Egy jó ideje vagy időm, vagy netem nem volt ahhoz, hogy írjak ide. Kezdődött egy hosszúhétvégével, bridget jones-osan minibrékkel. Egy Bozcaada nevű szigeten voltam, ami gyönyörű volt, illetve lett volna. Ezt most nem fejtem ki bővebben, a lényeg, hogy hoztam/uk a formánkat. Lúúúúzerség. Aztán ugye hazafelé lestoppolunk oroszokat, na az is ez a kategória volt. Ugyanis a kocsi csomagtartójában hagytam a fényképezőm. Na, találj meg 3 oroszt egy 12 millás nagyvárosban úgy, hogy még a nevükre sem emlékszel. Persze, sikerült, de nem volt egy leányálom.
Aztán meglátogattak a csajok, akikkel folyamatosan mozgásban voltunk, mire hazaértünk, szinte beestünk az ágyba. Persze, mikor egyáltalán hazaértünk. Mivel ugye az albérletem jobban hasonlít egy hotelhez, mint egy albérlethez, most is beütött a rákfene, és egyik reggel kaptam egy olyan telefont, hogy akkor este hatan ott aludnának, menjünk, illetve költözzünk el. Nekik már régóta be van ígérve, nincs mit tenni, bocsi hogy ilyen későn szólok, de tök kiment a fejemből. Mondanom sem kell, anyáztam egy sort, aztán szép csendben kiköltöztünk. Oda, ahol első nap melegvíz, illetve gáz nem volt, másnap meg víz, úgyhogy a végén csak otthon kötöttünk ki az utolsó nap egy zuhany erejéig. Persze nemcsak a csajok voltak itt, hanem az angolok is, hárman. Szerintem nagyon jól elvoltunk, csomó jó programot csináltunk, és rájöttünk közösen, hogy ez a város iszonyatosan nagy. De annyira, hogy még befogadni is nehéz, a legközelebbi míting meg Bathban, ahol mégcsak buszra sem kell ülni semmiért.
Aztán a kövtkező héten hirtelen elárasztott a sulis meló, amit a látogatások miatt elhalasztottam. Persze, ismét nem sikerült otthonomban maradnom újabb vendégek, ezúttal lakótársam közeli rokonsága miatt nagymamástul.
Aztán múlt hétvégén haza, hogy levizsgázzam. Szombaton érkeztem, a vizsgáim szerdától(gondoltam én még akkor), hát megengedhetem magamnak, hogy este pálinkafesztezzek egyet. Pucóra vártam, miközben Zizzel telefonáltam, aki megígért egy jegyzetet, és mondta, hogy akkor kedden a vizsgára elhozza. Én meg álltam bambán, hogy ugyan milyen vizsga van kedden. Erre felvilágosított, hogy május 15. nem csütörtök (ahogy korábban gondoltam), hanem kedd. Na, a ménkő! 5 vizsga 3 nap alatt, amelyek nem szerdán kezdődnek, hanem hétfőn. Szopacs. Pláne, hogy megígértem a szüleimnek, hogy vasárnap hazaugrom egy ebédre, Győrbe. Szal, a hét eleje elég strapás volt, levizsgáztam mindenből, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e minden. Eredmények szép lassan jönnek csak, pedig jó lenne tudni minél hamarabb, mert ha mégsem alakult jól a helyzet, akkor lépnem kell, de gyorsan.
A hét második felében meg lazítás volt. Szerdán 2-re végeztem az utolsó vizsgámmal, utána ereszd el a hajam szombatig, de istenesen. Szerdán a volt főnököm tett fel az éjszakaira. Emlékeim szerint a csukló utáni részben bal oldalon foglaltam helyet. A következő, amire emlékszem, hogy jobb oldalt a csukló előtt azt magyarázom valakinek, hogy a csajok itt ülnek, még itt vannak, mire az illető felvilágosított, hogy a buszon rajtam és egy csövesen kívül egy lélek sincs. Erre meglepve kellett megkérdeznem, hogy ő ki és én hol vagyok. A buszsofőr volt, aki próbált élesztgetni, állítása szerint addig nem túl sok sikerrel, és a világ végén vagyunk. Faja. Másnap Kupit ünnepeltük. Még mindig milyen fiatal a drága! Jó kis buli volt! Aznap Korsó tett fel a buszra. Kérdezte hívjon-e ha hazaért, amire én azon nyomban igennel válaszoltam. A nyugatinál csörgött, de megígérte, hogy még egyszer felhív. Hívott is, ébren is voltam már, a baj csak annyi, hogy megint a világ végén. Kellett nekem hazamenni! Itt már a sör ízéről is megfeledkeztem, de otthon mókuskerék és brutalitás van etéren! itt kérek elnézést mindazoktól, akikkel nem sikerült találkoznom, illetve beszélnem, de az idő nem volt elég szinte semmire. Három hét múlva megint vagyok, és akkor pótolom mulasztásaimat, ígérem!
Most ismét Isztanbulban, próbálom a múlt hetet behozni minden szempontból: tanulás, alvás, de főként alvás terén kell nagy pótlásokat elkövetnem. Ja, és a végén csak elköltöztem, de nem a hideg víz miatt! :)
Aztán meglátogattak a csajok, akikkel folyamatosan mozgásban voltunk, mire hazaértünk, szinte beestünk az ágyba. Persze, mikor egyáltalán hazaértünk. Mivel ugye az albérletem jobban hasonlít egy hotelhez, mint egy albérlethez, most is beütött a rákfene, és egyik reggel kaptam egy olyan telefont, hogy akkor este hatan ott aludnának, menjünk, illetve költözzünk el. Nekik már régóta be van ígérve, nincs mit tenni, bocsi hogy ilyen későn szólok, de tök kiment a fejemből. Mondanom sem kell, anyáztam egy sort, aztán szép csendben kiköltöztünk. Oda, ahol első nap melegvíz, illetve gáz nem volt, másnap meg víz, úgyhogy a végén csak otthon kötöttünk ki az utolsó nap egy zuhany erejéig. Persze nemcsak a csajok voltak itt, hanem az angolok is, hárman. Szerintem nagyon jól elvoltunk, csomó jó programot csináltunk, és rájöttünk közösen, hogy ez a város iszonyatosan nagy. De annyira, hogy még befogadni is nehéz, a legközelebbi míting meg Bathban, ahol mégcsak buszra sem kell ülni semmiért.
Aztán a kövtkező héten hirtelen elárasztott a sulis meló, amit a látogatások miatt elhalasztottam. Persze, ismét nem sikerült otthonomban maradnom újabb vendégek, ezúttal lakótársam közeli rokonsága miatt nagymamástul.
Aztán múlt hétvégén haza, hogy levizsgázzam. Szombaton érkeztem, a vizsgáim szerdától(gondoltam én még akkor), hát megengedhetem magamnak, hogy este pálinkafesztezzek egyet. Pucóra vártam, miközben Zizzel telefonáltam, aki megígért egy jegyzetet, és mondta, hogy akkor kedden a vizsgára elhozza. Én meg álltam bambán, hogy ugyan milyen vizsga van kedden. Erre felvilágosított, hogy május 15. nem csütörtök (ahogy korábban gondoltam), hanem kedd. Na, a ménkő! 5 vizsga 3 nap alatt, amelyek nem szerdán kezdődnek, hanem hétfőn. Szopacs. Pláne, hogy megígértem a szüleimnek, hogy vasárnap hazaugrom egy ebédre, Győrbe. Szal, a hét eleje elég strapás volt, levizsgáztam mindenből, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e minden. Eredmények szép lassan jönnek csak, pedig jó lenne tudni minél hamarabb, mert ha mégsem alakult jól a helyzet, akkor lépnem kell, de gyorsan.
A hét második felében meg lazítás volt. Szerdán 2-re végeztem az utolsó vizsgámmal, utána ereszd el a hajam szombatig, de istenesen. Szerdán a volt főnököm tett fel az éjszakaira. Emlékeim szerint a csukló utáni részben bal oldalon foglaltam helyet. A következő, amire emlékszem, hogy jobb oldalt a csukló előtt azt magyarázom valakinek, hogy a csajok itt ülnek, még itt vannak, mire az illető felvilágosított, hogy a buszon rajtam és egy csövesen kívül egy lélek sincs. Erre meglepve kellett megkérdeznem, hogy ő ki és én hol vagyok. A buszsofőr volt, aki próbált élesztgetni, állítása szerint addig nem túl sok sikerrel, és a világ végén vagyunk. Faja. Másnap Kupit ünnepeltük. Még mindig milyen fiatal a drága! Jó kis buli volt! Aznap Korsó tett fel a buszra. Kérdezte hívjon-e ha hazaért, amire én azon nyomban igennel válaszoltam. A nyugatinál csörgött, de megígérte, hogy még egyszer felhív. Hívott is, ébren is voltam már, a baj csak annyi, hogy megint a világ végén. Kellett nekem hazamenni! Itt már a sör ízéről is megfeledkeztem, de otthon mókuskerék és brutalitás van etéren! itt kérek elnézést mindazoktól, akikkel nem sikerült találkoznom, illetve beszélnem, de az idő nem volt elég szinte semmire. Három hét múlva megint vagyok, és akkor pótolom mulasztásaimat, ígérem!
Most ismét Isztanbulban, próbálom a múlt hetet behozni minden szempontból: tanulás, alvás, de főként alvás terén kell nagy pótlásokat elkövetnem. Ja, és a végén csak elköltöztem, de nem a hideg víz miatt! :)
No comments:
Post a Comment