Tudom, már mostanra mindannyian vágjátok, hogy végre újra itthon, éshogy business class, meg minden jóság, és végre-végre csütörtökön reggel már az ágyamban ébredtem, este meg megint az éjszakain. Gyors akklimatizálódás, ugye. Nade mégis mennyire gyors? Mihez mennyire, vághatnánk rá közhelyesen, a relativitás talajáról. Merthogy ugye a jó dolgokhoz nagyon könnyű hozzászokni, bát az éjszakain elalvás azért annyira nem jó, meg ki is hagynám én szívesen ha tudnám, de asszem mostanra ez már feltételes reflex-szé vált (te jó ég, ezt a szót ezzel a toldalékkal hogyan kell helyesen leírni?). Meg ugye ott, illetve itt, kicsiny hazánkban van még egy kellemetlen faktor, ami nem más, mint az időjárás. Erre azért nem számítottam! Én úgy, de úgy megfáztam a hétvégére, hogy az első családommal töltött hétvégémet sikerült átaludnom. Jobban mondva nem tudtam felkelni. De a vikvaporub meg az algopirin még mindig jó barát, úgyhogy mára már sokkal jobb. Olyannyira, hogy reggel rávettem magamat korsó állandó mummusának elvégyésére: takarítottam. Persye nem sikerült a végére érnem így melóidő előtt, mert 7 hónapnyi por, az mégiscsak 7 hónapnyi por.Tudom, ezzel nem kellene büszkélkednem, nem is teszem! Sőt, a nyilvánosság elé tárással büntetem magam, és megelőzöm így a későbbi hasonló megalázó helyzetet.
Nade jöjjenek a nagy hírek:
Először is, a takarítással nemcsak a meló miatt nem sikerült végeznem, hanem azért sem, mert gyakoroltam! Mától ismét zenekar! Hurrá! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy (már megint ezt kell írnom, a rossebbe) így 7 hónap alatt hova fejlődtem vissza. A gyakorlás alapján egy-két hét, és megint szinten leszek!
És másodszor: eljött az idő! Végre beadtam a derekamat, és elkezdem a jogsit! Nagy bejelentésem örömére, és mivel neki sincs más lehetősége, mivel ha én nem húzom, az életben nem csinálja meg, köcsi is jön velem! Ne féljetek, attól még hogy esetleg valamikor a közel, de lehet hogy távoljövőben jogsink lesz, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene, ugyanis kizárt, hogy errefelé bármikor is a volán mögött lássatok bennünket. Azt megtartjuk otthonra!
Nade jöjjenek a nagy hírek:
Először is, a takarítással nemcsak a meló miatt nem sikerült végeznem, hanem azért sem, mert gyakoroltam! Mától ismét zenekar! Hurrá! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy (már megint ezt kell írnom, a rossebbe) így 7 hónap alatt hova fejlődtem vissza. A gyakorlás alapján egy-két hét, és megint szinten leszek!
És másodszor: eljött az idő! Végre beadtam a derekamat, és elkezdem a jogsit! Nagy bejelentésem örömére, és mivel neki sincs más lehetősége, mivel ha én nem húzom, az életben nem csinálja meg, köcsi is jön velem! Ne féljetek, attól még hogy esetleg valamikor a közel, de lehet hogy távoljövőben jogsink lesz, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene, ugyanis kizárt, hogy errefelé bármikor is a volán mögött lássatok bennünket. Azt megtartjuk otthonra!
No comments:
Post a Comment