Elegem van

A hisztizőkből, az önsajnálókból, a hangulatemeberekből és a féltékenyekből. De nagyon.

Már megint jó régen

Igazából azon kapom magam, hogy kevesebbet dolgozom itthon, mégis mindenre kevesebb időm jut. Nemcsak mindenre, de mindenkire is. Ez kicsit aggasztó!

Mindenesetre Bath gyönyörű volt! Még mindig Anglia a kedvenc! Bár csütörtöktől jön az összehasonlítás és a potenciális vetélytárs: Barcelona. Végre! Utoljára 12 évesen sikerült eljutni. Aztán tervben még ugyan később is volt, csak először egy sevillai kocsifeltörő egyén, majd egyéb okok akadályozták meg. De most semmi nem tarthat vissza! Cipők már sorakoznak az előszobában, a szelekció nehéz lesz.


Aztán jövő héten meg KRESZ vizsga! Márha ezen a héten nem csúszunk le a jelentkezésről. És a hétvégén vezettem! Már tudok kettesben 20-szal egyenesen menni előre és hátra is! Ez is haladás, nem?

Először is azzal kezdem, hogy a kreszóra valami hihetetlen unalmas. Én megfogadtam, hogy többre el nem megyek. Semmi olyat nem mond a tantóbá, ami a könyvben benne ne lenne. Úgyhogy megspórolok magamnak heti 6-7 órát, és inkább a könyv olvasására meg a tesztekre fordítom.

Aztán az is van még, hogy a hétévgén megvolt életünk első érettségi találkozója. Hát szinte senki sem változott semmit. Az 5 év termése: 1 baba és 1 házasság 2 külön osztálytárs személyében. Ja, és egy elkezdett, de hamar abbahagyott modellkarrier! Vicc, hogy egy osztályfőnökünk sem jelent meg. Persze, egynek a hiányzása igazolt volt, az ő sírját délelőtt koszorúztuk. Ott is csak 11-en jelentünk meg, ami elég gáz. Mindegy. A lényeg, hogy mi, akik amúgy is tartottuk/tartjuk a kapcsolatot kiegészülve 3-4 jófejjel, akikkel annyira már nem, nagyon jól éreztük magunkat. Nosztalgiabuli a törzshelyen persze alap. Jó oda visszajárni, az ember tudja, hogy mire számítson, sőt, még a számok sorrendje is megy még, merthogy az elmúlt pár évben semmit sem változott. De gondoltam, kérek egy számot a dj csajtól, csak a nosztalgia kedvéért. A zombie lett volna. A következő konverzáció folyt le közöttünk:

Én: Be tudod tenni valamikor a zombie-t?
Ő: Még kell egy kis nosztalgiát játszanom, de utána berakom.
Én: Miért a zombie mi, ha nem nosztalgia?
Ő: Nem, az egy élő sláger.
Én: Kinek a világában?
Ő: Az enyémben.
Én: Ja, akkor bocsi.

Szóval, asszem ez mindent elárul a helyről. Tegnap meg persze szenvedtünk. Mint kiderült nemcsak engem értek megpróbáltatások. A legnagyobb kihívás az volt, hogy visszajussak pestre. Ugyanis a volán felére csökkentette a buszokat, mert ugye sosem volt ez egy népszerű útvonal, mégcsak véletlenül sem kellett minden 2. órában eddig is pótbuszt küldeni! Szóval, most 2 óránként van 1, amire vasárnaponként vár kb. 4 busznyi ember. Nekem taktikázások után sikerült felszállnom ey olyanra, amin amikor beérkezett, még volt 4 szbad hely. Persze nekem nem jutott. De leghátul a földre azért letettem a seggem, de annyira elkezdte nyomni a föld, hogy csak 40 percig bírtam. Mögöttem 15 éves kis picsogó balettinézetesek, és természetesen az mp3 lejátszóm a 2. szám után beszart. NEM AKAROK ÚJRA 15 LENNI! Tudom, hogy mi is ugyanilyenek voltunk, és ez a legborzasztóbb! Ennyi süketelést! És hangosan! Jaaaj!

De a mai nap legalább jól kezdődött! Megjött a hétvégi angliai repjegyem! És végre meglátom Heathrowt! Na, ott speciel még sosem voltam, de nagyon kíváncsi vagyok már rá!

Itthon újra - nagy hírek

Tudom, már mostanra mindannyian vágjátok, hogy végre újra itthon, éshogy business class, meg minden jóság, és végre-végre csütörtökön reggel már az ágyamban ébredtem, este meg megint az éjszakain. Gyors akklimatizálódás, ugye. Nade mégis mennyire gyors? Mihez mennyire, vághatnánk rá közhelyesen, a relativitás talajáról. Merthogy ugye a jó dolgokhoz nagyon könnyű hozzászokni, bát az éjszakain elalvás azért annyira nem jó, meg ki is hagynám én szívesen ha tudnám, de asszem mostanra ez már feltételes reflex-szé vált (te jó ég, ezt a szót ezzel a toldalékkal hogyan kell helyesen leírni?). Meg ugye ott, illetve itt, kicsiny hazánkban van még egy kellemetlen faktor, ami nem más, mint az időjárás. Erre azért nem számítottam! Én úgy, de úgy megfáztam a hétvégére, hogy az első családommal töltött hétvégémet sikerült átaludnom. Jobban mondva nem tudtam felkelni. De a vikvaporub meg az algopirin még mindig jó barát, úgyhogy mára már sokkal jobb. Olyannyira, hogy reggel rávettem magamat korsó állandó mummusának elvégyésére: takarítottam. Persye nem sikerült a végére érnem így melóidő előtt, mert 7 hónapnyi por, az mégiscsak 7 hónapnyi por.Tudom, ezzel nem kellene büszkélkednem, nem is teszem! Sőt, a nyilvánosság elé tárással büntetem magam, és megelőzöm így a későbbi hasonló megalázó helyzetet.

Nade jöjjenek a nagy hírek:

Először is, a takarítással nemcsak a meló miatt nem sikerült végeznem, hanem azért sem, mert gyakoroltam! Mától ismét zenekar! Hurrá! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy (már megint ezt kell írnom, a rossebbe) így 7 hónap alatt hova fejlődtem vissza. A gyakorlás alapján egy-két hét, és megint szinten leszek!

És másodszor: eljött az idő! Végre beadtam a derekamat, és elkezdem a jogsit! Nagy bejelentésem örömére, és mivel neki sincs más lehetősége, mivel ha én nem húzom, az életben nem csinálja meg, köcsi is jön velem! Ne féljetek, attól még hogy esetleg valamikor a közel, de lehet hogy távoljövőben jogsink lesz, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene, ugyanis kizárt, hogy errefelé bármikor is a volán mögött lássatok bennünket. Azt megtartjuk otthonra!

Utolso nap Chennaiban

Az elmult het meglehetosen lassan telt, es leginkabb a holnapi, illetve a holnaputani nap varakozasaval. Foleg az irodaban ucsorogtunk, meg az elinteznivalot inteztuk, aztan pentek kornyeken kezdett kicsit jobbra fordulni a varakozas. Egy bizniszebed a marriottban, aztan 10 downing street nevu helyen italozas, majd tovabbi italozas ismerosoknel, aztan haza.

Szombaton vegre egy kis szuvenirshopping. Nem voltunk tul sikeresek, bar egy-ket goncot azert sikerult beszereznunk. Magunknak. Aztan az este egy kellemes debrifing mitinggel folytatodott, ami dogunalom volt. Az itteni szervezotarsak tudjak am mivel dobjanak fel egy jo kis szombat estet!

Tegnap fonokcsaladnal ebed, utana pedig az egyik uncsiteso a honunk ala nyult, es vegre elvitt bennunket egy olyan helyre, ahol be tudtunk szerezni nehany igazi szuvenirt. Aztan naluk egy kis kavezas, aztan irany a Boat Club. A klubot ezuttal a szo eredeti ertelmeben kell elkepzelni. Annyi szerintem eleg a hely leirasahoz, hogy nem lehet keszpenzzel fizetni, a tag szamlajahoz irjak a fogyasztast, amit egy kesobbi idopontban rendez, es 7.30-tol a fo attrakcio a tombola volt. A jelenetet megirigyelhette volna minden hollywoodi produkcio, amiben bingojelenet is van. 100szor felulmulta a tombola! Persze ebben mi nem vettunk reszt. Inkabb az uncsitesoekkal dumalgattunk es italozgattunk. A leiras nem lenne teljes, ha szot nem ejtenek fonokrol.

Reggel arra keltem (a szomszed iskola udvaran zajlo muszlim eskuvo elokeszuletein kivul, ahol a banda=8 csorgodobos, meg 1 enekes eppen hangprobat vegzett, ami samanszertartasnak jobban beillett az utemes kantalas es idegesito monoton dobolas miatt, mint a jo szellemek elohivasanak), hogy rika es fonok mar nagyban brandyzik. A csaladi ebed ugye egy veszelyes elfoglaltsag, arra nagyon jol fel kell keszulni. Fonok reszerol a nap tovabbra is igy folytatodott. A Boat Clubban 6.30-tol 9.30-ig voltunk, a fonok 8.21-kor aludt be.

Ma meg egy kor szuvenirshopping(persze mindent nem tudtam tegnap elintezni, plane, hogy a fonok beszereznivaloja is az en vallamat nyomja), aztan ha minden igaz egy bucsuparti, holnap egy ujabb csaladi hepening, ezuttal reggeli, aztan 2-kor irany Bombay! Ott egy bizniszmiting egy kormanyhivatalnokkal, es szerda reggel a megvaltas! Bombay-Helsinki 8.15, majd Helsinki-Budapest 17.00. Persze, ha nem lesz keses!

Hetvege

Meg csutortok este vegre sikerult eljutnunk moziba, hogy megnezzuk a Sivajit, aminek a soundtrack-jet a rally alatt szarra hallgattuk, leven ezen kivul egy allandoan ugralo Michael Jackson best of volt csak nalunk. Foszerepben a nagy Rajini, akinek ez volt a 100. filmje. Bovebben itt.

Persze a kollegak is csatlakoztak, a nagy Rajinit egy tamilnak egyszer sem lehet kihagyni! Negyen voltak velunk, akiknek igy a Sivaji latogatottsagi indexe ezzel a latogatassal egyutt elerte a 4-et. Kapora is jott, mivel az egyik kollega nagy elannal forditotta a torteneseket kozben. A film rettenetesen hosszu volt, az elmaradhatatlan 10 perces dalbetetekkel, es a Bud Spencer filmekbol mar jol ismert rettenetesen elnyujtott verekedos jelenetekkel.

Aztan a hetvegen pedig huzas videkre, vegre fonok nelkul, kicsit kikapcsolodni. Az irany del, Pondicherry. Pondi egy francia tartomany a mai napig, igy enklavekent ekelodik Tamil Naduba. Ez annyit tesz, hogy teljesen mas szabalyozasok vannak ervenyben, igy pl. az alkohol rettenetesen olcso. Ezen kivul ez egy jol felkapott turista kozpont is egyben, igy hemzseg a feherneptol. Nagyon kellemes kis hetveget toltottunk ott. Mivel 2 parral mentem, megadatott az a csoda, hogy egyedul birtokoltam es bitoroltam egy szobat! Csodalatos felfedezes volt igy ropke 2 honap utan! Szinte el is felejtettem mar, milyen egyedul lenni. Megerkeztunk, es bar az uszomedence rettenetesen vonzo volt, engem egy jo darabig nem lehetett kirobbantani ujra megtalalt kellemes maganyombol.

Egy kellemetlen hozadeka volt a kiruccanasnak: vasarnap delelott ismet medence es napozas volt a program. En jol felkeszulten 3 reteg 40 faktoros naptejet nyomtam magamra, de az indiai nap nem viccel: 2 ora kintlet alatt sikerult rakpirosra sulnom. Faj.

Mar csak 8 nap, es ismet otthon vagyok. Ennyi ido utan mar nagyon kivankozom haza. Plane, hogy ebben az evben 2 honapot sikerult meg csak otthon toltenem, azt is vizsgazgatassal. De most maradok! Legalabb januarig, de ha minden a terveknek megfeleloen alakul, akkor jovo juniusig. De ez meg ugyis a jovo zeneje.

Hol is kezdjem?

Visszatertunk! Fellabbal ujra a civilizacioban! Annyira regen sikerult irnom, es annyi minden tortent az elmult 2 hetben, hogy meg sem kiserlek itt mindent egy szuszra osszefoglalni.

Mint azt mar irtam, a csapat egyszeruen remek volt! Egy csomo jo arccal sikerult talalkozni, es a taj, amin vegig haladtunk, az leirhatatlan. Egyik nap esoerdo kodos monszunesovel, aztan a hatalmas sarga folyamok halaszhajokkal, egy nappal kesobb tenger palmafakkal es a tavolban zolden terebelyeskedo hegyekkel, aztan ragyogo napsutes es feher homokos strandok, egy kis siksag, majd a duborgo es tomott Bombay.

A tarsasag nagyon jol osszerazodott, en pedig rengeteg uj ivos jatekkal ismerkedhettem meg.

Mindenki tulelte, pedig nagy volt a felelem az elejen, hogy lesz ezuttal aldozat. Nem sokon mult. Mi is tuleltuk, sot, kiderult, hogy eletben lehet maradni 3 hetig napi atlag 3 ora alvassal es atlag 2,5 dl rummal.

A hazafele ut kicsit kalandosra sikeredett. Eredetileg Muhadishwar lett volna az egyik allomas a versenyen, de az utolso pillanatban a heves monszun miatt megvaltoztattak. Mi azert felmentunk(hegyteton van) hazafele jovet. 16 fok, eso, hogy a kocsiig nem lehetett elmenni anelkul, hogy bugyiig aztunk volna. A szallason az agynemu nyirkos az allandoan bearamlo kod miatt. Ejszaka naciban alvas, igy is ereztem a nyirkot reggelre. Aztan meg 2 nap, es szerdan hajnalban meg is erkeztunk. A 3 napi ut alatt 24-bol 19-et aludtam vegig, de mivel mindezt egy kocsi hatsoulesen tettem, anyakam szanaszejjel van.

2 napja megint nyomjuk a melot ezerrel, de mar csak 1,5 het, es ujra, verge otthon. Nem panaszkodom, de mar nagyon vagyom haza.

Ma elhuzunk Mahabalipuramba, majd holnap tovabb Pondicherrybe kicsit kikapcsolodni. Fonok nelkul, szabadon. Strand, furdes, masszazs es alkoholizalas a betervezett program. Ja, es nincs ebresztoora! (a verseny alatt a normal ebredes 5.30-6.00 volt. jaaaaj!)

3 napja

NA, ennyi ido utan kiderult, hogy nem is annyira egyszeru egy ilyen esemeny szervezojenek lenni. Igy 3 nap utan a csapatok frusztraltak, nem ernek be idoben, es a szervizcsapat is indulasra kesz holnap hazafele. Ugyanis nem birjak ezt a tempot. Persze, megerkeznek a fehernepek ide, 2 utemu jargany, azzal konnyu banni. Hat a fenet! Ha nem kezelik megfeleloen, akkor lerobbannak, es nem kezelik megfeleloen, aminek koszonhetoen az elso napo n sikerult elhasznalnunk a rallira tervezett cserealkatreszek 60%-at. Nice job! Szerencsetlen szerelocsapat nem bir lepest tartani a fehernepek riksakezelesi gyakorlataval, ugyhogy ma is, mint eddig mindig, a csapatok 40%-a nem birja tartani a leintest. Az utolso csapat ma 11:30-ra ert be, de cseppet sem elkeseredve! Amikor odamentem hozzajuk, hogy megkerdezzem mi volt veluk, hogy vannak, rogton a holnapi falulatogatasukrol kezdtek erdeklodni, merthogy holnap ok is mennek. Ma sikerult nekem is eljutni egy suliba. Nagyon edesek voltak a kis csavok, meg lehetett oket zabalni, de ugyanakkor latni , hogy a legtobb teremben megcsak pad vagy asztal sincsen, torokulesben toljak a tanoran, na az meglehetosen szivszorito volt. De csak mosolyogtak, es nagyon orultek, hogy meglatogattuk oket!

A mezony nagy resze angol, igy televagyunk szigoruan pszichiatriai esetekkel, ami nem segiti a melot. Ezek komolyan orultek! Petarda a szobaban, riksa tetejen, felig allva teljesitett F3 palyas kor, es mindez csak a beugro. Ma Hassanban nyomulunk, immaron 3 oram van csak kelesig. Holnap Mangalore a cel, a leghosszabb es egyben legveszelyesebb szakasz var a csavokra, mivel az utak fele el van mosva, kaptunk ma is rendesen a monszunbol. Persze, a luzerver ma sem hagyhatott cserben, 650 lepcso megmaszasa kozben kapott el, de muszaly volt megnezni a hegyteton a szobrot, akinek csak a micsodaja volt 3 meter!

Baromi jo csapatt verodott ossze! Ha barkinek valami baja akad, megallnak, bevarjak a szervizt a porul jarttal, egyutt ebedelnek, es MINDEN este egyutt isznak, merthogy valamivel le kell vezetniuk az aznapi feszultseget. Iszonyat edes es jofel emberkek! Olyan jo lenne egy kicsivel tobb idot tolteni veluk! Nekunk egyre tobb melonk van, kozben egy fel napra jo lenne beulni Ozhoz a riksaba, aki meg honapokkal ezelott megigerte, hogy vezethetem az extra riksajat a nem letezo jogsim es az eddigi vezetesi ekmenyeim ellenere! Ilyen egy igazi ferj! Bar ma majdnem bearult, hogy kimereszkedtunk rikavak inni tegnap este a tobbiekkel, de muszaj volt. Valamivel nekunk is le kell ugyanis vezetni. Kicsit sok a feszultseg, ami egyaltalan nem meglepo ennyi ember iranyitasa folytan.

Most alvas nekem. Mar nagyon ramfer.

Utra fel

Indulunk. Tegnap/tegnapelott megerkeztek a versenyzok, s ma mar utra is keltek. Emiatt mi 2 napja nem aludtunk, de ma sincs ra sok esely. Mindegy, majd talan Goan! Ma reggel vegre mindenki atvehette a sajat kis jarganyat, es nehany probakor utan utnak is eredtek. Nagyon jo kis csapat verodott ossze! 71-en vannak, es nagytobbseguk tenyleg elmeosztalyos eset! MA megvolt az elso ket borulas, smokeyeknak a maguk ele kituzott 100 meter minden-balesettol-mentesent is sikerult alulteljesiteniuk, az elso kanyarig birtak. Riksa javul, fiuk mennek az elso allomas vele, a mentosokkel. Aztan volt ma meg F3-as versenypalya, ahol ismet bebizonyitottak egyesek, hogy teljesen nem normalisak!

Olvassatok akost, o biztos fog kepekkel is szolgalni.

van viz

Legalabbis a mi lakasunkban mindenkeppen. Arra ertunk haza, hogy z egesz szobank bokaig ero vizben all. Ezuttal nem nyitottuk meg a tartaly csapjat, de ra kellett jonnunk, hogy valoszinuleg valaki megtette ezt helyettunk. Ejjel 2-kor meg nekialltunk feltakaritani, s kozben elvesztettem a jobb lencsemet.

Aztan azt hittuk mar, hogy a csappal es a vizzel mar minden rendben, csakhogy reality flash megint: arra ebredtunk, hogy ezuttal nemcsak a szobankban, hanem az egesz lakasban bokaig ert a viz. Jottek a szomszedok, hogy aztatjuk oket. Mondtuk, hogy dolgozunk rajta, ha nem latnak. Also szomszed is beazott, na meg az osszes ruhank is. Mert mint a legutobb, a szekreny is beazott, benne az osszes ruhammal, rikanak meg a foldon levo borondje szivta magaba meg a ruhakba a viz felet kb. Ugy masfel ora, es vagy 5 vodor viz utan mar csak egy fel millis vizreteg usztatta a lakast, ugyhogy a melegre es a ventillatorokra hagytuk a maradekot. Bejottem melozni, ahol meg eszre kellett vennem, hogy a hatizsakomban levo laptopom is eluszott. Persze, a foldon volt a taskam. Nem indul, pedig rajta az osszes ralliinfo, a tobbit nem is emlitve! Most egy hajszaritora varok, es bizom a legjobbakban.

real chennai trafic round 2

Meg ugyanaznap este ismet alkalmam nyilt motoron ulni. Ezzel a nappal igy megduplaztam az eddigi motoros elmenyeimet. Ezuttal nem egy mopeden, hanem egy rendes, nagyobbfajtan. Este mar nincs akkora forgalom, de ugy 10 ora tajt meg azert lehet jopar autot es egyeb kozlekedesi eszkozt latni. Ismet rajottem, hogy mindennek van hatara. Nekem a motoron 50 km/h. Csakhogy volt, mikor 60-70/nel szaguldoznunk. Ketszer voltam ugy, hogy ez az utolso pillanataim egyike nem tul hosszu eletembol, de tapasztalt soforom magabiztosan kerulte ki az eppen szembejovo teherautokat. Persze ismet gorcsosen kapaszkodtam, de annyira, hogy nem tudtam kinyitni a kezemet, amikor megerkeztunk. A burma bazarba mentunk, ahol viragzik a dvd feketepiac. Mi fenykepezoert es cigiert mentunk. Ez utobbit sikerult csak beszerezni, de hamar kiderult, hogy az alacsony ar alacsony minoseget is takar. Bizony, hamisitvanyba sikerul belefutnunk, amit a kollega mostansag probal vissza vagy kicserelni.

Aztan vacsora egy utcai arusnal (meg elek), ami meglepoen jo volt, majd vissza az irodaba, ismet motoron. Csakhogy ezuttal elkezdett esni. A nagy cseppek csak ugy vagtak a bort az arcomon mar ugy 50-nel is. Felejthetetlen elmeny!

a spagetti vonal

Tegnap este kikapcsolódásképpen meg akartunk nézni rikával egy olyan klubot, ahol eddig még nem jártunk. Már nincs sok ilyen, ami nem azt jelenti, hogy mi járjuk őket végig lelkiismeretesen, hanem hogy nincs sok, kb.10 az egész városban. Szóval, azúttal a sokat emlegetett Speedet akartuk megnézni, de mivel ugye én is a lúzergrupp tagja vagyok, odaérvén kiderült, hogy hát az persze, hogy hétfőnként zárva van. Mivel a 10:45-ös utolsó kör már nagyon közeledett, a hotel éttermében telepedtünk le, ahol mi voltunk az egyetlen asztal. Nem is bántuk, csend volt, stresszmentes kellemes környezet nem fülsüketítő zenével. Nagy örömömre az étlapon találtam bolognai spagettit! 1 hete éheztem rá, úgyhogy usgyi, rendeltem is gyorsan egyet. Ugyan már nincsenek nagy elvárásaim az itteni nyugati konyha remekeitől, de azért egy bolognai spagettit csak úgy képzeltem, mint ahogy bárki tenné, paradicsomszósz, darálthús. Ja, meg ahogy azt móricka elképzeli! spagettitészta még rendben volt, de az az étel paradicsomot nem látott! Marhahúscafatokból készült ragu volt a bolognai spagetti! Már éppen összecimbiztünk a pincérekkel, kérdezték, milyen az indiai Pesten? Hát barátom, pont olyan, mint ez a bolognai spagetti itt!

Nem értette. Úgy 10 percünk ment arra, hogy megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy ez minden, csak nem bolognai spagetti, de csak nem tudtuk meggyőzni. Merthogy ez az! A séf meg már 40 éve a szakmában van, csak érti a dolgát, és ne próbáljam neki beadni, hogy ez nem bolognai, amikor az! Ja, volt napolitan spagetti is az étlapon. Na, az meg paradicsomos volt! Szóval letettem a jó kis paradicsomos tésztáról!

the real chennai traffic

Ma volt szerencsém egy mopeddel utazni ebben a nyugisnak egyáltalán nem nevezhető városban. Csúcsforgalomban. Most aztán igazán megmutatta magát a forgalom! Kocsi, autoriksa? Kész összkomfort ehhez képest! Az út vagy 20 perc volt oda, 25 vissza, de ebből 15 mindkét irányban dekkolással telt. Hol egy nagy és félelmetes busz árnyékában, hol egy motortenger közepén. Egy tuti, annyi kipufogógázt nyeltem, hogy a leheletem elég lenne egy spagetti elkészítéséhez, és a fogam alatt még mindig ropog a friss por. Az 'űrlány' szindróma ismét képben volt persze. Csodáltam, hogy balesetet nem okoztunk! Megfordult a fejemben, hogy ezúttal azért néznek annyira, mert itt senki nem ül úgy egy motoron, ahogy én tettem. Bevallom, görcsösen kapaszkodtam a hátsó kis kallantyúba, mert már az indulás előtt halálfélelmem volt a forgalmat ismerve. Itt nem meglepő látvány, ha egy egész család utazik egy motron, mama és papa közé beszorítva a két gyerek, vagy akár az egyik a kormányba kapaszkodva papa előtt áll. Ma éppen egy páron akadt meg a szemem, akik menet közben éppen egy smst olvasgattak, a csajszi a pasi válla fölött, míg ő valamit még magyarázott is a nőnek olvasás közben. Egy embert sem láttam kapaszkodni!

Nyertem

Galamb volt...

bűz bűz

Nincs víz az irodában. Se ivó, se egyéb. Erről már ejtettem szót korábban, de most az oka más. Arra lettünk figyelmesek tegnap, hogy iszonyatosan büdös a csapvíz. A víz szaga arra emlékeztetett, amikor anyám véletlenül kihúzta a mélyhűtő dugóját, és a benne lévő 20 kacsa egy idő után bomlásnak indult és a rothadó hús szagával árasztotta el a konyhánkat amit aztán 2 hétig nem tudtunk kiszellőztetni. Aztén az apám és nagybátyám elvittek a kacsákat a közeli folyóig, hogy a gyökereikhez térjenek vissza szerencsétlen állatok, csak a műanyagzacsikat nem kalkulálták bele, úgyhogy a 20 madár a műanyagzacsiban úszott a folyó tetején.

Most éppen a tartálytisztitó ürge dolgozik az ügyön, és nem lennék meglepve, ha egy madár, mókus vagy egy patkánytetemre bukkanna. Itt nagyban mennek a találgatások, hogy melyik álltfaj lesz a nyerő. Én a galambra szavazok. Persze tegnap azzal a vízzel mostuk el azokat a poharakat, amikből ittunk. Vigyázz Chennai, jön a pestis fehérembernek öltözve!

red carpet

Szerdán voltunk moziban. A rádiós médiapartneren keresztül sikerült jegyeket szereznünk a Die Hard 4 itteni bemutatójára. Mivel lesz egy általuk szervezett bulink, és mindkettőnknek érdeke a nyilvánosság, helyi sztárok is jelen lesznek ezen az eseményen, akiket a bemutató alkalmával kellett volna meghívnunk. Az indiai moziipar, mint köztudott, nagyobb Hollywoodnál. Itt is istenítik a sztárokat, talán még jobban is, mint Amerikában, mert egy-egy sztár halálakor tömeges ögyilkosságok mennek végbe. És rengeteg sztár van!

Ez a premier sem telhetett el nélkülük, afféle VIP esemény lévén. Ahogy a mozihoz értünk néztünk, hogy merre menjünk, mert piros szőnyeg, mellette hegyekben az emberek, gondoltuk, hogy ez a sztároké, mi majd valahol hátul beslisszolunk. Hát nem. Egyetlen út befele ez a piros folyosó volt. Hurrá! De a megpróbáltatások a helyiek telefonfényképezőjének serény kattogása után nem fejeződtek be. Piskóta volt ahhoz képest, ami bent várt ránk. Fényképészek és kamerák hada fogadott bennünket a mozi előterében. Hamar rájöttek, hogy nem mi vagyunk az érdekesek, de ez nem állította meg őket abban, hogy 2 perc alatt meg ne vakítsanak totálisan. Nyilván két fehér nő errefelé nem mindennapi látvány. Persze mondanom sem kell, hogy reggel nem mostam meg a hajamat, merthogy minek is? Senki nem szólt nekem előre, hogy ilyen helyre megyünk!

A film amúgy nagyon vicces volt! Bruce Willis megjelenésekor és a látványos trükköknél a közönség tapsviharban és örömujjongásban tört ki. És ez elvileg egy VIP esemény volt! Nagyon kíváncsi vagyok már egy helyi filmre is, helyi normál közönséggel. Ahova tényleg nem kell hajat mosni.

Most elmesélem nektek, hogyan működik egy 5 milliós város vízellátása

Az az építmény, illetve fogalom, hogy víztorony, itt nem ismert. Hogy a víz honnan érkezik, arról fogalmam sincs, de csak remélni tudom, hogy nem a szomszédunkban folyó úgynevezett folyóból, ami egyébként a város szennycsatornája. Klór az nincs sok a vízben, ez teljesen biztos, mert mióta itt vagyunk, az otthonról hozott ekcémakitörésem maradványi is eltűntek (na jó, nemcsak a víz miatt, ezen legalább segít a páradús környezet). Mivel víztorony és egyéb víztartály nincsen, ezért gyakorta előfordul, hogy víz sincs.

Van egy másik probléma: a szivattyú sem használatos errefelé. Nagyváros lévén ellenben számos magas ház van itt. A kérdés tehát jogos, hogy akkor szivattyú nélkül hogyan jut fel a 7. emeletre, ahol mi lakunk pl. a víz. Pontosabban, hogyan jön a csapból a víz. Elárulom, ha a normál csövekre számítanánk, akkor csak csipcsup lenne.

A fenti két probléma kiküszöbölésére egy tipikus indiai módszert választottak. Minden egyes lakásban víztartályokat helyeztek el. Nem egyet, erről szó sincs, hanem ahol csap van, oda mindenhova. A víztartályokhoz persze külön csövek kellenek, amelyek természetesen a falon kívül futnak, mivel a lakásokat alapból nem tartályokkal építik. Ahhoz, hogy ebben a tartályban víz legyen, meg kell nyitni időnként egy csapot, nem automatikusan működik.

Erre ma jöttünk rá, amikor látván, hogy a tartály kezd ürülni, engedtünk bele vizet. Illetve megengedtem a csapot, csak aztán annyira belefeledkeztem a HP-be, meg bíztam a főnök tapasztalatában, aki azt mondta 20 perc kell a teljes feltöltődéshez, hogy a következő az volt, hogy rika fut ki, hogy valami nagyon nem stimmel, ömlik a szobába a víz. Ugyanis túlfolyt a tartály, de mivel a tartályhoz kiszedték a fürdő és a szoba közötti falat, ezért egyenesen a szekrényünkre/be ömlött a víz, eláztatva a szobánkat, és a hajszárítónk dugalját. Csakhogy ez a reggel se teljen izgalmak nélkül, próbáltuk hirtelen eltüntetni a nyomokat, nem akartuk, hogy főnök tudomást szerezzen róla és kiakadjon. Fogtuk a felmosófát, meg egy rongyot, és gyorsan szedegettük felfele a bokáig érő vizet.

Nem derült ki.

vasárnap este

23:58 van és én még mindig melózom. Harry Potter itt figyel előttem, de itt ugye nem lehet elkezdeni. Jaaaaj, már nagyon mennék haza!

Nem kellene sírnom, de azért ez mégiscsak sok! 6-ra értünk be, mert ebédre egy kollegához voltunk hivatalosak. Kicsit fura, amikor úgy ülünk valahol, hogy a vendéglátókkal nem beszélünk egyetlen közös nyelvet sem. Mindenesetre mosolyogtunk sokat, meg persze dicsértük a háziasszony főztjét. Egyébként finom is volt! Életem első cápaétele! Az étel nevét persze nem tudom. Valami trutyi volt, de nagyon finom! Már feladtam, hogy bármilyen étel nevét is megtanuljam.

Tegnap meg kiderült hogyan juthat itt éjszaka alkoholhoz az ember. Éjjel 1, mi a kocsiban. Utazunk vagy 10 percet, hogy lehúzódjunk egy 2x3 sávos út szélső sávjában, egy buszmegálló előtt. A csávó nem enged kiszállni, mert ugye jöhet a rendőrség, és akkor lehet, hogy bajba kerülnénk. Szóval, rikával ülünk az autóban 10 percet, 20,percet, 30 percet, majd 40 perc után megelégeltem és kirontottam a kocsiból egy cigire. Nem jött a rendőrség, és mire elszívtam meg is érkezett a pia. Én meg hazavitettem magam, mert belefáradtam a várakozásba.

család, de nem az enyém

Reggel arra keltem, hogy csöngetnek, rika sehol, hát kiugrottam az ágyból nem túl sokat fedő pizsimben, hogy beengedjem a takarítónőt - gondoltam én. Szemem mint egy kínaié, de hamar kinyílt, ahogy főnököm családtagjai egyesével elkezdtek beszállingózni. Apa, anya, nővérke, gyerekek. Elég konzervatív a család, nem nézik túl jó szemmel, hogy egy lakásban lakunk, de a legkisebb fiukkal nem tudnak mit kezdeni. Hirtelen annyira megijedtem, hogy első körben befordultam a konyhába, mert nem mertem abban a pizsiben újra elsétálni előttük. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, és usgyi. Rika addigra kijött a fürdőből, ahol addig öltözött, hogy ajtót nyisson majdan a családnak, akik érkezéséről ő 1 percel korábban már tudomást szerzett. Együtt gubbasztottunk a szobában, majd 20 perc és hosszas tanácskozás után nagy levegőt vettünk, és kimerészkedtünk rejtekhelyünkről. Mint utólag kiderült, csak felfrissülni jöttek, mert a nővér férje autóbalesetet szenvedett, és azonnal indultak is vissza. Múlt héten egy nagynéni halála miatt már meghiúsult a látogatásuk. A hét elején a főnök viccesen azt mondta a nővérének a telefonba, hogy na, akkor most ki fog meghalni, ki miatt fog meghiúsulni a látogatás? Főnök azóta azon aggódik, hogy amúgyis babonás anyja mennyi lóvét fog a helyi sarlatánok ördögűzésére elkölteni, továbbá milyen speciális szelleműző dolgokat kell majd viselnie, hogy a karmája rendbejöjjön.

Kaja ma

Ugye úgy volt, hogy rendeltek nekünk kaját ide be. Miután gyanúsan sok idő után sem érkezett meg, rákérdeztünk. Hát hogy rendeltek valóban, de 3 óra után nincs házhozszállítás. Mi????? Dehát mi már 1 órával ezelőtt szóltunk, hogy mit akarunk, és még csak most hívtad fel őket? Incredible....

A következmények

Az előző nap megtette hatását. Reggel már éreztem, hogy nem minden van a helyén, de mivel enni kell, hát kértem és kaptam kajcsit. Csirkeburger, a tetején koktélcseresznye, melyet egy fogpiszkálóval rögzítettek. Ezt nyilván nem ettem meg, a burgert viszont igen. De nem kellett volna, mert ahogy azt már a csajokon is írtam, órák kérdése volt, hogy az elmúlt hét összes szárazanyaga távozzon a szervezetemből. Aztán estére jött a likvidanyag is. Egész délután fetrengtem, és már-már féltem a kiszáradástól.

Aztán tegnap már jobban lettem, ittam sok teát meg gyümölcslevet, meg ettem gyümölcsöt. Estére már éhes is lettem, de mivel mire ez az érzés felerősödött, már minden zárva volt. Nemcsak éhes lettem, de odáig merészkedtem, hogy a tegnap esti megbeszélés alkalmával már vadul kevertem is a piákat, míg a többiek kitartottak a brandy+víz kombináció mellett. Az én italsorom: ananászdzsúz - víz - paradicsomlé.

Most is éhes vagyok. Már megint vagy 50 perce várjuk a kaját, de nem jön. Persze körri még ma sem jöhet szóba, annyira még nem vagyok jól. Sőt, a tandoori fűszeres kérgétől is kavarog a gyomrom, úgyhogy marad a szenya, mert persze a pizzát nem tudják házhoz szállítani valamilyen oknál fogva. Bármi mást, de pizza az nem megy.

A dohányzóban pedig még mindig megbámulnak bennünket a szomszédos kórház hátső lépcsőházában közlekedők. A dohányzó az iroda konyhájának erkélye. Ha éppen nem integetnek át, akkor mosolyognak, vagy megállnak adott emeleten, és míg ott vagyunk, ők is ott maradnak, és néznek. Űrlány szindróma. Ha őszinte akarok lenni, én is megbámulom a fehér embereket fehér létemre, de a tekintet mögött más rejtőzik. Fehér ember ezen a tájon mi a frászt csinál? - kérdem én. Persze, ismét költői a kérdés. Ellenben ismerek olyat, aki áttelepült ide, mert ide nősült. Halleluja!

Vasárnap

Vasárnap aztán sor került a találkozásra a pofával. Először a Big FM vetítőtermében megnéztük a Harry Potter 5-öt visítozó helyi gyerekek társaságában. A vetítés elején egy helyi celebrity, Yoyo üdvözölte a nagyérdeműt a maga fura akcentusos angoljával, majd még egy jó 10 perc várakozás, és az izgalmak kezdetüket vették. Yoyóról egyébként megállapítottuk, hogy 1 éven belül transzvesztita lesz. Állítólag errefele sok van belőlük, bár én még eggyel sem futottam össze, de nagyon kíváncsi lennék ebben a kultúrkörben hogyan manifesztálódnak. A srácot látván van már egy-két elképzelésem. Aztán a vetítés végén 2 gyerek kapott ajándékot, amiből Yoyó egy vicces showt akart kihozni, de nagyon nem ment neki. Még a helyiek sem nevettek, csak nézték ennek a szánalmas fiatal to be transzvesztinek az erőltetett próbálkozását. Meghallgatnám egy rádióműsorát, de sejtéseim szerint tamilul nyomja.

Végül aztán egy kellemes tetőn sikerült a kontakttal találkozni némi bevásárlás után. Bolt: az otthoni kis falum komcsi stílusú síktetejűjére emlékeztetett, ahol mióta az eszemet tudom ugyanazok az emberek dolgoznak. A különbség abban állt, hogy otthon sohasem kellett megküzdenem azért, hogy egy polc közelébe férkőzzek, illetve ha már ott voltam, akkor a helyemet meg is tartsam. Egy röpke pillanatra koncertélményeim jutottak eszembe, és már majdnem elkezdtem vesekönyökölni, mikor hirtelen belémnyilalt a felismerés, hogy azért talán erre itt és most mégsem volna szükség. Persze a polcokon egy számomra valamit is sejtető márkanévvel sem találkoztam, így maradt a tuti: chocolate chip cookie.

Este vacsi a helyen, ahol az első este a népek fognak lakni. Ugye felszedjük őket a reptéren. A szálloda láttán elhatároztuk, hogy a kocsiban a légkondin és a sofőrön kívül egy üveg rum is fog rájuk várni, mert kell, mert szükségük lesz rá! A kaja amúgy jó volt, rengeteget is ettünk csak aztán másnap...