszósszal), aztán amikor már totál készen vannak, akkor esznek, majd hazamennek. Mi az otthoni rendszerre voltunk felkészülve. Mivel viszonylag korán ott kellett lennünk, és az út is hosszú volt, dolgoznunk is kellett, nem volt időnk kajálni egész nap. Ergo totál üres gyomorral vágtunk neki az estének. Ahhoz képest egészen jól bírtuk. A magyar különítmény egészen este 10-ig. Ehhez képest csak olyan 1 körül léptünk le nagy társaságostul.

Monszun

Az előbb akkorát dörrent az ég, hogy még a ház is beleremegett! Amúgy eső, eső, eső a ma délutáni program. Egyfelől ez jó, mert legalább nem rohadunk szét, másfelől meg rossz, mert egy dzsuva lesz minden, az ember inkább ki sem megy sehova. Amúgy se mennénk, mert annyi a meló, hogy egy nap sem sikerül az aktuális nap végére érni mire lelépünk, mert már kopog a szemünk az éhségtől. Ma még kb. egy 3 órás míting áll előttünk, és nyomjuk már itteni 14:00 óta. Jó, hogy +3,5 óra eltolódás van, így nem kell korán kelni. Igaz, így a délelőttöt átalusszuk, délután meg este meg nyomatjuk a melót. Talán hétvégén már valamit fogunk látni a városból is. Úgy volt, hogy ma megyünk a Harry Potter premierjére, de a míting ugye...Főnök kell hozzá, aki elvileg elrepült, de persze lekéste a gépét, úgyhogy várjuk, hogy jöjjön vissza. De olyan dugó van, hogy még 1 óra legalább. Addig meló ezerrel, meg éhség megint...Mikor fogunk így enni!

Reality flash 2.007/b

Merthogy ma gyalog jöttünk be dolgozni, és 20 perc a napon sétálva elintézett bennünket. 30 perc múlva is szakadt még rólunk a víz. Pedig direkt azért vettem át a farmert, mert úgyis riksával jövünk, és akkor nem gáz. De nem, merthogy két fehérnépnek nem a normál árat, hanem egy 3x-st mondanak, amire mi persze szemberöhögtük őket és jól kibasztunk magunkkal. A meleg az egy dolog, de a bűz, na az egy másik, pláne, hogy egy kanálisként funkcionáló folyón is át kellett kelnünk.

Amúgy jó itt. Eddig. Azt, hogy kézmosás után 2 perccel ugyanolyan retkes a kezem meg folyamatosan ragadok, már meg is szoktam.

Aztán hogy egy kis helyi kultúrinfóval is szolgáljak (máramennyire ez annak számít):

Ugye itt a nők nem isznak. De fehérnépek lévén, nekünk elnézik. Egy italbolt itt úgy néz ki, hogy van egy ilyen kis helyiség, hasonló, mint otthon a garázsok, egy pult, és azon keresztül adják ki a piát. Ahol mi vásároltunk, ott ezt a pultot 2 tócsán keresztül lehetett megközelíteni. Nem akarom igazából tudni, hogy mitől volt a tócsa, de vannak sejtéseim. A főnökék, csak hogy lefényképezhessék a helyiek arcát, minket küldtek el alkoholért. 1 üveg rum és 10 üveg sör 2 fehér lány kezében nem kis döbbenetet keltett. A képeket sajnos még mindig nem láttam, de nagyon kíváncsi lennék rá!

Meleg van, de nem halálos

Egy új világban 29 óra utazás után. Helsinkiben majdnem lekéstem a gépem, de csak majdnem. Egyébként Helsinki szép, de egy 3 óra elég volt belőle. Aztán jó kis konyak az ijedtségre és végigaludtam a 8 órás utat.

Meleg van, de felhős és esik is olykor-olykor, de nem meglepő, monszun van. Kecó okés, de persze az itteni viszonyokhoz képest. Otthon nem bizti, hogy hosszú távon el tudnám viselni. Tavaly óta sokminden nem változott itt, a közlekedés továbbra is kaotikus, tehenek még mindig mászkálnak az út közepén, és még mindig nem szoktak hozzá a helyiek a fehérember látványához. Továbbá a nem csípős kaja is éppoly csípős nekünk, mint eddig is volt.

eső

Nem vagyok képes megszabadulni innen! Ez siralmas! Azt tudtam, hogy hidegebb lesz, mint eddig volt, de arról nem volt szó, hogy esni is fog, pláne, hogy ennyire! Még reggel sem utalt semmi jel ilyen égszakadásra! Nyilván, nem is készültem fel rá megfelelően. Rövid szoknya, no esernyő. Még várok egy kicsit, aztán ha nem változik, átadom magam a természet törvényeinek, nameg a totál elázásnak.

tényleg régen volt

Eddig tartott, míg megint felszabadult 10 percem írni.

Már nagyon a lelépés előtti hajrában vagyok. Ma követség, doki, meló, találkozások. Feszített lesz a tempó egész héten. Kezdem megszokni a rohanást, de sosem csináltam mást. Most sincs túl sok időm írni, pedig annyi mindenről lenne! A pókok, az államvizsgám, a családdal töltött hétvégém, a bankettem, és még annyi minden más! Gondolhatjátok, egyik sem volt eseménytől mentes! Remélem lassan lesz időm és bepótolhatom a lemaradást!