család, de nem az enyém

Reggel arra keltem, hogy csöngetnek, rika sehol, hát kiugrottam az ágyból nem túl sokat fedő pizsimben, hogy beengedjem a takarítónőt - gondoltam én. Szemem mint egy kínaié, de hamar kinyílt, ahogy főnököm családtagjai egyesével elkezdtek beszállingózni. Apa, anya, nővérke, gyerekek. Elég konzervatív a család, nem nézik túl jó szemmel, hogy egy lakásban lakunk, de a legkisebb fiukkal nem tudnak mit kezdeni. Hirtelen annyira megijedtem, hogy első körben befordultam a konyhába, mert nem mertem abban a pizsiben újra elsétálni előttük. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, és usgyi. Rika addigra kijött a fürdőből, ahol addig öltözött, hogy ajtót nyisson majdan a családnak, akik érkezéséről ő 1 percel korábban már tudomást szerzett. Együtt gubbasztottunk a szobában, majd 20 perc és hosszas tanácskozás után nagy levegőt vettünk, és kimerészkedtünk rejtekhelyünkről. Mint utólag kiderült, csak felfrissülni jöttek, mert a nővér férje autóbalesetet szenvedett, és azonnal indultak is vissza. Múlt héten egy nagynéni halála miatt már meghiúsult a látogatásuk. A hét elején a főnök viccesen azt mondta a nővérének a telefonba, hogy na, akkor most ki fog meghalni, ki miatt fog meghiúsulni a látogatás? Főnök azóta azon aggódik, hogy amúgyis babonás anyja mennyi lóvét fog a helyi sarlatánok ördögűzésére elkölteni, továbbá milyen speciális szelleműző dolgokat kell majd viselnie, hogy a karmája rendbejöjjön.