Haldoklik a gépem

Lehet, hogy ez az utolsó bejegyzés, amit tőlem erről a gépről kaptok. Folyamatosan vesztek a rendelkezésre álló helyből, de nem olyan tempóban, mint amilyenben a cuccok szántanak lefelé. Nem bírok rájönni az okára. Egyszer már történt hasonló, de akkor egy rosszalkodó widget kreált egy több gigás doksit. Most valószínűleg nem ez a helyzet. Továbbra is keresek! Vírus ugye kizárt, úgyhogy nem tudom, hogy mit és hol. Nyilván azért döntöttem emellett a kompjúter mellett, mert tök hülye vagyok a számítógépekhez, ergo most nem tudom, hogy mitévő legyek.

Gogol Bordello és az edzés

Ááááá, szenvedek. Tegnap egyfajta egyetemi napon voltunk barátaimmal. Az egyetem a világ végén, egy gyárövezet közepén volt. A bejáratnál egy hatalmas torony nagytestvér jelenlétét idézte, melyet a kampusz körüli szögesdrót csak megerősített.(na jó, nem szögesdrót, de nem állt távol tőle) Alkoholt tilos volt bevinni, amit ügyesen kicseleztünk egy kis kólásflakonba töltött unicummal, hogy azért a hosszú estén valami melegítő is legyen. A kampusz egyébként egész nagy és modern. A kertben sok-sok kajálda, színpad és egyéb ektiviti várta a nem olcsó belépő árát leperkáló diákokat. Cserébe a paintballon, a kaján és a sörön kívül minden ingyen volt viszont.

Ki is használtam a lehetőségeimet, úgyhogy azon nyomban az ugrálótranbulin felé vettem az irányt. Ilyen két oldalon rögzített, gumibugyis ugrálócucc volt. Azt hittem, hogy lábból többet vesz ki az ugrálás, de a cipőkötés közben éreztem csak, hogy karra jobban gyúrt a cucc. A kötélen meg kell tartania magát az embernek, és ha a levegőben bukfenceket is csinál(naná, hogy muszáj volt, az volt a legnagyobb móka!), akkor is a kezével irányít, illetve lendíti át magát. A következő játékszer a mechanikus bika volt. Jaaaaj! Az nem volt vicces, viszont ott is baromira kellett azért kapaszkodni! Aztán egy kis röplabda, söremelgetés, gumi(az a fajta, amit még általános első-másodikban játszottunk folyton), majd a főattrakciók, a koncertek.

Elsőként egy Brainstorm nevű litván banda játszott, olyan britpopféleséget. Meg akartam nézni közelebbről is a furaöltözetű és mozgákultúrájú énekesfiút, úgyhogy bevittem a srácokat a második sorig. Fura volt, hogy a tömeg egyáltalán nem mozgott, még az első sorban sem. Amikor eleredt az eső, simán tudtam állni fejemen egy könyvvel, hogy csak akkor esett le, ha én nem egyensúlyoztam elég ügyesen. Kíváncsiságképpen elkezdtünk ugrálni, hogy vajon mit szól hozzá a török egyetemista közönség. Hááát, nem voltak valami boldogak tőlünk. Olyan szemekkel meredtek ránk, hogy ezeket a barbárokat, akik az első sorokban egy koncerten ugrálni mernek honnan szalasztották vajon? Hogy mernek hozzámérni, netántán meglökni? Két szám és tucatnyi villogó szempárok után feladtuk, hogy majd újult erővel térjünk vissza az este sztárvendége, a Gogol Bordello koncertjére. Barátaim nem túl nagy termetű fiúk, ezt elárulom. De be szerettek volna menni a tömegbe, így elővéve tömegvágó képességeimet, törtem nekik az utat. Na, ekkorra már megmozdult a tömeg, de azért koránsem volt olyan tömött és brutál egészen az első sorig, mint amihez szokva vagyunk. Én az első sorig jutottam, ahol a délutáni edzés szerencsésnek bizonyult, ugyanis kellett az előedzés ahhoz, hogy ellen tudjak állni a kétoldalról jövő vesefúrásnak, és közben a korlátba kapaszkodva meg tudjam tartani a nem könnyen kiharcolt pozíciómat. KEMÉNY HARC VOLT! Be kell vallanom, mindössze 4 szám erejéig bírtam. Lehet, hogy pont azért, mert a délutáni edzés annyit kivett belőlem, hogy csak ennyire futotta, de a végkimerülés szélén hagytam el a kűzdőteret. Most meg szenvedek, mert MINDENEM fáj. A karomat tetanusz után magasabbra bírtam emelni, mint most, és akkor legalább 10 lépésnél többet is meg bírtam tenni.

Letargia

Szerda estémen a letargia kapta a főszerepet. Az hagyján, hogy a Liverpool kikapott, de hogy ezt egy elképesztően rossz meccsen sikerült elszenvednie, az rendkívül elszomorító. Elismerem, a Milánnak kijárt már a kupa, de a meccsen nyújtott teljesítményük alapján ez azért erősen megkérdőjelezhető. Iraki kurd barátunk is csatlakozott a szurkolótáborhoz, ami csak rontott a helyzeten, mivel ő volt az egyetlen Milán drukker a csapatban, és már a meccs 5. percében megjósolta a végeredményt. A meccs után a letargia csak folytatódott, mikor ugyanő elmesélte, szerelme szülei miért és hogyan fogják a 34 éves unokatestvéréhez kényszeríteni a 19 éves lányt, véget vetve ezzel egy őszinte kapcsolatnak. Jaaaj, és most küldött egy dalt(a nyálasabb műfajt kedveli, annak ellenére, hogy nem lehet neki olyan nemzetközi előadót említeni, akit ne ismerne, legyen szó elektronikáról vagy metálról) : Ronan Keating: If tomorrow never comes. Megszakad a szívem!

Mai menü

Új lakás, új szokások. Ebben a kéróban két török fiúval élek. Az előzőben csak egy volt, de egy kinek elég? Ez az új kettő viszont nagyon jól járt velem, mert rájuk főzöm, többek között azért, mert rájuk lehet. Olyan kis családias idill van esténként, mikor mindannyian leülünk vacsizni! Tegnap lazac volt mentás-fokhagymás fűszervajjal, salátával és krumplipürével. Ma meg csak egy szimpla paradicsommártásos tészta (azért fel volt dobva egy kis jó otthoni kolbásszal finom kis disznóból, a fiúk legnagyobb örömére). Állításuk szerint még egy olyan ételt sem ettek, amiben disznóhús lett volna. Persze kóstolták már, de csak egy falat húst, ételben, tányérban még soha, de nem csináltak belőle különösebb problémát. Éppen azt ecsetelték, hogy ilyen kajákkal már egészen európainak érzik magukat, mikor egyikük megszólal, hogy van-e itthon joghurt. Igen, jól sejtitek. A kolbászos-gombás-kukoricás paradicsommártásos tésztát joghurttal ették!!! Hirtelen lefagytam, és az európaiságukra vonatkozó megjegyzést még azelőtt visszavonattam velük, mielőtt megszentségtelenítették az ételt.

Agony by Sony - iGony

Ez a kifejezés nem tőlem származik, de nagyon teláló jelenlegi helyzetemre. Az hagyján, hogy a Sony szoftvere nem kompatibilis mac-ekkel, de hogy még önmagával sem? Az történt, hogy otthonról kihoztam (először is megtaláltam egyáltalán, ami nem volt azért annyira egyszerű) a 2.3-as sonic stage telepítő CD-jét. Szerintetek mi történt amikor telepítés után úgy gondoltam, hogy akkor most végre rendet tudok vágni a zenéim között? Hát már ez a verzió is azzal jött, hogy majd ha mindent letöröltem, akkor működni fog nekem. Hogy oda meg vissza, meg megint amoda! 20 giga zenétől megválni azért nem könnyű, annak ellenére, hogy lényegében már nagyon untam őket, és nyilván egyszerűen tudom pótolni az esetlegesen nem bekkáppolt zenéket. De ezt mégis hogy gondolja a rendszer?

Nem kell mondanom, a végén ugrottam egy fejest a mélybe, és csukott szemekkel nyomtam egy ok-t. M. nagyon kedves volt, mint mindig, tartotta bennem a lelket, így:

"don't worry, shoot yourself: it's a sony!"

P.S.:Már majdnem 6 gigánál járok visszatelepítésben. A fele zenét, ami ezen a kompjúteren van, nem ismerem, egyeseket név alapján rakok fel, kíváncsiságból. Így esett, hogy a genre-ek között már akad gothic rock...

Otthon voltam

Egy jó ideje vagy időm, vagy netem nem volt ahhoz, hogy írjak ide. Kezdődött egy hosszúhétvégével, bridget jones-osan minibrékkel. Egy Bozcaada nevű szigeten voltam, ami gyönyörű volt, illetve lett volna. Ezt most nem fejtem ki bővebben, a lényeg, hogy hoztam/uk a formánkat. Lúúúúzerség. Aztán ugye hazafelé lestoppolunk oroszokat, na az is ez a kategória volt. Ugyanis a kocsi csomagtartójában hagytam a fényképezőm. Na, találj meg 3 oroszt egy 12 millás nagyvárosban úgy, hogy még a nevükre sem emlékszel. Persze, sikerült, de nem volt egy leányálom.

Aztán meglátogattak a csajok, akikkel folyamatosan mozgásban voltunk, mire hazaértünk, szinte beestünk az ágyba. Persze, mikor egyáltalán hazaértünk. Mivel ugye az albérletem jobban hasonlít egy hotelhez, mint egy albérlethez, most is beütött a rákfene, és egyik reggel kaptam egy olyan telefont, hogy akkor este hatan ott aludnának, menjünk, illetve költözzünk el. Nekik már régóta be van ígérve, nincs mit tenni, bocsi hogy ilyen későn szólok, de tök kiment a fejemből. Mondanom sem kell, anyáztam egy sort, aztán szép csendben kiköltöztünk. Oda, ahol első nap melegvíz, illetve gáz nem volt, másnap meg víz, úgyhogy a végén csak otthon kötöttünk ki az utolsó nap egy zuhany erejéig. Persze nemcsak a csajok voltak itt, hanem az angolok is, hárman. Szerintem nagyon jól elvoltunk, csomó jó programot csináltunk, és rájöttünk közösen, hogy ez a város iszonyatosan nagy. De annyira, hogy még befogadni is nehéz, a legközelebbi míting meg Bathban, ahol mégcsak buszra sem kell ülni semmiért.

Aztán a kövtkező héten hirtelen elárasztott a sulis meló, amit a látogatások miatt elhalasztottam. Persze, ismét nem sikerült otthonomban maradnom újabb vendégek, ezúttal lakótársam közeli rokonsága miatt nagymamástul.

Aztán múlt hétvégén haza, hogy levizsgázzam. Szombaton érkeztem, a vizsgáim szerdától(gondoltam én még akkor), hát megengedhetem magamnak, hogy este pálinkafesztezzek egyet. Pucóra vártam, miközben Zizzel telefonáltam, aki megígért egy jegyzetet, és mondta, hogy akkor kedden a vizsgára elhozza. Én meg álltam bambán, hogy ugyan milyen vizsga van kedden. Erre felvilágosított, hogy május 15. nem csütörtök (ahogy korábban gondoltam), hanem kedd. Na, a ménkő! 5 vizsga 3 nap alatt, amelyek nem szerdán kezdődnek, hanem hétfőn. Szopacs. Pláne, hogy megígértem a szüleimnek, hogy vasárnap hazaugrom egy ebédre, Győrbe. Szal, a hét eleje elég strapás volt, levizsgáztam mindenből, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e minden. Eredmények szép lassan jönnek csak, pedig jó lenne tudni minél hamarabb, mert ha mégsem alakult jól a helyzet, akkor lépnem kell, de gyorsan.

A hét második felében meg lazítás volt. Szerdán 2-re végeztem az utolsó vizsgámmal, utána ereszd el a hajam szombatig, de istenesen. Szerdán a volt főnököm tett fel az éjszakaira. Emlékeim szerint a csukló utáni részben bal oldalon foglaltam helyet. A következő, amire emlékszem, hogy jobb oldalt a csukló előtt azt magyarázom valakinek, hogy a csajok itt ülnek, még itt vannak, mire az illető felvilágosított, hogy a buszon rajtam és egy csövesen kívül egy lélek sincs. Erre meglepve kellett megkérdeznem, hogy ő ki és én hol vagyok. A buszsofőr volt, aki próbált élesztgetni, állítása szerint addig nem túl sok sikerrel, és a világ végén vagyunk. Faja. Másnap Kupit ünnepeltük. Még mindig milyen fiatal a drága! Jó kis buli volt! Aznap Korsó tett fel a buszra. Kérdezte hívjon-e ha hazaért, amire én azon nyomban igennel válaszoltam. A nyugatinál csörgött, de megígérte, hogy még egyszer felhív. Hívott is, ébren is voltam már, a baj csak annyi, hogy megint a világ végén. Kellett nekem hazamenni! Itt már a sör ízéről is megfeledkeztem, de otthon mókuskerék és brutalitás van etéren! itt kérek elnézést mindazoktól, akikkel nem sikerült találkoznom, illetve beszélnem, de az idő nem volt elég szinte semmire. Három hét múlva megint vagyok, és akkor pótolom mulasztásaimat, ígérem!

Most ismét Isztanbulban, próbálom a múlt hetet behozni minden szempontból: tanulás, alvás, de főként alvás terén kell nagy pótlásokat elkövetnem. Ja, és a végén csak elköltöztem, de nem a hideg víz miatt! :)

Hogy mit ki nem találnak a marketingesek?

Kaptam ma egy emailt, amiben a következő áll:

KEDVES Kreszta!
Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje újra elõvenni a narancsbõr kérdését, hiszen ahogy melegszik az idõ, úgy rövidülnek a ruháink, és egyre többet mutatunk meg magunkból. És persze, mégis csak jobb érzés azzal foglalkozni, hogy egyenletesen barnuljunk a strandon, mint hogy folyamatosan próbáljuk eltakarni a combunkon/fenekünkön szemtelenkedõ gödröket.

De honnan veszik, hogy nekem van ilyenem? Ha lett is volna, a környező hegyek úgy megedzettek volna az elmúlt időben, hogy már rég nem lenne vele problémám. Persze ezt ők nem tudhatják, de vajon hogyan találnak meg engem ezzel? Presze, a kérdés csak retorikus, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy milyen hatást vált ki egy ilyen marketingfogás egyes nőkben. Vajon hatásos ez a stratégia, vagy inkább riasztó a célközönség számára? Én most kicsit csalódtam a brandben, mert nem hittem volna, hogy szpemre vetemednek, pláne ilyen tartalmúra!