Monday, September 17, 2007

Először is azzal kezdem, hogy a kreszóra valami hihetetlen unalmas. Én megfogadtam, hogy többre el nem megyek. Semmi olyat nem mond a tantóbá, ami a könyvben benne ne lenne. Úgyhogy megspórolok magamnak heti 6-7 órát, és inkább a könyv olvasására meg a tesztekre fordítom.

Aztán az is van még, hogy a hétévgén megvolt életünk első érettségi találkozója. Hát szinte senki sem változott semmit. Az 5 év termése: 1 baba és 1 házasság 2 külön osztálytárs személyében. Ja, és egy elkezdett, de hamar abbahagyott modellkarrier! Vicc, hogy egy osztályfőnökünk sem jelent meg. Persze, egynek a hiányzása igazolt volt, az ő sírját délelőtt koszorúztuk. Ott is csak 11-en jelentünk meg, ami elég gáz. Mindegy. A lényeg, hogy mi, akik amúgy is tartottuk/tartjuk a kapcsolatot kiegészülve 3-4 jófejjel, akikkel annyira már nem, nagyon jól éreztük magunkat. Nosztalgiabuli a törzshelyen persze alap. Jó oda visszajárni, az ember tudja, hogy mire számítson, sőt, még a számok sorrendje is megy még, merthogy az elmúlt pár évben semmit sem változott. De gondoltam, kérek egy számot a dj csajtól, csak a nosztalgia kedvéért. A zombie lett volna. A következő konverzáció folyt le közöttünk:

Én: Be tudod tenni valamikor a zombie-t?
Ő: Még kell egy kis nosztalgiát játszanom, de utána berakom.
Én: Miért a zombie mi, ha nem nosztalgia?
Ő: Nem, az egy élő sláger.
Én: Kinek a világában?
Ő: Az enyémben.
Én: Ja, akkor bocsi.

Szóval, asszem ez mindent elárul a helyről. Tegnap meg persze szenvedtünk. Mint kiderült nemcsak engem értek megpróbáltatások. A legnagyobb kihívás az volt, hogy visszajussak pestre. Ugyanis a volán felére csökkentette a buszokat, mert ugye sosem volt ez egy népszerű útvonal, mégcsak véletlenül sem kellett minden 2. órában eddig is pótbuszt küldeni! Szóval, most 2 óránként van 1, amire vasárnaponként vár kb. 4 busznyi ember. Nekem taktikázások után sikerült felszállnom ey olyanra, amin amikor beérkezett, még volt 4 szbad hely. Persze nekem nem jutott. De leghátul a földre azért letettem a seggem, de annyira elkezdte nyomni a föld, hogy csak 40 percig bírtam. Mögöttem 15 éves kis picsogó balettinézetesek, és természetesen az mp3 lejátszóm a 2. szám után beszart. NEM AKAROK ÚJRA 15 LENNI! Tudom, hogy mi is ugyanilyenek voltunk, és ez a legborzasztóbb! Ennyi süketelést! És hangosan! Jaaaj!

De a mai nap legalább jól kezdődött! Megjött a hétvégi angliai repjegyem! És végre meglátom Heathrowt! Na, ott speciel még sosem voltam, de nagyon kíváncsi vagyok már rá!

Monday, September 10, 2007

Itthon újra - nagy hírek

Tudom, már mostanra mindannyian vágjátok, hogy végre újra itthon, éshogy business class, meg minden jóság, és végre-végre csütörtökön reggel már az ágyamban ébredtem, este meg megint az éjszakain. Gyors akklimatizálódás, ugye. Nade mégis mennyire gyors? Mihez mennyire, vághatnánk rá közhelyesen, a relativitás talajáról. Merthogy ugye a jó dolgokhoz nagyon könnyű hozzászokni, bát az éjszakain elalvás azért annyira nem jó, meg ki is hagynám én szívesen ha tudnám, de asszem mostanra ez már feltételes reflex-szé vált (te jó ég, ezt a szót ezzel a toldalékkal hogyan kell helyesen leírni?). Meg ugye ott, illetve itt, kicsiny hazánkban van még egy kellemetlen faktor, ami nem más, mint az időjárás. Erre azért nem számítottam! Én úgy, de úgy megfáztam a hétvégére, hogy az első családommal töltött hétvégémet sikerült átaludnom. Jobban mondva nem tudtam felkelni. De a vikvaporub meg az algopirin még mindig jó barát, úgyhogy mára már sokkal jobb. Olyannyira, hogy reggel rávettem magamat korsó állandó mummusának elvégyésére: takarítottam. Persye nem sikerült a végére érnem így melóidő előtt, mert 7 hónapnyi por, az mégiscsak 7 hónapnyi por.Tudom, ezzel nem kellene büszkélkednem, nem is teszem! Sőt, a nyilvánosság elé tárással büntetem magam, és megelőzöm így a későbbi hasonló megalázó helyzetet.

Nade jöjjenek a nagy hírek:

Először is, a takarítással nemcsak a meló miatt nem sikerült végeznem, hanem azért sem, mert gyakoroltam! Mától ismét zenekar! Hurrá! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy (már megint ezt kell írnom, a rossebbe) így 7 hónap alatt hova fejlődtem vissza. A gyakorlás alapján egy-két hét, és megint szinten leszek!

És másodszor: eljött az idő! Végre beadtam a derekamat, és elkezdem a jogsit! Nagy bejelentésem örömére, és mivel neki sincs más lehetősége, mivel ha én nem húzom, az életben nem csinálja meg, köcsi is jön velem! Ne féljetek, attól még hogy esetleg valamikor a közel, de lehet hogy távoljövőben jogsink lesz, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene, ugyanis kizárt, hogy errefelé bármikor is a volán mögött lássatok bennünket. Azt megtartjuk otthonra!

Monday, September 3, 2007

Utolso nap Chennaiban

Az elmult het meglehetosen lassan telt, es leginkabb a holnapi, illetve a holnaputani nap varakozasaval. Foleg az irodaban ucsorogtunk, meg az elinteznivalot inteztuk, aztan pentek kornyeken kezdett kicsit jobbra fordulni a varakozas. Egy bizniszebed a marriottban, aztan 10 downing street nevu helyen italozas, majd tovabbi italozas ismerosoknel, aztan haza.

Szombaton vegre egy kis szuvenirshopping. Nem voltunk tul sikeresek, bar egy-ket goncot azert sikerult beszereznunk. Magunknak. Aztan az este egy kellemes debrifing mitinggel folytatodott, ami dogunalom volt. Az itteni szervezotarsak tudjak am mivel dobjanak fel egy jo kis szombat estet!

Tegnap fonokcsaladnal ebed, utana pedig az egyik uncsiteso a honunk ala nyult, es vegre elvitt bennunket egy olyan helyre, ahol be tudtunk szerezni nehany igazi szuvenirt. Aztan naluk egy kis kavezas, aztan irany a Boat Club. A klubot ezuttal a szo eredeti ertelmeben kell elkepzelni. Annyi szerintem eleg a hely leirasahoz, hogy nem lehet keszpenzzel fizetni, a tag szamlajahoz irjak a fogyasztast, amit egy kesobbi idopontban rendez, es 7.30-tol a fo attrakcio a tombola volt. A jelenetet megirigyelhette volna minden hollywoodi produkcio, amiben bingojelenet is van. 100szor felulmulta a tombola! Persze ebben mi nem vettunk reszt. Inkabb az uncsitesoekkal dumalgattunk es italozgattunk. A leiras nem lenne teljes, ha szot nem ejtenek fonokrol.

Reggel arra keltem (a szomszed iskola udvaran zajlo muszlim eskuvo elokeszuletein kivul, ahol a banda=8 csorgodobos, meg 1 enekes eppen hangprobat vegzett, ami samanszertartasnak jobban beillett az utemes kantalas es idegesito monoton dobolas miatt, mint a jo szellemek elohivasanak), hogy rika es fonok mar nagyban brandyzik. A csaladi ebed ugye egy veszelyes elfoglaltsag, arra nagyon jol fel kell keszulni. Fonok reszerol a nap tovabbra is igy folytatodott. A Boat Clubban 6.30-tol 9.30-ig voltunk, a fonok 8.21-kor aludt be.

Ma meg egy kor szuvenirshopping(persze mindent nem tudtam tegnap elintezni, plane, hogy a fonok beszereznivaloja is az en vallamat nyomja), aztan ha minden igaz egy bucsuparti, holnap egy ujabb csaladi hepening, ezuttal reggeli, aztan 2-kor irany Bombay! Ott egy bizniszmiting egy kormanyhivatalnokkal, es szerda reggel a megvaltas! Bombay-Helsinki 8.15, majd Helsinki-Budapest 17.00. Persze, ha nem lesz keses!