Elegem van

A hisztizőkből, az önsajnálókból, a hangulatemeberekből és a féltékenyekből. De nagyon.

Már megint jó régen

Igazából azon kapom magam, hogy kevesebbet dolgozom itthon, mégis mindenre kevesebb időm jut. Nemcsak mindenre, de mindenkire is. Ez kicsit aggasztó!

Mindenesetre Bath gyönyörű volt! Még mindig Anglia a kedvenc! Bár csütörtöktől jön az összehasonlítás és a potenciális vetélytárs: Barcelona. Végre! Utoljára 12 évesen sikerült eljutni. Aztán tervben még ugyan később is volt, csak először egy sevillai kocsifeltörő egyén, majd egyéb okok akadályozták meg. De most semmi nem tarthat vissza! Cipők már sorakoznak az előszobában, a szelekció nehéz lesz.


Aztán jövő héten meg KRESZ vizsga! Márha ezen a héten nem csúszunk le a jelentkezésről. És a hétvégén vezettem! Már tudok kettesben 20-szal egyenesen menni előre és hátra is! Ez is haladás, nem?

Először is azzal kezdem, hogy a kreszóra valami hihetetlen unalmas. Én megfogadtam, hogy többre el nem megyek. Semmi olyat nem mond a tantóbá, ami a könyvben benne ne lenne. Úgyhogy megspórolok magamnak heti 6-7 órát, és inkább a könyv olvasására meg a tesztekre fordítom.

Aztán az is van még, hogy a hétévgén megvolt életünk első érettségi találkozója. Hát szinte senki sem változott semmit. Az 5 év termése: 1 baba és 1 házasság 2 külön osztálytárs személyében. Ja, és egy elkezdett, de hamar abbahagyott modellkarrier! Vicc, hogy egy osztályfőnökünk sem jelent meg. Persze, egynek a hiányzása igazolt volt, az ő sírját délelőtt koszorúztuk. Ott is csak 11-en jelentünk meg, ami elég gáz. Mindegy. A lényeg, hogy mi, akik amúgy is tartottuk/tartjuk a kapcsolatot kiegészülve 3-4 jófejjel, akikkel annyira már nem, nagyon jól éreztük magunkat. Nosztalgiabuli a törzshelyen persze alap. Jó oda visszajárni, az ember tudja, hogy mire számítson, sőt, még a számok sorrendje is megy még, merthogy az elmúlt pár évben semmit sem változott. De gondoltam, kérek egy számot a dj csajtól, csak a nosztalgia kedvéért. A zombie lett volna. A következő konverzáció folyt le közöttünk:

Én: Be tudod tenni valamikor a zombie-t?
Ő: Még kell egy kis nosztalgiát játszanom, de utána berakom.
Én: Miért a zombie mi, ha nem nosztalgia?
Ő: Nem, az egy élő sláger.
Én: Kinek a világában?
Ő: Az enyémben.
Én: Ja, akkor bocsi.

Szóval, asszem ez mindent elárul a helyről. Tegnap meg persze szenvedtünk. Mint kiderült nemcsak engem értek megpróbáltatások. A legnagyobb kihívás az volt, hogy visszajussak pestre. Ugyanis a volán felére csökkentette a buszokat, mert ugye sosem volt ez egy népszerű útvonal, mégcsak véletlenül sem kellett minden 2. órában eddig is pótbuszt küldeni! Szóval, most 2 óránként van 1, amire vasárnaponként vár kb. 4 busznyi ember. Nekem taktikázások után sikerült felszállnom ey olyanra, amin amikor beérkezett, még volt 4 szbad hely. Persze nekem nem jutott. De leghátul a földre azért letettem a seggem, de annyira elkezdte nyomni a föld, hogy csak 40 percig bírtam. Mögöttem 15 éves kis picsogó balettinézetesek, és természetesen az mp3 lejátszóm a 2. szám után beszart. NEM AKAROK ÚJRA 15 LENNI! Tudom, hogy mi is ugyanilyenek voltunk, és ez a legborzasztóbb! Ennyi süketelést! És hangosan! Jaaaj!

De a mai nap legalább jól kezdődött! Megjött a hétvégi angliai repjegyem! És végre meglátom Heathrowt! Na, ott speciel még sosem voltam, de nagyon kíváncsi vagyok már rá!

Itthon újra - nagy hírek

Tudom, már mostanra mindannyian vágjátok, hogy végre újra itthon, éshogy business class, meg minden jóság, és végre-végre csütörtökön reggel már az ágyamban ébredtem, este meg megint az éjszakain. Gyors akklimatizálódás, ugye. Nade mégis mennyire gyors? Mihez mennyire, vághatnánk rá közhelyesen, a relativitás talajáról. Merthogy ugye a jó dolgokhoz nagyon könnyű hozzászokni, bát az éjszakain elalvás azért annyira nem jó, meg ki is hagynám én szívesen ha tudnám, de asszem mostanra ez már feltételes reflex-szé vált (te jó ég, ezt a szót ezzel a toldalékkal hogyan kell helyesen leírni?). Meg ugye ott, illetve itt, kicsiny hazánkban van még egy kellemetlen faktor, ami nem más, mint az időjárás. Erre azért nem számítottam! Én úgy, de úgy megfáztam a hétvégére, hogy az első családommal töltött hétvégémet sikerült átaludnom. Jobban mondva nem tudtam felkelni. De a vikvaporub meg az algopirin még mindig jó barát, úgyhogy mára már sokkal jobb. Olyannyira, hogy reggel rávettem magamat korsó állandó mummusának elvégyésére: takarítottam. Persye nem sikerült a végére érnem így melóidő előtt, mert 7 hónapnyi por, az mégiscsak 7 hónapnyi por.Tudom, ezzel nem kellene büszkélkednem, nem is teszem! Sőt, a nyilvánosság elé tárással büntetem magam, és megelőzöm így a későbbi hasonló megalázó helyzetet.

Nade jöjjenek a nagy hírek:

Először is, a takarítással nemcsak a meló miatt nem sikerült végeznem, hanem azért sem, mert gyakoroltam! Mától ismét zenekar! Hurrá! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy (már megint ezt kell írnom, a rossebbe) így 7 hónap alatt hova fejlődtem vissza. A gyakorlás alapján egy-két hét, és megint szinten leszek!

És másodszor: eljött az idő! Végre beadtam a derekamat, és elkezdem a jogsit! Nagy bejelentésem örömére, és mivel neki sincs más lehetősége, mivel ha én nem húzom, az életben nem csinálja meg, köcsi is jön velem! Ne féljetek, attól még hogy esetleg valamikor a közel, de lehet hogy távoljövőben jogsink lesz, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene, ugyanis kizárt, hogy errefelé bármikor is a volán mögött lássatok bennünket. Azt megtartjuk otthonra!

Utolso nap Chennaiban

Az elmult het meglehetosen lassan telt, es leginkabb a holnapi, illetve a holnaputani nap varakozasaval. Foleg az irodaban ucsorogtunk, meg az elinteznivalot inteztuk, aztan pentek kornyeken kezdett kicsit jobbra fordulni a varakozas. Egy bizniszebed a marriottban, aztan 10 downing street nevu helyen italozas, majd tovabbi italozas ismerosoknel, aztan haza.

Szombaton vegre egy kis szuvenirshopping. Nem voltunk tul sikeresek, bar egy-ket goncot azert sikerult beszereznunk. Magunknak. Aztan az este egy kellemes debrifing mitinggel folytatodott, ami dogunalom volt. Az itteni szervezotarsak tudjak am mivel dobjanak fel egy jo kis szombat estet!

Tegnap fonokcsaladnal ebed, utana pedig az egyik uncsiteso a honunk ala nyult, es vegre elvitt bennunket egy olyan helyre, ahol be tudtunk szerezni nehany igazi szuvenirt. Aztan naluk egy kis kavezas, aztan irany a Boat Club. A klubot ezuttal a szo eredeti ertelmeben kell elkepzelni. Annyi szerintem eleg a hely leirasahoz, hogy nem lehet keszpenzzel fizetni, a tag szamlajahoz irjak a fogyasztast, amit egy kesobbi idopontban rendez, es 7.30-tol a fo attrakcio a tombola volt. A jelenetet megirigyelhette volna minden hollywoodi produkcio, amiben bingojelenet is van. 100szor felulmulta a tombola! Persze ebben mi nem vettunk reszt. Inkabb az uncsitesoekkal dumalgattunk es italozgattunk. A leiras nem lenne teljes, ha szot nem ejtenek fonokrol.

Reggel arra keltem (a szomszed iskola udvaran zajlo muszlim eskuvo elokeszuletein kivul, ahol a banda=8 csorgodobos, meg 1 enekes eppen hangprobat vegzett, ami samanszertartasnak jobban beillett az utemes kantalas es idegesito monoton dobolas miatt, mint a jo szellemek elohivasanak), hogy rika es fonok mar nagyban brandyzik. A csaladi ebed ugye egy veszelyes elfoglaltsag, arra nagyon jol fel kell keszulni. Fonok reszerol a nap tovabbra is igy folytatodott. A Boat Clubban 6.30-tol 9.30-ig voltunk, a fonok 8.21-kor aludt be.

Ma meg egy kor szuvenirshopping(persze mindent nem tudtam tegnap elintezni, plane, hogy a fonok beszereznivaloja is az en vallamat nyomja), aztan ha minden igaz egy bucsuparti, holnap egy ujabb csaladi hepening, ezuttal reggeli, aztan 2-kor irany Bombay! Ott egy bizniszmiting egy kormanyhivatalnokkal, es szerda reggel a megvaltas! Bombay-Helsinki 8.15, majd Helsinki-Budapest 17.00. Persze, ha nem lesz keses!

Hetvege

Meg csutortok este vegre sikerult eljutnunk moziba, hogy megnezzuk a Sivajit, aminek a soundtrack-jet a rally alatt szarra hallgattuk, leven ezen kivul egy allandoan ugralo Michael Jackson best of volt csak nalunk. Foszerepben a nagy Rajini, akinek ez volt a 100. filmje. Bovebben itt.

Persze a kollegak is csatlakoztak, a nagy Rajinit egy tamilnak egyszer sem lehet kihagyni! Negyen voltak velunk, akiknek igy a Sivaji latogatottsagi indexe ezzel a latogatassal egyutt elerte a 4-et. Kapora is jott, mivel az egyik kollega nagy elannal forditotta a torteneseket kozben. A film rettenetesen hosszu volt, az elmaradhatatlan 10 perces dalbetetekkel, es a Bud Spencer filmekbol mar jol ismert rettenetesen elnyujtott verekedos jelenetekkel.

Aztan a hetvegen pedig huzas videkre, vegre fonok nelkul, kicsit kikapcsolodni. Az irany del, Pondicherry. Pondi egy francia tartomany a mai napig, igy enklavekent ekelodik Tamil Naduba. Ez annyit tesz, hogy teljesen mas szabalyozasok vannak ervenyben, igy pl. az alkohol rettenetesen olcso. Ezen kivul ez egy jol felkapott turista kozpont is egyben, igy hemzseg a feherneptol. Nagyon kellemes kis hetveget toltottunk ott. Mivel 2 parral mentem, megadatott az a csoda, hogy egyedul birtokoltam es bitoroltam egy szobat! Csodalatos felfedezes volt igy ropke 2 honap utan! Szinte el is felejtettem mar, milyen egyedul lenni. Megerkeztunk, es bar az uszomedence rettenetesen vonzo volt, engem egy jo darabig nem lehetett kirobbantani ujra megtalalt kellemes maganyombol.

Egy kellemetlen hozadeka volt a kiruccanasnak: vasarnap delelott ismet medence es napozas volt a program. En jol felkeszulten 3 reteg 40 faktoros naptejet nyomtam magamra, de az indiai nap nem viccel: 2 ora kintlet alatt sikerult rakpirosra sulnom. Faj.

Mar csak 8 nap, es ismet otthon vagyok. Ennyi ido utan mar nagyon kivankozom haza. Plane, hogy ebben az evben 2 honapot sikerult meg csak otthon toltenem, azt is vizsgazgatassal. De most maradok! Legalabb januarig, de ha minden a terveknek megfeleloen alakul, akkor jovo juniusig. De ez meg ugyis a jovo zeneje.

Hol is kezdjem?

Visszatertunk! Fellabbal ujra a civilizacioban! Annyira regen sikerult irnom, es annyi minden tortent az elmult 2 hetben, hogy meg sem kiserlek itt mindent egy szuszra osszefoglalni.

Mint azt mar irtam, a csapat egyszeruen remek volt! Egy csomo jo arccal sikerult talalkozni, es a taj, amin vegig haladtunk, az leirhatatlan. Egyik nap esoerdo kodos monszunesovel, aztan a hatalmas sarga folyamok halaszhajokkal, egy nappal kesobb tenger palmafakkal es a tavolban zolden terebelyeskedo hegyekkel, aztan ragyogo napsutes es feher homokos strandok, egy kis siksag, majd a duborgo es tomott Bombay.

A tarsasag nagyon jol osszerazodott, en pedig rengeteg uj ivos jatekkal ismerkedhettem meg.

Mindenki tulelte, pedig nagy volt a felelem az elejen, hogy lesz ezuttal aldozat. Nem sokon mult. Mi is tuleltuk, sot, kiderult, hogy eletben lehet maradni 3 hetig napi atlag 3 ora alvassal es atlag 2,5 dl rummal.

A hazafele ut kicsit kalandosra sikeredett. Eredetileg Muhadishwar lett volna az egyik allomas a versenyen, de az utolso pillanatban a heves monszun miatt megvaltoztattak. Mi azert felmentunk(hegyteton van) hazafele jovet. 16 fok, eso, hogy a kocsiig nem lehetett elmenni anelkul, hogy bugyiig aztunk volna. A szallason az agynemu nyirkos az allandoan bearamlo kod miatt. Ejszaka naciban alvas, igy is ereztem a nyirkot reggelre. Aztan meg 2 nap, es szerdan hajnalban meg is erkeztunk. A 3 napi ut alatt 24-bol 19-et aludtam vegig, de mivel mindezt egy kocsi hatsoulesen tettem, anyakam szanaszejjel van.

2 napja megint nyomjuk a melot ezerrel, de mar csak 1,5 het, es ujra, verge otthon. Nem panaszkodom, de mar nagyon vagyom haza.

Ma elhuzunk Mahabalipuramba, majd holnap tovabb Pondicherrybe kicsit kikapcsolodni. Fonok nelkul, szabadon. Strand, furdes, masszazs es alkoholizalas a betervezett program. Ja, es nincs ebresztoora! (a verseny alatt a normal ebredes 5.30-6.00 volt. jaaaaj!)

3 napja

NA, ennyi ido utan kiderult, hogy nem is annyira egyszeru egy ilyen esemeny szervezojenek lenni. Igy 3 nap utan a csapatok frusztraltak, nem ernek be idoben, es a szervizcsapat is indulasra kesz holnap hazafele. Ugyanis nem birjak ezt a tempot. Persze, megerkeznek a fehernepek ide, 2 utemu jargany, azzal konnyu banni. Hat a fenet! Ha nem kezelik megfeleloen, akkor lerobbannak, es nem kezelik megfeleloen, aminek koszonhetoen az elso napo n sikerult elhasznalnunk a rallira tervezett cserealkatreszek 60%-at. Nice job! Szerencsetlen szerelocsapat nem bir lepest tartani a fehernepek riksakezelesi gyakorlataval, ugyhogy ma is, mint eddig mindig, a csapatok 40%-a nem birja tartani a leintest. Az utolso csapat ma 11:30-ra ert be, de cseppet sem elkeseredve! Amikor odamentem hozzajuk, hogy megkerdezzem mi volt veluk, hogy vannak, rogton a holnapi falulatogatasukrol kezdtek erdeklodni, merthogy holnap ok is mennek. Ma sikerult nekem is eljutni egy suliba. Nagyon edesek voltak a kis csavok, meg lehetett oket zabalni, de ugyanakkor latni , hogy a legtobb teremben megcsak pad vagy asztal sincsen, torokulesben toljak a tanoran, na az meglehetosen szivszorito volt. De csak mosolyogtak, es nagyon orultek, hogy meglatogattuk oket!

A mezony nagy resze angol, igy televagyunk szigoruan pszichiatriai esetekkel, ami nem segiti a melot. Ezek komolyan orultek! Petarda a szobaban, riksa tetejen, felig allva teljesitett F3 palyas kor, es mindez csak a beugro. Ma Hassanban nyomulunk, immaron 3 oram van csak kelesig. Holnap Mangalore a cel, a leghosszabb es egyben legveszelyesebb szakasz var a csavokra, mivel az utak fele el van mosva, kaptunk ma is rendesen a monszunbol. Persze, a luzerver ma sem hagyhatott cserben, 650 lepcso megmaszasa kozben kapott el, de muszaly volt megnezni a hegyteton a szobrot, akinek csak a micsodaja volt 3 meter!

Baromi jo csapatt verodott ossze! Ha barkinek valami baja akad, megallnak, bevarjak a szervizt a porul jarttal, egyutt ebedelnek, es MINDEN este egyutt isznak, merthogy valamivel le kell vezetniuk az aznapi feszultseget. Iszonyat edes es jofel emberkek! Olyan jo lenne egy kicsivel tobb idot tolteni veluk! Nekunk egyre tobb melonk van, kozben egy fel napra jo lenne beulni Ozhoz a riksaba, aki meg honapokkal ezelott megigerte, hogy vezethetem az extra riksajat a nem letezo jogsim es az eddigi vezetesi ekmenyeim ellenere! Ilyen egy igazi ferj! Bar ma majdnem bearult, hogy kimereszkedtunk rikavak inni tegnap este a tobbiekkel, de muszaj volt. Valamivel nekunk is le kell ugyanis vezetni. Kicsit sok a feszultseg, ami egyaltalan nem meglepo ennyi ember iranyitasa folytan.

Most alvas nekem. Mar nagyon ramfer.

Utra fel

Indulunk. Tegnap/tegnapelott megerkeztek a versenyzok, s ma mar utra is keltek. Emiatt mi 2 napja nem aludtunk, de ma sincs ra sok esely. Mindegy, majd talan Goan! Ma reggel vegre mindenki atvehette a sajat kis jarganyat, es nehany probakor utan utnak is eredtek. Nagyon jo kis csapat verodott ossze! 71-en vannak, es nagytobbseguk tenyleg elmeosztalyos eset! MA megvolt az elso ket borulas, smokeyeknak a maguk ele kituzott 100 meter minden-balesettol-mentesent is sikerult alulteljesiteniuk, az elso kanyarig birtak. Riksa javul, fiuk mennek az elso allomas vele, a mentosokkel. Aztan volt ma meg F3-as versenypalya, ahol ismet bebizonyitottak egyesek, hogy teljesen nem normalisak!

Olvassatok akost, o biztos fog kepekkel is szolgalni.

van viz

Legalabbis a mi lakasunkban mindenkeppen. Arra ertunk haza, hogy z egesz szobank bokaig ero vizben all. Ezuttal nem nyitottuk meg a tartaly csapjat, de ra kellett jonnunk, hogy valoszinuleg valaki megtette ezt helyettunk. Ejjel 2-kor meg nekialltunk feltakaritani, s kozben elvesztettem a jobb lencsemet.

Aztan azt hittuk mar, hogy a csappal es a vizzel mar minden rendben, csakhogy reality flash megint: arra ebredtunk, hogy ezuttal nemcsak a szobankban, hanem az egesz lakasban bokaig ert a viz. Jottek a szomszedok, hogy aztatjuk oket. Mondtuk, hogy dolgozunk rajta, ha nem latnak. Also szomszed is beazott, na meg az osszes ruhank is. Mert mint a legutobb, a szekreny is beazott, benne az osszes ruhammal, rikanak meg a foldon levo borondje szivta magaba meg a ruhakba a viz felet kb. Ugy masfel ora, es vagy 5 vodor viz utan mar csak egy fel millis vizreteg usztatta a lakast, ugyhogy a melegre es a ventillatorokra hagytuk a maradekot. Bejottem melozni, ahol meg eszre kellett vennem, hogy a hatizsakomban levo laptopom is eluszott. Persze, a foldon volt a taskam. Nem indul, pedig rajta az osszes ralliinfo, a tobbit nem is emlitve! Most egy hajszaritora varok, es bizom a legjobbakban.

real chennai trafic round 2

Meg ugyanaznap este ismet alkalmam nyilt motoron ulni. Ezzel a nappal igy megduplaztam az eddigi motoros elmenyeimet. Ezuttal nem egy mopeden, hanem egy rendes, nagyobbfajtan. Este mar nincs akkora forgalom, de ugy 10 ora tajt meg azert lehet jopar autot es egyeb kozlekedesi eszkozt latni. Ismet rajottem, hogy mindennek van hatara. Nekem a motoron 50 km/h. Csakhogy volt, mikor 60-70/nel szaguldoznunk. Ketszer voltam ugy, hogy ez az utolso pillanataim egyike nem tul hosszu eletembol, de tapasztalt soforom magabiztosan kerulte ki az eppen szembejovo teherautokat. Persze ismet gorcsosen kapaszkodtam, de annyira, hogy nem tudtam kinyitni a kezemet, amikor megerkeztunk. A burma bazarba mentunk, ahol viragzik a dvd feketepiac. Mi fenykepezoert es cigiert mentunk. Ez utobbit sikerult csak beszerezni, de hamar kiderult, hogy az alacsony ar alacsony minoseget is takar. Bizony, hamisitvanyba sikerul belefutnunk, amit a kollega mostansag probal vissza vagy kicserelni.

Aztan vacsora egy utcai arusnal (meg elek), ami meglepoen jo volt, majd vissza az irodaba, ismet motoron. Csakhogy ezuttal elkezdett esni. A nagy cseppek csak ugy vagtak a bort az arcomon mar ugy 50-nel is. Felejthetetlen elmeny!

a spagetti vonal

Tegnap este kikapcsolódásképpen meg akartunk nézni rikával egy olyan klubot, ahol eddig még nem jártunk. Már nincs sok ilyen, ami nem azt jelenti, hogy mi járjuk őket végig lelkiismeretesen, hanem hogy nincs sok, kb.10 az egész városban. Szóval, azúttal a sokat emlegetett Speedet akartuk megnézni, de mivel ugye én is a lúzergrupp tagja vagyok, odaérvén kiderült, hogy hát az persze, hogy hétfőnként zárva van. Mivel a 10:45-ös utolsó kör már nagyon közeledett, a hotel éttermében telepedtünk le, ahol mi voltunk az egyetlen asztal. Nem is bántuk, csend volt, stresszmentes kellemes környezet nem fülsüketítő zenével. Nagy örömömre az étlapon találtam bolognai spagettit! 1 hete éheztem rá, úgyhogy usgyi, rendeltem is gyorsan egyet. Ugyan már nincsenek nagy elvárásaim az itteni nyugati konyha remekeitől, de azért egy bolognai spagettit csak úgy képzeltem, mint ahogy bárki tenné, paradicsomszósz, darálthús. Ja, meg ahogy azt móricka elképzeli! spagettitészta még rendben volt, de az az étel paradicsomot nem látott! Marhahúscafatokból készült ragu volt a bolognai spagetti! Már éppen összecimbiztünk a pincérekkel, kérdezték, milyen az indiai Pesten? Hát barátom, pont olyan, mint ez a bolognai spagetti itt!

Nem értette. Úgy 10 percünk ment arra, hogy megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy ez minden, csak nem bolognai spagetti, de csak nem tudtuk meggyőzni. Merthogy ez az! A séf meg már 40 éve a szakmában van, csak érti a dolgát, és ne próbáljam neki beadni, hogy ez nem bolognai, amikor az! Ja, volt napolitan spagetti is az étlapon. Na, az meg paradicsomos volt! Szóval letettem a jó kis paradicsomos tésztáról!

the real chennai traffic

Ma volt szerencsém egy mopeddel utazni ebben a nyugisnak egyáltalán nem nevezhető városban. Csúcsforgalomban. Most aztán igazán megmutatta magát a forgalom! Kocsi, autoriksa? Kész összkomfort ehhez képest! Az út vagy 20 perc volt oda, 25 vissza, de ebből 15 mindkét irányban dekkolással telt. Hol egy nagy és félelmetes busz árnyékában, hol egy motortenger közepén. Egy tuti, annyi kipufogógázt nyeltem, hogy a leheletem elég lenne egy spagetti elkészítéséhez, és a fogam alatt még mindig ropog a friss por. Az 'űrlány' szindróma ismét képben volt persze. Csodáltam, hogy balesetet nem okoztunk! Megfordult a fejemben, hogy ezúttal azért néznek annyira, mert itt senki nem ül úgy egy motoron, ahogy én tettem. Bevallom, görcsösen kapaszkodtam a hátsó kis kallantyúba, mert már az indulás előtt halálfélelmem volt a forgalmat ismerve. Itt nem meglepő látvány, ha egy egész család utazik egy motron, mama és papa közé beszorítva a két gyerek, vagy akár az egyik a kormányba kapaszkodva papa előtt áll. Ma éppen egy páron akadt meg a szemem, akik menet közben éppen egy smst olvasgattak, a csajszi a pasi válla fölött, míg ő valamit még magyarázott is a nőnek olvasás közben. Egy embert sem láttam kapaszkodni!

Nyertem

Galamb volt...

bűz bűz

Nincs víz az irodában. Se ivó, se egyéb. Erről már ejtettem szót korábban, de most az oka más. Arra lettünk figyelmesek tegnap, hogy iszonyatosan büdös a csapvíz. A víz szaga arra emlékeztetett, amikor anyám véletlenül kihúzta a mélyhűtő dugóját, és a benne lévő 20 kacsa egy idő után bomlásnak indult és a rothadó hús szagával árasztotta el a konyhánkat amit aztán 2 hétig nem tudtunk kiszellőztetni. Aztén az apám és nagybátyám elvittek a kacsákat a közeli folyóig, hogy a gyökereikhez térjenek vissza szerencsétlen állatok, csak a műanyagzacsikat nem kalkulálták bele, úgyhogy a 20 madár a műanyagzacsiban úszott a folyó tetején.

Most éppen a tartálytisztitó ürge dolgozik az ügyön, és nem lennék meglepve, ha egy madár, mókus vagy egy patkánytetemre bukkanna. Itt nagyban mennek a találgatások, hogy melyik álltfaj lesz a nyerő. Én a galambra szavazok. Persze tegnap azzal a vízzel mostuk el azokat a poharakat, amikből ittunk. Vigyázz Chennai, jön a pestis fehérembernek öltözve!

red carpet

Szerdán voltunk moziban. A rádiós médiapartneren keresztül sikerült jegyeket szereznünk a Die Hard 4 itteni bemutatójára. Mivel lesz egy általuk szervezett bulink, és mindkettőnknek érdeke a nyilvánosság, helyi sztárok is jelen lesznek ezen az eseményen, akiket a bemutató alkalmával kellett volna meghívnunk. Az indiai moziipar, mint köztudott, nagyobb Hollywoodnál. Itt is istenítik a sztárokat, talán még jobban is, mint Amerikában, mert egy-egy sztár halálakor tömeges ögyilkosságok mennek végbe. És rengeteg sztár van!

Ez a premier sem telhetett el nélkülük, afféle VIP esemény lévén. Ahogy a mozihoz értünk néztünk, hogy merre menjünk, mert piros szőnyeg, mellette hegyekben az emberek, gondoltuk, hogy ez a sztároké, mi majd valahol hátul beslisszolunk. Hát nem. Egyetlen út befele ez a piros folyosó volt. Hurrá! De a megpróbáltatások a helyiek telefonfényképezőjének serény kattogása után nem fejeződtek be. Piskóta volt ahhoz képest, ami bent várt ránk. Fényképészek és kamerák hada fogadott bennünket a mozi előterében. Hamar rájöttek, hogy nem mi vagyunk az érdekesek, de ez nem állította meg őket abban, hogy 2 perc alatt meg ne vakítsanak totálisan. Nyilván két fehér nő errefelé nem mindennapi látvány. Persze mondanom sem kell, hogy reggel nem mostam meg a hajamat, merthogy minek is? Senki nem szólt nekem előre, hogy ilyen helyre megyünk!

A film amúgy nagyon vicces volt! Bruce Willis megjelenésekor és a látványos trükköknél a közönség tapsviharban és örömujjongásban tört ki. És ez elvileg egy VIP esemény volt! Nagyon kíváncsi vagyok már egy helyi filmre is, helyi normál közönséggel. Ahova tényleg nem kell hajat mosni.

Most elmesélem nektek, hogyan működik egy 5 milliós város vízellátása

Az az építmény, illetve fogalom, hogy víztorony, itt nem ismert. Hogy a víz honnan érkezik, arról fogalmam sincs, de csak remélni tudom, hogy nem a szomszédunkban folyó úgynevezett folyóból, ami egyébként a város szennycsatornája. Klór az nincs sok a vízben, ez teljesen biztos, mert mióta itt vagyunk, az otthonról hozott ekcémakitörésem maradványi is eltűntek (na jó, nemcsak a víz miatt, ezen legalább segít a páradús környezet). Mivel víztorony és egyéb víztartály nincsen, ezért gyakorta előfordul, hogy víz sincs.

Van egy másik probléma: a szivattyú sem használatos errefelé. Nagyváros lévén ellenben számos magas ház van itt. A kérdés tehát jogos, hogy akkor szivattyú nélkül hogyan jut fel a 7. emeletre, ahol mi lakunk pl. a víz. Pontosabban, hogyan jön a csapból a víz. Elárulom, ha a normál csövekre számítanánk, akkor csak csipcsup lenne.

A fenti két probléma kiküszöbölésére egy tipikus indiai módszert választottak. Minden egyes lakásban víztartályokat helyeztek el. Nem egyet, erről szó sincs, hanem ahol csap van, oda mindenhova. A víztartályokhoz persze külön csövek kellenek, amelyek természetesen a falon kívül futnak, mivel a lakásokat alapból nem tartályokkal építik. Ahhoz, hogy ebben a tartályban víz legyen, meg kell nyitni időnként egy csapot, nem automatikusan működik.

Erre ma jöttünk rá, amikor látván, hogy a tartály kezd ürülni, engedtünk bele vizet. Illetve megengedtem a csapot, csak aztán annyira belefeledkeztem a HP-be, meg bíztam a főnök tapasztalatában, aki azt mondta 20 perc kell a teljes feltöltődéshez, hogy a következő az volt, hogy rika fut ki, hogy valami nagyon nem stimmel, ömlik a szobába a víz. Ugyanis túlfolyt a tartály, de mivel a tartályhoz kiszedték a fürdő és a szoba közötti falat, ezért egyenesen a szekrényünkre/be ömlött a víz, eláztatva a szobánkat, és a hajszárítónk dugalját. Csakhogy ez a reggel se teljen izgalmak nélkül, próbáltuk hirtelen eltüntetni a nyomokat, nem akartuk, hogy főnök tudomást szerezzen róla és kiakadjon. Fogtuk a felmosófát, meg egy rongyot, és gyorsan szedegettük felfele a bokáig érő vizet.

Nem derült ki.

vasárnap este

23:58 van és én még mindig melózom. Harry Potter itt figyel előttem, de itt ugye nem lehet elkezdeni. Jaaaaj, már nagyon mennék haza!

Nem kellene sírnom, de azért ez mégiscsak sok! 6-ra értünk be, mert ebédre egy kollegához voltunk hivatalosak. Kicsit fura, amikor úgy ülünk valahol, hogy a vendéglátókkal nem beszélünk egyetlen közös nyelvet sem. Mindenesetre mosolyogtunk sokat, meg persze dicsértük a háziasszony főztjét. Egyébként finom is volt! Életem első cápaétele! Az étel nevét persze nem tudom. Valami trutyi volt, de nagyon finom! Már feladtam, hogy bármilyen étel nevét is megtanuljam.

Tegnap meg kiderült hogyan juthat itt éjszaka alkoholhoz az ember. Éjjel 1, mi a kocsiban. Utazunk vagy 10 percet, hogy lehúzódjunk egy 2x3 sávos út szélső sávjában, egy buszmegálló előtt. A csávó nem enged kiszállni, mert ugye jöhet a rendőrség, és akkor lehet, hogy bajba kerülnénk. Szóval, rikával ülünk az autóban 10 percet, 20,percet, 30 percet, majd 40 perc után megelégeltem és kirontottam a kocsiból egy cigire. Nem jött a rendőrség, és mire elszívtam meg is érkezett a pia. Én meg hazavitettem magam, mert belefáradtam a várakozásba.

család, de nem az enyém

Reggel arra keltem, hogy csöngetnek, rika sehol, hát kiugrottam az ágyból nem túl sokat fedő pizsimben, hogy beengedjem a takarítónőt - gondoltam én. Szemem mint egy kínaié, de hamar kinyílt, ahogy főnököm családtagjai egyesével elkezdtek beszállingózni. Apa, anya, nővérke, gyerekek. Elég konzervatív a család, nem nézik túl jó szemmel, hogy egy lakásban lakunk, de a legkisebb fiukkal nem tudnak mit kezdeni. Hirtelen annyira megijedtem, hogy első körben befordultam a konyhába, mert nem mertem abban a pizsiben újra elsétálni előttük. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, és usgyi. Rika addigra kijött a fürdőből, ahol addig öltözött, hogy ajtót nyisson majdan a családnak, akik érkezéséről ő 1 percel korábban már tudomást szerzett. Együtt gubbasztottunk a szobában, majd 20 perc és hosszas tanácskozás után nagy levegőt vettünk, és kimerészkedtünk rejtekhelyünkről. Mint utólag kiderült, csak felfrissülni jöttek, mert a nővér férje autóbalesetet szenvedett, és azonnal indultak is vissza. Múlt héten egy nagynéni halála miatt már meghiúsult a látogatásuk. A hét elején a főnök viccesen azt mondta a nővérének a telefonba, hogy na, akkor most ki fog meghalni, ki miatt fog meghiúsulni a látogatás? Főnök azóta azon aggódik, hogy amúgyis babonás anyja mennyi lóvét fog a helyi sarlatánok ördögűzésére elkölteni, továbbá milyen speciális szelleműző dolgokat kell majd viselnie, hogy a karmája rendbejöjjön.

Kaja ma

Ugye úgy volt, hogy rendeltek nekünk kaját ide be. Miután gyanúsan sok idő után sem érkezett meg, rákérdeztünk. Hát hogy rendeltek valóban, de 3 óra után nincs házhozszállítás. Mi????? Dehát mi már 1 órával ezelőtt szóltunk, hogy mit akarunk, és még csak most hívtad fel őket? Incredible....

A következmények

Az előző nap megtette hatását. Reggel már éreztem, hogy nem minden van a helyén, de mivel enni kell, hát kértem és kaptam kajcsit. Csirkeburger, a tetején koktélcseresznye, melyet egy fogpiszkálóval rögzítettek. Ezt nyilván nem ettem meg, a burgert viszont igen. De nem kellett volna, mert ahogy azt már a csajokon is írtam, órák kérdése volt, hogy az elmúlt hét összes szárazanyaga távozzon a szervezetemből. Aztán estére jött a likvidanyag is. Egész délután fetrengtem, és már-már féltem a kiszáradástól.

Aztán tegnap már jobban lettem, ittam sok teát meg gyümölcslevet, meg ettem gyümölcsöt. Estére már éhes is lettem, de mivel mire ez az érzés felerősödött, már minden zárva volt. Nemcsak éhes lettem, de odáig merészkedtem, hogy a tegnap esti megbeszélés alkalmával már vadul kevertem is a piákat, míg a többiek kitartottak a brandy+víz kombináció mellett. Az én italsorom: ananászdzsúz - víz - paradicsomlé.

Most is éhes vagyok. Már megint vagy 50 perce várjuk a kaját, de nem jön. Persze körri még ma sem jöhet szóba, annyira még nem vagyok jól. Sőt, a tandoori fűszeres kérgétől is kavarog a gyomrom, úgyhogy marad a szenya, mert persze a pizzát nem tudják házhoz szállítani valamilyen oknál fogva. Bármi mást, de pizza az nem megy.

A dohányzóban pedig még mindig megbámulnak bennünket a szomszédos kórház hátső lépcsőházában közlekedők. A dohányzó az iroda konyhájának erkélye. Ha éppen nem integetnek át, akkor mosolyognak, vagy megállnak adott emeleten, és míg ott vagyunk, ők is ott maradnak, és néznek. Űrlány szindróma. Ha őszinte akarok lenni, én is megbámulom a fehér embereket fehér létemre, de a tekintet mögött más rejtőzik. Fehér ember ezen a tájon mi a frászt csinál? - kérdem én. Persze, ismét költői a kérdés. Ellenben ismerek olyat, aki áttelepült ide, mert ide nősült. Halleluja!

Vasárnap

Vasárnap aztán sor került a találkozásra a pofával. Először a Big FM vetítőtermében megnéztük a Harry Potter 5-öt visítozó helyi gyerekek társaságában. A vetítés elején egy helyi celebrity, Yoyo üdvözölte a nagyérdeműt a maga fura akcentusos angoljával, majd még egy jó 10 perc várakozás, és az izgalmak kezdetüket vették. Yoyóról egyébként megállapítottuk, hogy 1 éven belül transzvesztita lesz. Állítólag errefele sok van belőlük, bár én még eggyel sem futottam össze, de nagyon kíváncsi lennék ebben a kultúrkörben hogyan manifesztálódnak. A srácot látván van már egy-két elképzelésem. Aztán a vetítés végén 2 gyerek kapott ajándékot, amiből Yoyó egy vicces showt akart kihozni, de nagyon nem ment neki. Még a helyiek sem nevettek, csak nézték ennek a szánalmas fiatal to be transzvesztinek az erőltetett próbálkozását. Meghallgatnám egy rádióműsorát, de sejtéseim szerint tamilul nyomja.

Végül aztán egy kellemes tetőn sikerült a kontakttal találkozni némi bevásárlás után. Bolt: az otthoni kis falum komcsi stílusú síktetejűjére emlékeztetett, ahol mióta az eszemet tudom ugyanazok az emberek dolgoznak. A különbség abban állt, hogy otthon sohasem kellett megküzdenem azért, hogy egy polc közelébe férkőzzek, illetve ha már ott voltam, akkor a helyemet meg is tartsam. Egy röpke pillanatra koncertélményeim jutottak eszembe, és már majdnem elkezdtem vesekönyökölni, mikor hirtelen belémnyilalt a felismerés, hogy azért talán erre itt és most mégsem volna szükség. Persze a polcokon egy számomra valamit is sejtető márkanévvel sem találkoztam, így maradt a tuti: chocolate chip cookie.

Este vacsi a helyen, ahol az első este a népek fognak lakni. Ugye felszedjük őket a reptéren. A szálloda láttán elhatároztuk, hogy a kocsiban a légkondin és a sofőrön kívül egy üveg rum is fog rájuk várni, mert kell, mert szükségük lesz rá! A kaja amúgy jó volt, rengeteget is ettünk csak aztán másnap...

Szombat

Itt ugye nem áll meg az élet pénteken, meló, suli és minden egyéb szombaton is ugyanúgy, mint hétköznap. Mi is kivesszük a részünket az itteni munkamorálból, ergo mi is dolgoztunk. Igaz, nem 8 órát, de az elintéznivalót elintéztük. Aztán leszakadt már megint az ég, de olyannyira, hogy 5 méter alatt, míg a kocsiig elfutottunk, totál, de totál eláztunk. A hátunkról csorgott a víz bele a felsőnkbe, onnan pedig a gatyónkba. Az irány ezúttal a Marriott egyik meglehetősen exluzív bárja volt. Itt kellett volna találkoznunk egy partnerrel, aki időközben egy karambol miatt először csak késett, majd aztán nem jött. Próbáltuk megtalálni a bár otthoni megfelelőjét, és a Goa, Soul Café range-ben találtuk meg. A zene fergetegesen jó volt! Az eddigi (a tavalyit is beleszámítva) zenefelhozatal alapján nem hittem volna, hogy itt ismerik a massive attackot, de hogy még a jazzanovát és krudert is? Wow! Mivel ezen a helyen nem lehetett táncolni, de a bugi már nagyonis a lábunkban volt, egy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztunk: táncos klubot találni Chennaiban. Végül egyre rátaláltunk. Öten voltunk, 3 pasi, 2 csaj. A belépés pároknak ingyenes, szingli pasiknak 400 rúpia (10USD). Ennek ellenére beérve a tánctéren vagy 60 pasi és 0, azaz nulla nő táncolt. Ezek után, na és persze, hogy az egyik csávót nem engedték be, természetesen azonnal elhagytuk a termet. Egyébként rettenet bűz terjengett bent. Az áporodott levegő cigarettafüsttel keverve...

Function itt

Pénteken vendégségben voltunk. Fiatalok is voltak, idősebbek is, nem is az számít. Itt egy vendégség pont a fordítottja az otthoninak. Ugye mihez vagyunk mi szokva? Megérkezünk, egy aperitif, aztán vacsora, ebéd, whatever, utána pedig a teli gyomorra jöhet a beszélgetés és a piálás. Az egyik helyi arc megfogalmazásában itt pedig a kajáról szól minden. Hát, ebben még nem is lenne különbség, csak itt úgy szól a kajáról minden, hogy azt hagyják a legvégére. Tehát: ivás-ivás-ivás, némi sörkorcsolya (pl. nyersuborka eperszósszal), aztán amikor már totál készen vannak, akkor esznek, majd hazamennek. Mi az otthoni rendszerre voltunk felkészülve. Mivel viszonylag korán ott kellett lennünk, és az út is hosszú volt, dolgoznunk is kellett, nem volt időnk kajálni egész nap. Ergo totál üres gyomorral vágtunk neki az estének. Ahhoz képest egészen jól bírtuk. A magyar különítmény egészen este 10-ig. Ehhez képest csak olyan 1 körül léptünk le nagy társaságostul.

Monszun

Az előbb akkorát dörrent az ég, hogy még a ház is beleremegett! Amúgy eső, eső, eső a ma délutáni program. Egyfelől ez jó, mert legalább nem rohadunk szét, másfelől meg rossz, mert egy dzsuva lesz minden, az ember inkább ki sem megy sehova. Amúgy se mennénk, mert annyi a meló, hogy egy nap sem sikerül az aktuális nap végére érni mire lelépünk, mert már kopog a szemünk az éhségtől. Ma még kb. egy 3 órás míting áll előttünk, és nyomjuk már itteni 14:00 óta. Jó, hogy +3,5 óra eltolódás van, így nem kell korán kelni. Igaz, így a délelőttöt átalusszuk, délután meg este meg nyomatjuk a melót. Talán hétvégén már valamit fogunk látni a városból is. Úgy volt, hogy ma megyünk a Harry Potter premierjére, de a míting ugye...Főnök kell hozzá, aki elvileg elrepült, de persze lekéste a gépét, úgyhogy várjuk, hogy jöjjön vissza. De olyan dugó van, hogy még 1 óra legalább. Addig meló ezerrel, meg éhség megint...Mikor fogunk így enni!

Reality flash 2.007/b

Merthogy ma gyalog jöttünk be dolgozni, és 20 perc a napon sétálva elintézett bennünket. 30 perc múlva is szakadt még rólunk a víz. Pedig direkt azért vettem át a farmert, mert úgyis riksával jövünk, és akkor nem gáz. De nem, merthogy két fehérnépnek nem a normál árat, hanem egy 3x-st mondanak, amire mi persze szemberöhögtük őket és jól kibasztunk magunkkal. A meleg az egy dolog, de a bűz, na az egy másik, pláne, hogy egy kanálisként funkcionáló folyón is át kellett kelnünk.

Amúgy jó itt. Eddig. Azt, hogy kézmosás után 2 perccel ugyanolyan retkes a kezem meg folyamatosan ragadok, már meg is szoktam.

Aztán hogy egy kis helyi kultúrinfóval is szolgáljak (máramennyire ez annak számít):

Ugye itt a nők nem isznak. De fehérnépek lévén, nekünk elnézik. Egy italbolt itt úgy néz ki, hogy van egy ilyen kis helyiség, hasonló, mint otthon a garázsok, egy pult, és azon keresztül adják ki a piát. Ahol mi vásároltunk, ott ezt a pultot 2 tócsán keresztül lehetett megközelíteni. Nem akarom igazából tudni, hogy mitől volt a tócsa, de vannak sejtéseim. A főnökék, csak hogy lefényképezhessék a helyiek arcát, minket küldtek el alkoholért. 1 üveg rum és 10 üveg sör 2 fehér lány kezében nem kis döbbenetet keltett. A képeket sajnos még mindig nem láttam, de nagyon kíváncsi lennék rá!

Meleg van, de nem halálos

Egy új világban 29 óra utazás után. Helsinkiben majdnem lekéstem a gépem, de csak majdnem. Egyébként Helsinki szép, de egy 3 óra elég volt belőle. Aztán jó kis konyak az ijedtségre és végigaludtam a 8 órás utat.

Meleg van, de felhős és esik is olykor-olykor, de nem meglepő, monszun van. Kecó okés, de persze az itteni viszonyokhoz képest. Otthon nem bizti, hogy hosszú távon el tudnám viselni. Tavaly óta sokminden nem változott itt, a közlekedés továbbra is kaotikus, tehenek még mindig mászkálnak az út közepén, és még mindig nem szoktak hozzá a helyiek a fehérember látványához. Továbbá a nem csípős kaja is éppoly csípős nekünk, mint eddig is volt.

eső

Nem vagyok képes megszabadulni innen! Ez siralmas! Azt tudtam, hogy hidegebb lesz, mint eddig volt, de arról nem volt szó, hogy esni is fog, pláne, hogy ennyire! Még reggel sem utalt semmi jel ilyen égszakadásra! Nyilván, nem is készültem fel rá megfelelően. Rövid szoknya, no esernyő. Még várok egy kicsit, aztán ha nem változik, átadom magam a természet törvényeinek, nameg a totál elázásnak.

tényleg régen volt

Eddig tartott, míg megint felszabadult 10 percem írni.

Már nagyon a lelépés előtti hajrában vagyok. Ma követség, doki, meló, találkozások. Feszített lesz a tempó egész héten. Kezdem megszokni a rohanást, de sosem csináltam mást. Most sincs túl sok időm írni, pedig annyi mindenről lenne! A pókok, az államvizsgám, a családdal töltött hétvégém, a bankettem, és még annyi minden más! Gondolhatjátok, egyik sem volt eseménytől mentes! Remélem lassan lesz időm és bepótolhatom a lemaradást!

jön a vihar

Nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb netközelbe kerülni, úgyhogy írok. Ma 4 óra helyett 7-et dolgoztam, és a végén már a tököm televolt az egésszel. Nem a munka fájt, csak az, hogy a főnök 5 percenként talált ki olyan dolgokat, amit az elején ha kitalál, akkor 7 óra helyett 1-et vett volna igénybe az egész rendszer átdolgozása. Én meg vagyok róla győződve, hogy csak azért csinálja ezt, hogy megmutassa, ő a főnök. De akkor meg miért bízza rám? Vagy miért nem bírja 5 percre összeszedni magát és a koncentrációját, hogy aztán ne nyaggassam én sem 5 percenként az elkészült változásokkal? És persze egy csomó hülyeséget is mondott, aminek a feléről sikerült lebeszélnem, de a másik feléről nem. Úgyhogy most undorító lett az a felület a site-on szerintem, vagy ha nem is undorító, de elég eklektikus. De ez már csak így lesz mindig, hacsak nem alapítok céget, amire sok esély nincs, mivel kockázatkerülő vagyok, nem beszélve arról, hogy csóró is, ergo egész életemben szopni fogok ilyen hülyeségekkel.

Mindegy, ma tanultam már, úgyhogy a lelkem kissé megnyugodott, és este Kiscsillag koncert, úgyhogy minden jó, ha a vége jó. Ja, hajjaj, jön a vihar, úgyhogy ezt most jól elkiabáltam!

Melózom újból, és szarakodik a wifi. Még mindig tegnap óta. Lehet, hogy visszatérésem volt ennyire rossz hatással rá. Pedig meglehetősen kemény munkanapom alatt már majdnem leszántott a shrek 3, de persze ez az akadozás kikészíti a programot, és most ay istennek sem hajlandó újra elindulni. Pedig volt már, hogy 200 kbs fölött leledzett a mutató. Ilyen sem volt még velem, mert otthon egyrészt nem kalózkodom, pláne, hogy most net sincs, másrészt olyan lassú szokott lenni, hogy meghalás és hónapok, míg valami lejön. Még valahogy eltöltök itt egy órát, aztán irány Horány köccsel. Megnézzük az új kompkikötőt. Bár tanulnom kellene már igen nagy erőkkel annak érdekében, hogy a jövő héten végre okleveles nemzetközi kapcsolatok szakértő váljék belőlem, de csak nem bírom rávenni magam. Illetve nem is az akarás részével van a baj, hanem a prioritássorrenddel, ami visszatérő problémámnak bizonyul. Holnap meg jönnek az amcsik, akiket gardírozni kell majd, úgyhogy a holnap is egy tanulási csőd lesz. Eddig is mindig megoldottam, ezután is menni fog, én tudom, vagy legalábbis hiszem. De a lakás még mindig fut, és kezd megint távolodni a takaríthatósági állapottól. Üsse kavics, legalább jól érzem magam és olyan emberek között vagyok, akik szeretnek. Nemsokára úgyis megint a nagy magány jön nagyon messze, sokáig.

És az idei nyertes

Köccsel szombaton hazafelé a buszon rátaláltunk idei nyarunk slágerére. Nem olyan sláger ez, mint annak idején a kokodzsámbó volt, hanem egy olyan szám, ami mindkettőnknek valami furcsa oknál fogva most pont sokat mond, és az elmúlt hetekben egymástól teljesen függetlenül szarrá hallgattuk. Tavaly is volt már egy ilyenünk, akkor Sena First one-jára voltunk teljesen rákattanva. Idén az Oi va voi Yesterday's mistake-je lett a befutó. Valami fura módon a velőmig hatol ez a szám. Míg tavaly tudtam, hogy lelki állapotunk egyenes kivetítődése és erőkeresése rejlik Sena számában (és albumában is), idén nem tudom megmagyarázni a hatás igazi okát, azon kívül, hogy egy eszméletlen jó szám. Egyébként mindenkinek melegen ajánlom, egész albumostól= Laughter through tears, melyen többek között a Csitári hegyek alatt egyik feldolgozása is megtalálható.

Tegnap sikerült

Észre sem vettem, és sikerült megünnepelnem a tegnapi vizsgámat. Ez történik, ha az ember hónapokon keresztül sovány török sördiétán él és elszokik a felesektől. Nem is éreztem, hogy becsíptem. Bár mostanában egyáltalán nem szoktam megérezni az ilyen dolgokat, csak elfáradok, és a végén, ha túllőttem a célon, az úgy derül ki, hogy hamar elalszom. tegnap azért nem aludtam el a buszon hál' istennek, most kibírtam hazáig. De öregszem, az már biztos. Ma alig bírtam kikecmeregni az ágyból. De azért sikerült lépéseket tennem a lakásomban uralkodó káosz felszámolása érdekében. Lassan eljutok a takaríthatósági állapotba is, ami már nagyon ráférne mind a 40 négyzetméterre, mert ugye az elmúlt hónapokban csak az enyészeté volt. Jaaaj, de ablakot is kellene pucolni, mert az meg már 2 éve nem volt(erre azért nem vagyok büszke). De olyan sok, és tériszonyom is van. Ez magyarázza, hogy nem nagyon aktívkodtam tavaly ezügyben, mert ugye amíg M is ott lakott, addig besegített, mert neki nem volt tériszonya.

Egyen túl

Végeztem! Legalábbis a könnyebbik felével!

Miután tegnapelőtt 7-kor még Zizzel találkoztam, kicsit elkezdtem aggódni azon, hogy mi lesz velem a mai vizsgán. Akárhogy is nézzük, komplexvizsgáról van szó, ami bár anyagban nem túl nagy, nem sokban különbözik egy átlagos vizsgától, mégis valami finitizmus járt át, hogy ez most kicsit olyan, mint az érettségi, számot kell adnom eddig mellékszakirányon megszerzett tudásomról, vége lesz és jól kell teljesíteni.

Nade mennyi esély van jól teljesíteni úgy, hogy mire ez az érzés átjárt, 36 órám volt a vizsgáig? 5 tételről csak annyit tudtam, hogy melyik könyvben keressem, a többi meg jegyzetben ki volt készítve. Nem is aggódtam különösebben ezen, tudtam, hogy ez nem a nagyobbik falat. De bakker, van beugró! Fogalom és személy: 1-1. Olyan nevek is szerepeltek a listán, akikről én eddig még nem igazán hallottam! Hozzátartozik, hogy tegnap persze be kellett futnom az egyetemre, hogy az indexemet még aláirassam (nagy hiba volt ehhez a fószerhez jönni szakszemináriumra!!!).

Mondanom sem kell, hogy a tételek kidolgozása után éppenhogy maradt időm a fogalmakat meg a személyeket átnézni, de csak olvasás szintjén. A tételeknek végül ma reggel sikerült nekiállnom. Naná, hogy elaludtam, és a betervezett 5 óra helyett 4 órám maradt...De mint utólag kiderült, nem is kellett több.

A vicc, hogy előttem vizsgázott egy másik csaj, szintén mellékszakirányon, aki mondta, hogy ő már a hétvégén elkezdett erre tanulni, de minden kavarog a fejében. Akkor mit szóljak én? De ő szegény tényleg nem nagyon vágta a dolgokat.

Tantóbá a végén azt mondta, hogy 7-est kaptam. :)

Most megnyugodtam, 27-ig nincs újabb kényszer egy-két bürokratikus intézkedést leszámítva, ami után futkosni kell. Ma találka csajszikkal, végre közösen, és bakker most jutott eszembe, hogy az ajándékukat otthon felejtettem! Mondjuk, nem biztos, hogy örültek volna nekem egy üveg rakival valami bárban ma este. Mindenesetre ma alkoholizálni fogok, mert megérdemlem!

Újra itthon

Nagy nehézségek és egy 14 órás londoni késés után megérkeztem. a wizzairrel soha, de soha többet. Mondjuk, rendesek voltak, mert a végén nagy könyörgések közepette felengedtek a 15 kg-os kézipoggyászommal és a 24 kg-os bőröndömmel, de Iszanbulban az easyjet mégcsak nem is problémázott rajta. A legviccesebb, hogy a 14 órára 8 fontnyi vócsert kaptunk enni-inni. Az pedig nagyon nem sok angol árakhoz mérten, de ügyesen és takarékosan megoldottam, hogy azért ne maradjak éhen.

Most gőzerővel tanulás, mert ugye holnapután komplex, igaz, csak mellékszakirányból, ami annyira nem tragikus és nehéz, de azért olvasni kell. Még ma ki akarom dolgozni a hiányzó tételeket, úgyohgy hosszú éjszakám lesz.

Javulóban

Miután a gépem lerobbant, én is mentem utána. Múlt csütörtököt és pénteket lényegében az ágyban töltöttem vergődve, lázasan és értetlenkedve, hogy mi is történik velem. Több probléma merült fel, és fogalmam sem volt, hogy van-e közük egymáshoz, vagy különálló problémák tömkelege árasztott el. Először is, nehezen kaptam levegőt és szárazan köhögtem/köhögök. Aztán jobb oldalt deréktájon hátul van ez az erős fájdalom, hogy nem tudtam felállni tőle, na meg mozogni sem nagyon. Nem tudtam, hogy ez egy izom probléma-e, elültem-e a derekamat, vagy esetleg a vesém. Szedtem féjdalomcsillapítót, gondolván átvészelem vele azt a pár napot, amíg teljesen el nem múlnak maguktól a tüneteim. De nem tették, úgyhogy ma befizettem egy körre az itteni orvoshoz. (Itt is van vizitdíj, igaz mindössze 80 kurus=110Ft). A legrosszabb az volt, hogy elment az étvágyam, nem bírtam/bírok enni. És ez jelzi, hogy nem vagyok egészséges, mert azért ismeritek az étvágyamat és a kajával való kapcsolatomat(na, ez viccesre sikeredett)!

Előadtam doktorbának a tüneteimet, aki a légzési problémák tekintetében megerősítette a gyanúmat, hogy kiújult az allergiám. Mert ugye tavaly januárban leálltam a bogyókkal, de azért május-júniusban beszedtem két dobozt. Gondoltam, azóta annyira nem volt problémám az allergiámmal, hogy idén tudomást sem kell vennem róla. Ja, csak azon a bizonyos koncerten jó 10 órát voltam a szabadban, a száraz fűben, azóta meg itthon a poros lakásban, a virágzó fákról és egyéb gyomokról nem is beszélve. Úgyhogy ma estétől a jó öreg Zyrtec lesz az estimesém.

A másik problémát meg ugye ki kellett deríteni, hogy honnan ered. Elküldött vizelet vizsgálatra. Én meg néztem, hogy bakker, hát ennek sem lesz semmi eredménye, mert míg elmegyek itt egy kórházba, míg megkapom az eredményeimet, addigra rég otthon leszek. De nem! Ugyanis a suli rendelőjében van labor. Lementem, pisiltem, majd 10 perc múlva az eredménnyel caplattam vissza. Értitek? 10 perc volt az egész! Otthon leghamarabb 1 nap alatt csinálják meg, itt meg 10 perc! Nyilván, nem annyira túlterhelt a suli laborja, mint otthon egy kórházé, de akkor is! Ezek déli népek, ezt nem néztem volna ki belőlük! Nem is értem, miért nem mentem el korábban! Ha tudtam volna! De most már legalább tudom, meg azt is, hogy mi a bajom, és kaptam gyógyszert, úgyhogy innentől kezdve pikk-pakk meg fogok gyógyulni.

Haldoklik a gépem

Lehet, hogy ez az utolsó bejegyzés, amit tőlem erről a gépről kaptok. Folyamatosan vesztek a rendelkezésre álló helyből, de nem olyan tempóban, mint amilyenben a cuccok szántanak lefelé. Nem bírok rájönni az okára. Egyszer már történt hasonló, de akkor egy rosszalkodó widget kreált egy több gigás doksit. Most valószínűleg nem ez a helyzet. Továbbra is keresek! Vírus ugye kizárt, úgyhogy nem tudom, hogy mit és hol. Nyilván azért döntöttem emellett a kompjúter mellett, mert tök hülye vagyok a számítógépekhez, ergo most nem tudom, hogy mitévő legyek.

Gogol Bordello és az edzés

Ááááá, szenvedek. Tegnap egyfajta egyetemi napon voltunk barátaimmal. Az egyetem a világ végén, egy gyárövezet közepén volt. A bejáratnál egy hatalmas torony nagytestvér jelenlétét idézte, melyet a kampusz körüli szögesdrót csak megerősített.(na jó, nem szögesdrót, de nem állt távol tőle) Alkoholt tilos volt bevinni, amit ügyesen kicseleztünk egy kis kólásflakonba töltött unicummal, hogy azért a hosszú estén valami melegítő is legyen. A kampusz egyébként egész nagy és modern. A kertben sok-sok kajálda, színpad és egyéb ektiviti várta a nem olcsó belépő árát leperkáló diákokat. Cserébe a paintballon, a kaján és a sörön kívül minden ingyen volt viszont.

Ki is használtam a lehetőségeimet, úgyhogy azon nyomban az ugrálótranbulin felé vettem az irányt. Ilyen két oldalon rögzített, gumibugyis ugrálócucc volt. Azt hittem, hogy lábból többet vesz ki az ugrálás, de a cipőkötés közben éreztem csak, hogy karra jobban gyúrt a cucc. A kötélen meg kell tartania magát az embernek, és ha a levegőben bukfenceket is csinál(naná, hogy muszáj volt, az volt a legnagyobb móka!), akkor is a kezével irányít, illetve lendíti át magát. A következő játékszer a mechanikus bika volt. Jaaaaj! Az nem volt vicces, viszont ott is baromira kellett azért kapaszkodni! Aztán egy kis röplabda, söremelgetés, gumi(az a fajta, amit még általános első-másodikban játszottunk folyton), majd a főattrakciók, a koncertek.

Elsőként egy Brainstorm nevű litván banda játszott, olyan britpopféleséget. Meg akartam nézni közelebbről is a furaöltözetű és mozgákultúrájú énekesfiút, úgyhogy bevittem a srácokat a második sorig. Fura volt, hogy a tömeg egyáltalán nem mozgott, még az első sorban sem. Amikor eleredt az eső, simán tudtam állni fejemen egy könyvvel, hogy csak akkor esett le, ha én nem egyensúlyoztam elég ügyesen. Kíváncsiságképpen elkezdtünk ugrálni, hogy vajon mit szól hozzá a török egyetemista közönség. Hááát, nem voltak valami boldogak tőlünk. Olyan szemekkel meredtek ránk, hogy ezeket a barbárokat, akik az első sorokban egy koncerten ugrálni mernek honnan szalasztották vajon? Hogy mernek hozzámérni, netántán meglökni? Két szám és tucatnyi villogó szempárok után feladtuk, hogy majd újult erővel térjünk vissza az este sztárvendége, a Gogol Bordello koncertjére. Barátaim nem túl nagy termetű fiúk, ezt elárulom. De be szerettek volna menni a tömegbe, így elővéve tömegvágó képességeimet, törtem nekik az utat. Na, ekkorra már megmozdult a tömeg, de azért koránsem volt olyan tömött és brutál egészen az első sorig, mint amihez szokva vagyunk. Én az első sorig jutottam, ahol a délutáni edzés szerencsésnek bizonyult, ugyanis kellett az előedzés ahhoz, hogy ellen tudjak állni a kétoldalról jövő vesefúrásnak, és közben a korlátba kapaszkodva meg tudjam tartani a nem könnyen kiharcolt pozíciómat. KEMÉNY HARC VOLT! Be kell vallanom, mindössze 4 szám erejéig bírtam. Lehet, hogy pont azért, mert a délutáni edzés annyit kivett belőlem, hogy csak ennyire futotta, de a végkimerülés szélén hagytam el a kűzdőteret. Most meg szenvedek, mert MINDENEM fáj. A karomat tetanusz után magasabbra bírtam emelni, mint most, és akkor legalább 10 lépésnél többet is meg bírtam tenni.

Letargia

Szerda estémen a letargia kapta a főszerepet. Az hagyján, hogy a Liverpool kikapott, de hogy ezt egy elképesztően rossz meccsen sikerült elszenvednie, az rendkívül elszomorító. Elismerem, a Milánnak kijárt már a kupa, de a meccsen nyújtott teljesítményük alapján ez azért erősen megkérdőjelezhető. Iraki kurd barátunk is csatlakozott a szurkolótáborhoz, ami csak rontott a helyzeten, mivel ő volt az egyetlen Milán drukker a csapatban, és már a meccs 5. percében megjósolta a végeredményt. A meccs után a letargia csak folytatódott, mikor ugyanő elmesélte, szerelme szülei miért és hogyan fogják a 34 éves unokatestvéréhez kényszeríteni a 19 éves lányt, véget vetve ezzel egy őszinte kapcsolatnak. Jaaaj, és most küldött egy dalt(a nyálasabb műfajt kedveli, annak ellenére, hogy nem lehet neki olyan nemzetközi előadót említeni, akit ne ismerne, legyen szó elektronikáról vagy metálról) : Ronan Keating: If tomorrow never comes. Megszakad a szívem!

Mai menü

Új lakás, új szokások. Ebben a kéróban két török fiúval élek. Az előzőben csak egy volt, de egy kinek elég? Ez az új kettő viszont nagyon jól járt velem, mert rájuk főzöm, többek között azért, mert rájuk lehet. Olyan kis családias idill van esténként, mikor mindannyian leülünk vacsizni! Tegnap lazac volt mentás-fokhagymás fűszervajjal, salátával és krumplipürével. Ma meg csak egy szimpla paradicsommártásos tészta (azért fel volt dobva egy kis jó otthoni kolbásszal finom kis disznóból, a fiúk legnagyobb örömére). Állításuk szerint még egy olyan ételt sem ettek, amiben disznóhús lett volna. Persze kóstolták már, de csak egy falat húst, ételben, tányérban még soha, de nem csináltak belőle különösebb problémát. Éppen azt ecsetelték, hogy ilyen kajákkal már egészen európainak érzik magukat, mikor egyikük megszólal, hogy van-e itthon joghurt. Igen, jól sejtitek. A kolbászos-gombás-kukoricás paradicsommártásos tésztát joghurttal ették!!! Hirtelen lefagytam, és az európaiságukra vonatkozó megjegyzést még azelőtt visszavonattam velük, mielőtt megszentségtelenítették az ételt.

Agony by Sony - iGony

Ez a kifejezés nem tőlem származik, de nagyon teláló jelenlegi helyzetemre. Az hagyján, hogy a Sony szoftvere nem kompatibilis mac-ekkel, de hogy még önmagával sem? Az történt, hogy otthonról kihoztam (először is megtaláltam egyáltalán, ami nem volt azért annyira egyszerű) a 2.3-as sonic stage telepítő CD-jét. Szerintetek mi történt amikor telepítés után úgy gondoltam, hogy akkor most végre rendet tudok vágni a zenéim között? Hát már ez a verzió is azzal jött, hogy majd ha mindent letöröltem, akkor működni fog nekem. Hogy oda meg vissza, meg megint amoda! 20 giga zenétől megválni azért nem könnyű, annak ellenére, hogy lényegében már nagyon untam őket, és nyilván egyszerűen tudom pótolni az esetlegesen nem bekkáppolt zenéket. De ezt mégis hogy gondolja a rendszer?

Nem kell mondanom, a végén ugrottam egy fejest a mélybe, és csukott szemekkel nyomtam egy ok-t. M. nagyon kedves volt, mint mindig, tartotta bennem a lelket, így:

"don't worry, shoot yourself: it's a sony!"

P.S.:Már majdnem 6 gigánál járok visszatelepítésben. A fele zenét, ami ezen a kompjúteren van, nem ismerem, egyeseket név alapján rakok fel, kíváncsiságból. Így esett, hogy a genre-ek között már akad gothic rock...

Otthon voltam

Egy jó ideje vagy időm, vagy netem nem volt ahhoz, hogy írjak ide. Kezdődött egy hosszúhétvégével, bridget jones-osan minibrékkel. Egy Bozcaada nevű szigeten voltam, ami gyönyörű volt, illetve lett volna. Ezt most nem fejtem ki bővebben, a lényeg, hogy hoztam/uk a formánkat. Lúúúúzerség. Aztán ugye hazafelé lestoppolunk oroszokat, na az is ez a kategória volt. Ugyanis a kocsi csomagtartójában hagytam a fényképezőm. Na, találj meg 3 oroszt egy 12 millás nagyvárosban úgy, hogy még a nevükre sem emlékszel. Persze, sikerült, de nem volt egy leányálom.

Aztán meglátogattak a csajok, akikkel folyamatosan mozgásban voltunk, mire hazaértünk, szinte beestünk az ágyba. Persze, mikor egyáltalán hazaértünk. Mivel ugye az albérletem jobban hasonlít egy hotelhez, mint egy albérlethez, most is beütött a rákfene, és egyik reggel kaptam egy olyan telefont, hogy akkor este hatan ott aludnának, menjünk, illetve költözzünk el. Nekik már régóta be van ígérve, nincs mit tenni, bocsi hogy ilyen későn szólok, de tök kiment a fejemből. Mondanom sem kell, anyáztam egy sort, aztán szép csendben kiköltöztünk. Oda, ahol első nap melegvíz, illetve gáz nem volt, másnap meg víz, úgyhogy a végén csak otthon kötöttünk ki az utolsó nap egy zuhany erejéig. Persze nemcsak a csajok voltak itt, hanem az angolok is, hárman. Szerintem nagyon jól elvoltunk, csomó jó programot csináltunk, és rájöttünk közösen, hogy ez a város iszonyatosan nagy. De annyira, hogy még befogadni is nehéz, a legközelebbi míting meg Bathban, ahol mégcsak buszra sem kell ülni semmiért.

Aztán a kövtkező héten hirtelen elárasztott a sulis meló, amit a látogatások miatt elhalasztottam. Persze, ismét nem sikerült otthonomban maradnom újabb vendégek, ezúttal lakótársam közeli rokonsága miatt nagymamástul.

Aztán múlt hétvégén haza, hogy levizsgázzam. Szombaton érkeztem, a vizsgáim szerdától(gondoltam én még akkor), hát megengedhetem magamnak, hogy este pálinkafesztezzek egyet. Pucóra vártam, miközben Zizzel telefonáltam, aki megígért egy jegyzetet, és mondta, hogy akkor kedden a vizsgára elhozza. Én meg álltam bambán, hogy ugyan milyen vizsga van kedden. Erre felvilágosított, hogy május 15. nem csütörtök (ahogy korábban gondoltam), hanem kedd. Na, a ménkő! 5 vizsga 3 nap alatt, amelyek nem szerdán kezdődnek, hanem hétfőn. Szopacs. Pláne, hogy megígértem a szüleimnek, hogy vasárnap hazaugrom egy ebédre, Győrbe. Szal, a hét eleje elég strapás volt, levizsgáztam mindenből, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e minden. Eredmények szép lassan jönnek csak, pedig jó lenne tudni minél hamarabb, mert ha mégsem alakult jól a helyzet, akkor lépnem kell, de gyorsan.

A hét második felében meg lazítás volt. Szerdán 2-re végeztem az utolsó vizsgámmal, utána ereszd el a hajam szombatig, de istenesen. Szerdán a volt főnököm tett fel az éjszakaira. Emlékeim szerint a csukló utáni részben bal oldalon foglaltam helyet. A következő, amire emlékszem, hogy jobb oldalt a csukló előtt azt magyarázom valakinek, hogy a csajok itt ülnek, még itt vannak, mire az illető felvilágosított, hogy a buszon rajtam és egy csövesen kívül egy lélek sincs. Erre meglepve kellett megkérdeznem, hogy ő ki és én hol vagyok. A buszsofőr volt, aki próbált élesztgetni, állítása szerint addig nem túl sok sikerrel, és a világ végén vagyunk. Faja. Másnap Kupit ünnepeltük. Még mindig milyen fiatal a drága! Jó kis buli volt! Aznap Korsó tett fel a buszra. Kérdezte hívjon-e ha hazaért, amire én azon nyomban igennel válaszoltam. A nyugatinál csörgött, de megígérte, hogy még egyszer felhív. Hívott is, ébren is voltam már, a baj csak annyi, hogy megint a világ végén. Kellett nekem hazamenni! Itt már a sör ízéről is megfeledkeztem, de otthon mókuskerék és brutalitás van etéren! itt kérek elnézést mindazoktól, akikkel nem sikerült találkoznom, illetve beszélnem, de az idő nem volt elég szinte semmire. Három hét múlva megint vagyok, és akkor pótolom mulasztásaimat, ígérem!

Most ismét Isztanbulban, próbálom a múlt hetet behozni minden szempontból: tanulás, alvás, de főként alvás terén kell nagy pótlásokat elkövetnem. Ja, és a végén csak elköltöztem, de nem a hideg víz miatt! :)

Hogy mit ki nem találnak a marketingesek?

Kaptam ma egy emailt, amiben a következő áll:

KEDVES Kreszta!
Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje újra elõvenni a narancsbõr kérdését, hiszen ahogy melegszik az idõ, úgy rövidülnek a ruháink, és egyre többet mutatunk meg magunkból. És persze, mégis csak jobb érzés azzal foglalkozni, hogy egyenletesen barnuljunk a strandon, mint hogy folyamatosan próbáljuk eltakarni a combunkon/fenekünkön szemtelenkedõ gödröket.

De honnan veszik, hogy nekem van ilyenem? Ha lett is volna, a környező hegyek úgy megedzettek volna az elmúlt időben, hogy már rég nem lenne vele problémám. Persze ezt ők nem tudhatják, de vajon hogyan találnak meg engem ezzel? Presze, a kérdés csak retorikus, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy milyen hatást vált ki egy ilyen marketingfogás egyes nőkben. Vajon hatásos ez a stratégia, vagy inkább riasztó a célközönség számára? Én most kicsit csalódtam a brandben, mert nem hittem volna, hogy szpemre vetemednek, pláne ilyen tartalmúra!

SONY SUCKS

Ezennel lebeszelek mindenkit, hogy Sony mp3-om lejatszot vegyen! Meg veletlenül se! Ha megfordulna a fejetekben, akkor gondolkodjatok el azon is, hogy 1. tudtok-e vigyazni a hivatalos program, a sonicstage install CD-jere, 2. ha nem, es egy ujabb verziot akartok hasznalni, akkor hajlandoak vagytok-e megszabadulni az összes cuccon levö zenetöl? Az ujabb verzio installalasa utan a rendszer azt kerte tolem, hogy a lejatszomrol töröljem az összes zenet, mivel az egy korabbi verzioval került ra, es az update program nem tudja kezelni a korabbi verzio formatumat. Hallottatok mar ilyet? Ez egy szegyen! Ja, es a korabbi verziot SEHONNAN sem lehet letölteni. Feltetelezem, a ceg ugyesen blokkolta azokat a szajtokat, ahol fellelhetö volt a regebbi program, mert ha egy link akad is, ami megvaltast jelentene, tuti, hogy hibas linket takar. Azt meg meg sem emlitettem, hogy ha egyszer a cuccon van a zene, akkor onnan amugyis csak törölni lehet, mivel csak arra a kompjuterre hajlando kimasolni a mar a lejatszon levo zenet, amelyikrol feltöltöttem, ergo amin amugyis rajta van mar. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! A forumokon persze mindenki szidja a rendszert, de ha mar egyszer megvan a cucc, mit tudunk tenni? A Sony meg a legmocskosabb ceg termekvedelem teren! Hogy egy trojai falo tamadna meg az egesz központi rendszerüket, hogy tünne el az összes hülye softverjük a föld felszinerol a redvas termekeikkel egyutt!

Visszatértem

Hosszú idő után visszatérek. Vegyétek ezt a hallgatást egyfajta tanulmányi kirándulásnak. Az úgy volt ugyanis, hogy azt hittem, hogy én mindenre képes vagyok, és innen, három hét alatt sikerül abszolválnom a szakdolgozatomat. Neki is álltam nagy lendülettel, aztán persze a lustaságom és a könnyebb út nyert: majd ősszel. De megpróbáltam!

Emiatt elzárkózás és sok-sok tanulás töltötte ki az elmúlt pár hetemet, ezért sokmindenről nem is tudok nagyon beszámolni.

Múlt héten ért véget az Istanbul filmfesztivál, ahol vetítették Szabó István Rokonok című legújabb remekét, amit sajnos még nem láttam, pedig majdnem odakeveredtünk. Csak a végső döntés mégiscsak a sör és beszélgetés lett, lévén potenciális mozipartnereim Magyarországról érkeztek, és másnap utaztak vissza, úgyhogy interaktívan akartunk inkább búcsúzkodni. A jegypénztári sorba azért beálltam, és szomorúan vettem észre, hogy a nagy érdeklődés és többnyire teltházas előadások között kis hazánk filmremekére még rengeteg szabad jegy volt. Azt hozzá kel tennem, hogy nem sok filmet vetítettek több alkalommal a fesztiválon, de ezt például vagy háromszor, úgyhogy lehet, hogy ez volt az oka a szabad helyeknek. Én csak remélni tudom!

Múlt szombaton meg végre eljutottam a Dolmabahce Palotába. Láttam a hatalmas Atatürk icipici kis ágyát!!! Olyan rövid volt, hogy elhűlve bámultuk, hogyan tudott ott jóízűen aludni minden törökök atyja. Hozzátartozik, hogy a szobájával szemben, egy másik hálószobában volt a legmagasabb szultán ágya, ami 2,5 méter hosszú volt. Lehet, hogy néha titokban átsurrant.

Aznap este volt egy kis incidensem a török rendőrséggel is. Történt, hogy este a sötétben egyedül mentem az utcán, ami itt nem szokás. Rendben, elismerem, késő volt. Én térdig érő szoknyában, piros kabátban, szintén nem itt megszokott kinézettel. Félreálltak, ki vagyok, mi vagyok, van-e útlevelem. Persze, hogy otthon volt, és persze, hogy nem beszéltek angolul, úgyhogy kézzel-lábbal próbáltuk megértettni egymást. Míg valaki mást leellenőriztek, én összeszedtem minden török tudásomat, és elmagyaráztam nekik, hogy ki vagyok, és merre tartok, honnan jöttem. Erre, hogy menjek haza az útlevelemért. Én már a hegy lábánál voltam, és furán megkérdeztem tőlük, hogy ugye nem azt mondja, hogy most ebben a sötétben másszam meg a hegyet, meg vissza, ahol voltak. Mondtam, ha elvisznek, nagyon szívesen, minden további nélkül.(Ekkorra már volt velük egy civilruhás angolul beszélő is) Egy hosszabb huza-vona után végre utamra engedtek. Míg álltam és vártam, hogy az előttem lévő delikvenst lecsekkolják, ámuldozam, hogy az itteni rendőrautóknak milyen felszereltsége van. A csávó forgalmiját és jogsiját egy érintőképernyős kis számítógépen ellenőrizték le ott a kocsiban, tehát a központi adatbázishoz egyenes hozzáféréssel. Nem semmi. Szerintem otthon még nem tartunk ezen a szinten, bár ha őszinte akarok lenni, még nem láttam otthon rendőrkocsit belülről.

24 hour hot water

2 napja nincs melegvíz esténként a fürdőben. A reggelt nem tudom, mivel este szoktam zuhanyozni. Ez rettenet! Egy hosszú nap után csak arra vágynék, hogy a forróvíz alatt állva meditáljak egy kicsit lefekvés előtt, erre mit kapok? Frissítő zuhanyt! Merthogy ezt a hőmérsékletet mégcsak melegnek sem lehet nevezni, sőt a langyos jelentéstartalmát is csak alulról közelíti. Kezdem megérteni, hogy a helyi lakáshirdetésekben miért szerepel kivétel nélkül a 24 hour hot water kategória. Ha ez így megy tovább, elköltözöm. Na jó, nem, inkább kipróbálom reggel, hátha.

Focimeccs és helyi szurkolók

Első élményeim egyike volt a focimeccs után csapatokban érkező szurkolók látványa. A kikötőben várakoztunk, és a kompok csak jöttek, meg jöttek telis tele mezbe öltözött szurkolókkal. Amikor egyszerre keét komp érkezett be, az egyik hajón elkezdték az éneket, majd a másikon folytatták, válaszoltak rá. Szárazföldön kicsit visszavettek a hangerőből, mert kisebb alegységekre szakadtak. A kisebb alegységek aztán mást és mást kántáltak, még mindig nagy vehemenciával, a meccstől és az eredménytől fűtötten.

A múlt héten két európa bajnokság selejtező meccset is játszottak a törökök. Egyik szombaton a görögök, a másik szerdán a norvégok ellen volt.

A görögök elleni meccs ugye presztízsértékű. A meccs Athénban volt, de mérget veszek rá, hogy az ország férfilakosságának 90 százaléka a képernyő előtt ült. Én is, pár ismerőssel. A második török gól után ki kellett mennem összeszedni egy újabb vendéget, de hallottam a 3. gólt! Az amúgy rendkívül csendes környék egyszerre hördült fel, majd csatakiáltásokra hasonló kántálás vette kezdetét. A végeredmény 1-4 lett, nagy öröm! De még mekkora! A környékemen tradicionális módon fejezték ki örömüket: lövöldöztek az égbe. Nem petárdát, és nem is tüzijátékot. Rendes fegyverrel rendes lövedéket. Azért ez még kelet.

Aztán szerdán a norvégok ellen Frankfurtban játszott a válogatott, mivel ugye 3 meccses eltiltás itthon játszandó meccsektől, es no néző. Ezt a meccset egy helyi ismerősnél néztük helyi srácokkal. Már korábban is hasonló állásponton voltam, mikor a lakótársammal néztem meccset, hogy ők nem nézik, ők érzik és élik a meccset. Most is ez történt. Egy rossz passz, és a szegény játékos 5 perces szidalommonológot és hozzá különféle kézjeleket kapott nézőtársaimtól, persze hogy indulataikat hangsúlyozzák, álló helyzetből, a TVhez közelebb lépve. Egy kihagyott helyzet, és az egész válogatott megkapta a magáét az edzővel együtt. Egy gól, és féltem, hogy az emelet leszakad a csávók ugrálása miatt. A végeredmény pontmentés: 2-2.

Kadiköy

Kadiköy Isztanbul egy városnegyede az ázsiai oldalon a Márvány-tenger partján a Boszporusz bejáratánál. Valaha Ázsia kapuja nevet viselte, mivel itt kötöttek ki , illetve innen indultak a hajók áruval megpakolva Európa felé. Mostanság Ázsia Taksimja(az európai oldal szórakozó és bevásárlóutcája). Közvetlenül a tengerparton található az ottomán stílusban épült vonatállomás, ami nagyságában a Keleti kétszerese lehet. Mellette a kikötő, ahonnan félóránként indulnak kompok az európai oldalra. Éppen időben, naplementére értünk a negyedbe. Az ég vöröses-lilás színe az új látószögben nagyszerű látvánnyá varázsolta a távolban a domb tetején magasló Aya Sofiát.

Kadiköy volt az első városrász az ázsiai oldalon, mely urbanizálódni kezdett. Mára a középosztály által rendkívül kedvelt kerületté vált. És hogy miért jobb, mint az európi oldal központja? Mert nyugodtabb, csendesebb, kevésbé forgalmas. Az utcákon sok hippi, rocker és emós fiatalt látni, az underground kultúra itt jobban megmutatja magát. Illetve az európai oldalon is látni az underground kultúra képviselőit, főként transzvesztiták személyében, de kevésbé koncentráltan. A főutca kellemes, és a pubok sokkal hangulatosabbak, a zenéről nem is beszélve. Míg az európai oldalon mindenhol, de a legtöbb helyen rock, illetve török pop szól, az ázsiai oldalon helyet kap egy kis elektronikus, európai füllel befogadhatóbb háttérmuzsika is.

A hely további előnye, hogy könyedén haza tudok jutni a nap bármely szakában.

Magyar külföldieknek?

A török nyelv meglehetősen sok nyelvtani hasonlóságot mutat ékes anyanyelvünkkel. Mondom is az ismerősöknek, jaj, ilyen a mi nyelvünkben is van, de jó. Aztán ahogy végigpörgetem a szavainkat hasonló toldalékokkal, rájövök, hogy a magyarban annyi kivétel és furcsaság van, hogy valóban nem lehet egyszerű helyzetük azoknak, akik komolyan el akarják sajátítani. Gondoljunk csak a tárgyesetre, mennyi másféle szabály más főnévvégződésre! De beszéljem helyettem inkább az alábbi vers:

Bencze Imre: Édes, ékes apa nyelvünk

Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból
megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is,
hacsak meg nem fogjuk.

Fő mérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tettett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök,
fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot
és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem,
én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövő gyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul:
fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlóképp helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.


A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

Ilyen még nem volt

Újabb élménnyel és egy kis füzetecskével lettem gazdagabb! Életemben először hivatalosan tartózkodom egy idegen ország területén, értsd: van tartózkodási engedélyem! Életemben először nem turistaként vagyok valahol számontartva! (Anglia nem számít, mert az Anglia, oda nem kellenek ilyen hivatalos biszbaszok) - És miért használok ennyiszer passzívot, amikor a magyarban nincs is? Jaaaaaj! Bosszantó és ciki! - Mindenesetre október 30-ig (ne kérdezzétek, hogy egy 31 napos hónapban miért csak 30-ig) ki-be utazhatok bármikor kedvem szerint. Bár még megfontolandó, hogy akarok-e ezek után. Otthon ugyanis melegebb van. Ki gondolta volna! Itt szarráfagyok és ázok nap, mint nap, és csak remélem, hogy mihamarabb jobbra fordul a sorom, mert ez letargikusabb, mint otthon a január! Hüpp-hüpp. Pénteken meg megnéztük a Parfümöt, ami kiábrándító volt a könyv után. És most fejeztem be a nyavajgást.

Szokatlan dolgok

Ha kitesszük a lábunkat otthonról, és egy új környezetben találjuk magunkat, az adott ország és kultúra sajátságai és tradíciói elkerülhetetlenül szembetűnnek, legyen szó akár egy rövidebb nyaralásról, vagy egy hosszabb tartózkodásról. Ezekhez a szokásokhoz, sajátságokhoz pedig "vendégek" lévén megpróbálunk alkalmazkodni. Ugyanakkor vannak olyan belénkivódott, magunkkal hozott gyökerek, amelyeket még a legerősebb próbálkozásaink ellenére sem tudunk levetkőzni. Idővel megtanuljuk, hogy bizonyos dolgok teljesen ellentétesen működnek, és aszerint cselekszünk, de ez nem megy mindig könnyen, mert reflexeink mást diktálnak.

Nincs ez másként ebben az országban sem. Egy pár furcsaságról, nehezen tanulható és megszokható dologról ejtenék most szót a közhelyes bevezető után.

1. Villanykapcsoló. Itt kiemelném a tanulás szerepét. Annak ellenére, hogy ez nem az első olyan ország, melyben huzamosabb ideig tartózkodom és a villanykapcsolók teljesen ellentétesen működnek a megszokottól, mégis problémáim adódnak. Egyszer már megtanultam, hogy ha fel akarom kapcsolni a villanyt, akkor le kell kapcsolnom. Csakhogy az első tanulás után másfél évre visszatértem a reflexeimhez, ezért olyan, mintha a nulláról kellene kezdenem. Még mindig nem megy...Egypár próbálkozás és diszkóhangulat előidézése után persze rátalálok a megfelelőre, de hogy automatikussá nem fog válni, az tuti.

2. WC. Ugyebár otthon vannak bizonyos előírások, amelyeknek minden közintézménynek és publikus helynek meg kell felelniük e szempontból. Itt a szabályozás kevésbé szigorú, ami azt eredményezi, hogy pl. az egyetemen épületenként 1 mosdó található, többnyire a pincében. Egy mosdóban 2-3 kabin van. Ha az épület régebben lett felújítva, akkor a 3-ból 1 angol WC, ha később, akkor 2. De min. 1 pottyantós mindenhol van, csakhogy a helyieknek ne kelljen a tanulási fázison és az azzal járó kellemetlenségen keresztülmenniük, ergo alkalmazhassák a beléjük ivodott reflexeiket. Ha elhagyjuk az egyetem területét, és egy publikus mosdót akarnánk igénybe venni, számoljunk vele, hogy csak pottyantósat találunk. Itt kell megjegyeznem, hogy az otthoni pottyantóssal ellentétben itt nincs magasított "ülés", a potty a földön van = guggolni kell, ellenben le lehet húzni.(lsd. a Balkánon mindenhol) Ha étteremről, bárról van szó, akkor a WC ajtó mögötti rész kiszámíthatatlan. Még egy elegánsabb étterem is tud meglepetéssel szolgálni, ahol a legújabb trend szerinti mosdókagyló fogad az előtérben, ugyanígy egy lepukkant krimó is. Azt is alá kell húznom, hogy a mosdók száma meglehetősen alulmúlja a kapacitás/mosdószám otthoni standardjait bármiről is legyen szó. Egy további érdekesség, hogy bizony-bizony sok étteremnek/bárnak az udvaron van az egyetlen ilyen helyisége. Tehát télen a következő a teendő: 1. kabátot veszünk, eső esetén esernyőt bontunk, átvágunk az udvaron, ahol levetkőzünk, majd ismét felöltözünk, 2. szarráfagyunk és szarráázunk.

3. Iskolapad. Ilyenkor jön rá az ember, hogy otthon ki van nyalva a segge. Asztal, meg szék, hogy a könyöke egy síkban legyen a lappal, amire ír, hogy szép legyen az írásképe, ahogy azt alsóban okosan megtanították, ugye. Na, de itt vagy helytakarékosságról(amin nem lennék meglepődve, mert iszonyat kicsik az előadók az otthoniakhoz képest), vagy az átvett amerikai minta okán(lévén az én oktatási intézményem amerikai rendszerű), csak kiszélesített kartámlás székek vannak. De hogy lehet totál kifacsarva egy A4-es nagyságú kis deszkán szépen írni, egyáltalán írni? Ha valaki valami jó tippel tud szolgálni, azt nagyon megköszönném, mert már a testem lassan kezd bespirálozódni embriópózban. (az ölben írást már próbáltam, az sem ment, más tippeket kérek!)

4. Pusziszkodás. Ugye ez egy alpvető különbség kultúráról kultúrára. Kezdve az oroszok 3 puszijától, meg szájrapuszijától, a hollnadok 1 pusziján keresztül az általános kettőig. Itt is kettő van, ezzel nem is lenne gond! De mielőtt továbbolvastok, gondoljátok át, hogy otthon ti hogyan adtok puszit barátaitoknak, az orca melyik oldaláról kezdve? Lehet, hogy más másként csinálja, de nekem a jobb orca a természetes. De itt mindenki balról indít! Adódtak már kellemetlen pillanataim ennek okán...

YouTube felfüggesztve

Már megint egyedül itthon, gondoltam, barangolok egyet az éterben vicces videók után kutatva. De mit ad isten/allah? A lap nem elérhető. De nem a szokásos 404-es hibaüzenet ugrik fel, senem a "valamitelüthettélpróbáldújra" ablak, hanem egy üzenet: www.youtube.com sitesine erişim İstanbul 1. Sulh Ceza Mahkemesi'nin 2007/384 sayı ve 06.03.2007 tarihli kararı gereği engellenmiştir. Angolul: Access to www.youtube.com site has been suspended in accordance with decision no: 2007/384 dated 06.03.2007 of Istanbul First Criminal Peace Court.

Az oka: a görögök egy olyan videót töltöttek fel a lapra, amiben a nemzet atyja, a török nacionalizmus éltetője, a tekintélyéből és személyi kultuszából a halála után sem mit sem vesztő Kemal Atatürk homoszexuális szereplőként tűnik fel. Ez pedig az itteni népeknek nagyon sok. Túl sok. Olyannyira, hogy törvényben betiltották a honlapot.

Tömegközlekedés Isztanbulban

Már rég akartam írni az itteni tömegközlekedésről(kivéve a dolmusról és a tunelről), de mióta az itteni gépszíj elkapott, azóta nem nagyon van időm posztolni.

Isztanbulban tömegközlekedni lassú. A lassú közlekedéshez azonban számos eszközt igénybe lehet venni, amelyekkel csak egy probléma van, hogy a menetsűrűség kiábrándító. Tehát az amúgy is hosszú menetidőt és csúcsforgalomban töltött araszolást még jó hosszú várakozások is megelőzik.
A városnak két, azaz kettő metróvonala van, amely egyenként kb. hat állomást köt össze, melyek mindegyike az európai oldalon található. Ez egy tizenhatmilliós városban édeskevés, pláne, hogy 10 percenként jön egy. De ez elárulja a hatalmas dugók egyik okát is: mindenki a felszínen közlekedik. Vegyük számításba a második leggyorsabb közlekedési eszközt, a villamost. Villamosvonalból egyetlen egy van, ellenben a vonalon futó villamosok annál fejlettebbek. Jobbak, szebbek, és persze megbízhatóbbak is, mint a Combinók.
Mi marad még nekünk, ha gyorsan akarunk egyik helyről a másikra jutni? Ha Ázsiából Európába szeretnénk átjutni, akkor járunk a legjobban, ha a kompot választjuk. Persze a menetsűrűség a legforgalmasabb vonalakon kívül siralmas, például ott is, ahol én lakom. Ez azt jelenti, hogy kétóránként egy, az utolsó 19.20-kor. Ha lekéstük az utolsó kompot is, és ha a csúcsforgalom már elült, akkor marad nekünk a busz.
A busz, igen, a busz! Sóhaj! Kétféle busz közlekedik szinte minden egyes vonalon. Az egyik az úgynevezett privát, a másik az állami. (Az egyik leggyakoribb útvonalamon természetesen csak államiak vannak.) A privát buszok kék-zöldek, és lehet rajtuk jegyet venni. Ezek a buszok viszonylag újabb modellek, olyanok, mint az alacsony, rövid, újabb típusú hetesek. Persze, a legtöbbször nincs rajtuk szabad hely, mert ugye ülés az nincs sok, hogy a rengeteg utas mind fel tudjon férni. De az ülőhelyek tekintetében nincs ez másként az állami buszokon sem, amelyek piros fehérben pompáznak, és kicsiny hazánk egy darabját képviselik ebben a metropoliszban. Ugyanis az állami buszok nem mások, mint Ikarusok! A leharcolt, hangos, zörgő, rázós Ikarusok. Amikre felszállni itt is egy kisebb tornagyakorlat a magas lépcsők miatt. Amelyen állni egy fokkal nehezebb tornagyakorlat, mert nincs hol kapaszkodni, és mert olyan, mintha egy folyamatosan faroló autó csúszna ki a lábunk alól. De persze szeretjük, mert a miénk...(és mert nincs más választásunk)

Biszex élmények

Az úgy tötént, hogy csütörtökön volt ez a kis szocializációs esemény egy karaoke klubban. Pár sör után egyre jobban éreztük magunkat, hát elkezdtünk táncolni, ha éppen valaki nem énekelt. Persze rengetegen voltunk, de ez nem zárta ki, hogy a helyiek is képviseltessék magukat. Hirtelen feltűnt egy lány, akinek meglehetősen fura volt a viselkedése. Hogy is mondjam? Egyszerűen: bolond volt! Nagyon rázta, nagyon nyomta a bulit, jól érezte magát. A baj ott kezdődött, amikor elkezdett vadul bókolni nekem. Aszittem ez is a helyi kedvesség része, nem láttam én semmit mögé! Aztán amikor egy virágot adott nekem, akkor már éreztem, hogy ez nem stimmt teljesen, pláne miután közvetlenül ezután elkezdett velem táncolni, majdhogynem a falhoz szorítva engem. Na, akkor már egyértelmű volt a barátjával a háta mögött, aki persze mindezt békésen végignézte. Lakótárs éppen arrakeveredett, elkaptam a grabancát hirtelen, hogy most azonnal mentsen meg. Csak órákkal később, a hajón derült ki, hogy ezután a mentőakció után volt még egy köre a lakótársnak delikvenseinkkel...

Új élményeimmel felvértezve szombaton egy török buli közepére vetett a sors. Annak ellenére, hogy csak egy csendesen elfogyasztott sörre vágytunk, ez azon a helyen lehetetlenség volt. A hely rettenetesen kicsi volt, de csordulásig tömve helyiekkel. A nagy tömöttség okán nem csoda, hogy aznapi delikvensünk(egy meglehetősen kövér és csúnya helybéli) egy széken talált magának helyet tehetsége és cafatjai kibontakoztatásához. Beleélte magát! Mi meg ámulva lestük a szék alól az egész helységet elárasztó energiaáradatot, ami belőle áradt. Gondoltam, beszállok egy másik székre mellé, én is át akarom élni a zenét. Egy hollnad fiú már az elejétől gyengéd érzelmeket táplált helyi erőnkkel szemben, így gondoltam egyengetem kicsit a sorsát, felhívom magunk mellé, nyomjuk hárman. Erre támadt az a fantasztikus ötlete, hogy kűzdjünk meg a kegyeiért. ..Korábbi tapasztalataimmal felvértezve én bevetettem mindent! De vesztettem...Azt a csalódást!

Nem költözöm én sehova! Kedvelem lakótársamat, nagyon jól kijövünk egymással és jól érzem magam a lakásban! Ha a katonai szolgálatát teljesítő főbérlő is belemgy, hát én itt maradok! Különben is, csak a buli közelsége miatt költöztem volna, de nem kell az nekem, volt elég az elmúlt hat hónapban. Mióta itt vagyok, 1. rendesen eszem(3x egy nap:reggeli-ebéd-vacsi), 2. nem stresszelek, 3. normalizálódni látszik az életem saját magam előtt. Ez annyit tesz, hogy visszatért a pozitív világszemléletem és ezzel együtt a mosoly is az arcomra. E kettő sokkal jobb közérzetet eredményez, amitől boldog vagyok és sokkal jobban érzem magam a bőrömben!

Szóval evés: a nagyon fontos része az életemnek! Találtam az egyetemen egy menzát, ahol mindössze 2,25 líráért(=312 Ft) 4 fogást adnak. Többen mondták, hogy nem a legjobb ott a kaja, de mivel nekem nagyon nincs viszonyítási alapom, nekem ízlik. Persze volt már olyan, amit nem tudtam megenni, de a 4 fogásból 3 mindig rendben van.

Aztán találtam egy gyönyörű utat innen iskolába. Nemcsakhogy rövidebb, de mennyivel szebb! 20 perc gyaloglás erdős részen a friss levegőn, 15 perc hajókázás, majd 15 perc hegymászás. Ez utóbbi nem a legkellemesebb része az útnak, de 1 hónapon belül izzadás nélkül fel fogok futni! Ma még éreztem a combjaimat, meg a csak orron át lélegzés sem ment, de adok magamnak 1 hónapot, hogy belejöjjek!

Utóbbi napok

Tegnap végre elkezdődött az isi. Legnagyobb fájdalmamra nagyon úgy tűnik, hogy minden órán kötelezően meg kell jelenni, továbbá a követelmény a triplája az otthoninak, és meglepetésemre itt minden órára kell előre olvasni, 60-100 oldalt(persze, nem kellene, hogy meglepjen, ez lenne a normális otthon is, csak nem ehhez vagyunk mi szokva. elkényeztettek bennünket). Szóval, úgy tűnik, hogy 5 éves egyetemi pályafutásom alatt most először tényleg tanulnom kell szorgalmi időszakban. De már megint én balfék! Utolsó félévre csinálom magamnak a fincsi programokat! Szakdoli veszélyben!

Aztán voltam még egy lakásban. Tetszett a hely, meg az emberek is, csak a szobának nincs ablaka, és nincs berendezve. Szóval, még el kell ezen gondolkoznom erőteljesen! De mára is van 2 telefonszámom, úgyhogy opciók még adódnak.

Szombaton megvolt az első hivatalos bulim itt, mármint olyan jó kis rázós-táncolós. Aztán félisten kiesett félisteni státuszából, de persze jó haver lett! És végül: 5 nap után elkezdett működni a telefonom!:)

Istenek játéka, avagy félisten alias working class hero

Mi történik, ha egy félistennel hoz össze a sors? Kiderül, hogy 1. 1 évvel fiatalabb, mint én. Ez alapvetően még nem is lenne probléma, de! 2. szocialista, de a keményvonalas verzióból. Mit is tesz ez? Fiatalabb korában radikális anarchista csoportok aktív tagja, bibliája a Tőke. Hmmm. Örült, hogy egy poszt-szocialista országból érkező delikvenssel találkozhat, remélvén, kommunista eszméket vallok, és konstruktív diszkurzust folytathatunk a szocializmus különféle arcairól. Mikor kiderült, hogy Wallerstein, Fukuyama és Huntington otthoni tanszékem alapköveinek számítanak, nézett egyet, majd előadta, hogy őket az itteni politológia tanszék egyhangúan elítéli és utálja...Huntingtont tanítják ugyan, de elrettentő példaként. Ellenben kellemes és iszonyatosan hasznos délelőtt volt (van egy ember a tanszékről, akihez bármikor, bármivel fordulhatok!), csak ne hallottam volna annyiszor a délelőtt folyamán a munkásosztály szót! Jaaaj!

Tegnap meg voltam kérónézőben. Persze, a csomó telefonszámból csak ebben az egyben volt üres szoba, illetve...Mikor megláttam az arcokat, már éreztem mire számítsak. Ha annyit mondok, hogy a hajó ha nem is egy Four Seasons, de legalább egy Hilton ehhez a (minek is hívjam?) barlanghoz? képest, akkor nem vetettem el nagyon a sulykot. A következők hiányoztak az összkomfortérzésből:

• villany 2 szobában
• konyha
• porszívó
• mosógép

Alvás: ahol éppen üres ágy, illetve ágy? Miről is beszélek! Matrac akad. Asszem keresek tovább...

Én balfék! Mikor viszek magammal fényképezőgépet? Amikor ocsmány idő van! Mert ma az volt. Eső, felhők, félhomály...Lehet, hogy ennek köszönhetően, de az egyetemen sem alakultak olyan flottul a dolgok. Vártam vagy 3 órát, hogy ügyet tudjak végre intézni. Persze, a megváltás még odébb van, megoldás körvonalazódik. A sim kártyám meg még mindig nem műkszik! :-)

Annyi mindent elterveztem, hogy leírok, de mostanra csak annyi maradt meg bennem, hogy a buszon mindig sokan vannak és a hőmérsékletkülönbség tömegközlekedési eszközön és kint kb. 20 fok.

Megvan! Lett sim kártyám! Okosan hamisítottam magyar számlát gyári számmal, ÁFA kulccsal, minden, fejtörés, hogy hol nyomtassuk ki: megoldva. Erre kiderült, hogy 2007-től nem is kell regisztrálni a telefont, csak éppen vagy 2 hét, mire az itteni sim kártya rendesen, csont nélkül el fog kezdeni működni...Mondom én mindenkinek: nem sietnek el ezek semmit.

Lakás még mindig nem intéződik, a tárgyfelvétel meg para, ezért holnap vagy a fél napot az egyetemen fogom tölteni.

Ja, és kiderült, hogy tegnap az egész városban nem volt víz, csak vannak kerületek, ahol a vízutánpótlást megoldják víztartályokból, és vannak kerületek, ahol nem...

Megvolt. Nem volt nagy durranás, de annál hasznosabb. Találkoztam pár aranyos arccal. Németekkel fogok albit keresni, egy csajjal, meg egy sráccal, mindketten ugyanazt tanulják, mint én, szal praktisch. Az este egy vizipipás helyen fejeződött be, ahol már meglehetősen belefáradtam a kedveskedésbe, meg abba, hogy mindenkivel aranyos(=megnyerő) legyek (nem is gondoltam, hogy huzamosabb ideig ilyen fárasztó). Meg akkorra már nem emlékeztem a fele társaság nevére, akikkel beszéltem, ami az egész brancs fele lehetett, úgyhogy hazafele vettem az irányt. Aludhattam volna megint máshol, de gondoltam, még elérem az uccsó buszt, otthon mégiscsak kényelmesebb, lehet fürdeni, "saját ágy", net, stb. Erre vazze hazajövök, nincsen víz! Amúgy is kalandos volt a túra haza, mert ugye erről a buszról nem tudtam hol kell leszállni, úgyhogy helyiek telefonját nyúlkáltam le, akik persze nem beszéltek angolul, hogy felhívhassam a lakótársamat útbaigazításért. Iszonyatosan kell az a sim kártya már! Jaaaaj! A nagy izgalmakra most kell egy unicum. Ja, onnan is másfél óra volt hazajutni. Muszáj lesz elköltöznöm, pedig olyan jó itt, csak lenne víz!

Ma van a nagy napja annak, hogy megismerkedjek a többi nemzetközi arccal. Már nagyon várom, csak jó lenne okosan hazajutni, mert kicsit messze lesz az otthontól a végső cél. Majd meglátjuk, utcán nem maradok. Most viszont rohanás, mert ugyan még több, mint 2 óra a találkáig, de ugye oda kell érni, és a közlekedés...

3 éj itt, 2 éj ott

Eddigi 5 éjszakámból hármat sikerült itthon tölteni. Miért is? Mert ugye itt nincs éjszakai közlekedés. Persze nem maradtam fedél nélkül! De ugye ez azt is jeleni, hogy azért buliztunk eleget! Az itteni arcok kevésbbé hardcore-ok, mint az otthoniak, egész józanéletűek. Legalábbis akikkel eddig találkoztam.

Tegnap végre eljutottam Sultanahmetbe, értsd: Aya Sofia, Topkapi, Kék mecset, stb. Persze, egyelőre csak a környéket felfedezni, a múzeumolás még odébb van.

Ami már kiderült: isteniek a kaják! Ez persze rossz hatással van súlyomra, illetve lesz, de majd dolgozom rajta! Valahogy. Egyelőre eszem, mert még annyi finomság van!

Ami még kiderült: itt sok a leendő katona, vagy a katonaságba készülő ember. Szerencsétlenek, ha jó a testfelépítésük, mármint izmosak, magasak, akkor viszik őket keletre harcolni a kurd gerillák ellen a 6 vagy 12 hónapos kötelező katonai szolgálat idejére. Nem irigylem őket. De rengetegen vannak (már találkoztam egy jó párral, pl. tegnap is 2 pilótával vizipipáztunk), akik önmaguk választották a katonaságot, meg a nagyon szigorú, egy életen át tartó életmódot. Ők legalább válsztják! Ez itt egy nagy karrierlehetőség igazából. Bár miért is vagyok meglepve, mikor az itteni "Európa" legnagyobb hadserege? Akik a kötelező szolgálatra várnak, ők próbálják húzni-halasztani, de csak akkor nem viszik el őket, ha 1. valami olyan egészségügyi problémájuk van, amit persze a katonaorvos állapít meg, vagy 2. ha buzik, amit meg egy home videóval kell bizonyítaniuk, amin kivehetően akcióban vannak partnerükkel...

Ma tárgyfelvétel, úgyhogy megyek is, nehogy elkapkodják a jókat!

A Boszporusz két partjáról

Megérkeztem szerencsésen. Bulgárián keresztül többet nem utazom. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz keletebbre, ha már egy uniós országban akkora putri van olyan omladozó házakkal, de kellemesen kellett csalódnom. Ez egy igazi metropolisz! Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Szállásadóm egy nagyon rendes srác. Jól beszél angolul, tehát kommunikációs problémák nincsenek. Van egy német barinője, aki EVS-sel van itt, velük már pörögtem együtt. Nagyon helyesek. 4 csajszi lakik együtt, mondjuk, kicsit messze innen, de annyira nem vészes, 1 busz. Viszont ez a kéró kicsit messze van az egyetemtől. Illetve nincs is, légvonalban. Éjszaka viszont ide nem lehet hazajutni. Az probléma. Utolsó buszok 23.30-kor. Egyetemi haverok egyelőre nincsenek, mivel még szinte senkivel nem találkoztam. Suli jövő hét után kezdődik, jövő héten tárgyfelvétel van, online. Kedden meg a külföldi diákok első találkozója, meg egyetemtúrája. Csütörtökön már be kellett menni a suliba. Álleesés! Egy domboldalon van a campus, egy vár fölött. A kertből látni a 2. hidat, meg a fél Boszporuszt! A campuson van 2 uszoda, teniszpályák, kosárpályák, fodrász, és még ki tudja mi, amit nem láttam. Majd a jövő hét utántól felfedezem még magamnak. Lesz mit.

Az idő eszméletlen gyönyörű, tegnap egy pulcsiban ültünk a hajón, ami áthajózott bennünket Ázsiából Európába, a szememet nem tudtam nyitva tartani, annyira szikrázott a nap.

A városból már láttam dolgokat, bár a történelmi rész még előttem áll. Átmeneti lakótársam ma akart elcibálni, de nem szabad úgy elsietni a dolgokat. A belvárost ellenben már mint a tenyeremet, így 2,5 nap után. Ott minden nap megfordultam eddig. 1. igazi napomon voltunk bulizni egy olyan helyen, ami egy tetőn volt(a legtöbb kocsma tetőn van), körablak, szemben egy banda játszik, hátad mögött, lábad alatt meg ott fekszik a város és a Boszporusz teljes esti fényáradatában. Nem panaszkodom. Talán egy dologra csak: drágaság van! De erre készültem mondjuk.

Bulira egy hely van itt, úgy tűnik: Taksim. Minden ott van. A boltok, a bárok, a bulihelyek. Ez egy kicsit uncsi lesz, de mivelhogy nincs más, ezt kell szeretni. Persze az is gyönyörű. Ja, boltok este 10-ig nyitva.:-)

Utolsó itthonról

Utolsó pillanatokban vagyok. Amint gépelek, az amúgy sem hosszú alvásidőmet rövidítem, bár ilyenkor talán már úgyis mindegy. Csak tudjak holnap felkelni! 3 óra korán van ám! Mindegy, egész nap utazni fogok, lesz időm aludni, nem sírok! Különben is, REPÜLÖK megint!

Kicsit aggódom, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt aggódom a hosszú út miatt, de az nem akkora para. Aztán aggódom egy kicsit amiatt, hogy túl sok a cuccom, és nem fognak felengedni a repcsire. Ez sem annyira para, ezt is ki tudom játszani. M mondjuk tuti kiveszekedte volna a a bőrönd felét, de anyám, aki pakolt nekem/helyettem(mert ő helytakarékosabban tud), csak rakta-rakta a cuccokat. Beférni befért, csak hogy szükségem lesz-e rájuk? Majd elválik! Aztán aggódom amiatt is, hogy nehogy valamit ellopjanak. Akár a busz csomagtartójából is. Be kell vallanom, hogy nem vagyok valami nagy bizalommal etéren a déli népségekkel szemben, pláne, ha azok Európa keletebbi felén leledznek. Igazából csak ennyin parázom. Telefonszámaim vannak, ha bármi a célvárosban nem menne olyan flottul. Ok, nem paráztatom magam!

Ma csináltam valami olyat, amit lehet, hogy meg fogok még bánni! Kreáltam anyámnak msn accountot, hogy tudjon pici lánykájával beszélgetni unalmas estéin. Elmutogattam neki szépen mindent, érti. Vagy csak úgy tett, mert fáradt volt már. Ki tudja, majd elválik! De hogy mit szenvedtem, hogy kijátszam ezt a tűzfalat! Olyan antivírus van ezen a gépen, ami még a mozillát sem engedi használni. Persze, csomó próbálkozás után kilőttem, az lett. De legalább így minden működik! Vagy majd ez is elválik!

A lényeg, minden készen áll a holnapi úthoz, most megyek aludni. Még 4 órám van kelésig!