Az az építmény, illetve fogalom, hogy víztorony, itt nem ismert. Hogy a víz honnan érkezik, arról fogalmam sincs, de csak remélni tudom, hogy nem a szomszédunkban folyó úgynevezett folyóból, ami egyébként a város szennycsatornája. Klór az nincs sok a vízben, ez teljesen biztos, mert mióta itt vagyunk, az otthonról hozott ekcémakitörésem maradványi is eltűntek (na jó, nemcsak a víz miatt, ezen legalább segít a páradús környezet). Mivel víztorony és egyéb víztartály nincsen, ezért gyakorta előfordul, hogy víz sincs.
Van egy másik probléma: a szivattyú sem használatos errefelé. Nagyváros lévén ellenben számos magas ház van itt. A kérdés tehát jogos, hogy akkor szivattyú nélkül hogyan jut fel a 7. emeletre, ahol mi lakunk pl. a víz. Pontosabban, hogyan jön a csapból a víz. Elárulom, ha a normál csövekre számítanánk, akkor csak csipcsup lenne.
A fenti két probléma kiküszöbölésére egy tipikus indiai módszert választottak. Minden egyes lakásban víztartályokat helyeztek el. Nem egyet, erről szó sincs, hanem ahol csap van, oda mindenhova. A víztartályokhoz persze külön csövek kellenek, amelyek természetesen a falon kívül futnak, mivel a lakásokat alapból nem tartályokkal építik. Ahhoz, hogy ebben a tartályban víz legyen, meg kell nyitni időnként egy csapot, nem automatikusan működik.
Erre ma jöttünk rá, amikor látván, hogy a tartály kezd ürülni, engedtünk bele vizet. Illetve megengedtem a csapot, csak aztán annyira belefeledkeztem a HP-be, meg bíztam a főnök tapasztalatában, aki azt mondta 20 perc kell a teljes feltöltődéshez, hogy a következő az volt, hogy rika fut ki, hogy valami nagyon nem stimmel, ömlik a szobába a víz. Ugyanis túlfolyt a tartály, de mivel a tartályhoz kiszedték a fürdő és a szoba közötti falat, ezért egyenesen a szekrényünkre/be ömlött a víz, eláztatva a szobánkat, és a hajszárítónk dugalját. Csakhogy ez a reggel se teljen izgalmak nélkül, próbáltuk hirtelen eltüntetni a nyomokat, nem akartuk, hogy főnök tudomást szerezzen róla és kiakadjon. Fogtuk a felmosófát, meg egy rongyot, és gyorsan szedegettük felfele a bokáig érő vizet.
Nem derült ki.
Van egy másik probléma: a szivattyú sem használatos errefelé. Nagyváros lévén ellenben számos magas ház van itt. A kérdés tehát jogos, hogy akkor szivattyú nélkül hogyan jut fel a 7. emeletre, ahol mi lakunk pl. a víz. Pontosabban, hogyan jön a csapból a víz. Elárulom, ha a normál csövekre számítanánk, akkor csak csipcsup lenne.
A fenti két probléma kiküszöbölésére egy tipikus indiai módszert választottak. Minden egyes lakásban víztartályokat helyeztek el. Nem egyet, erről szó sincs, hanem ahol csap van, oda mindenhova. A víztartályokhoz persze külön csövek kellenek, amelyek természetesen a falon kívül futnak, mivel a lakásokat alapból nem tartályokkal építik. Ahhoz, hogy ebben a tartályban víz legyen, meg kell nyitni időnként egy csapot, nem automatikusan működik.
Erre ma jöttünk rá, amikor látván, hogy a tartály kezd ürülni, engedtünk bele vizet. Illetve megengedtem a csapot, csak aztán annyira belefeledkeztem a HP-be, meg bíztam a főnök tapasztalatában, aki azt mondta 20 perc kell a teljes feltöltődéshez, hogy a következő az volt, hogy rika fut ki, hogy valami nagyon nem stimmel, ömlik a szobába a víz. Ugyanis túlfolyt a tartály, de mivel a tartályhoz kiszedték a fürdő és a szoba közötti falat, ezért egyenesen a szekrényünkre/be ömlött a víz, eláztatva a szobánkat, és a hajszárítónk dugalját. Csakhogy ez a reggel se teljen izgalmak nélkül, próbáltuk hirtelen eltüntetni a nyomokat, nem akartuk, hogy főnök tudomást szerezzen róla és kiakadjon. Fogtuk a felmosófát, meg egy rongyot, és gyorsan szedegettük felfele a bokáig érő vizet.
Nem derült ki.
No comments:
Post a Comment