Ma volt szerencsém egy mopeddel utazni ebben a nyugisnak egyáltalán nem nevezhető városban. Csúcsforgalomban. Most aztán igazán megmutatta magát a forgalom! Kocsi, autoriksa? Kész összkomfort ehhez képest! Az út vagy 20 perc volt oda, 25 vissza, de ebből 15 mindkét irányban dekkolással telt. Hol egy nagy és félelmetes busz árnyékában, hol egy motortenger közepén. Egy tuti, annyi kipufogógázt nyeltem, hogy a leheletem elég lenne egy spagetti elkészítéséhez, és a fogam alatt még mindig ropog a friss por. Az 'űrlány' szindróma ismét képben volt persze. Csodáltam, hogy balesetet nem okoztunk! Megfordult a fejemben, hogy ezúttal azért néznek annyira, mert itt senki nem ül úgy egy motoron, ahogy én tettem. Bevallom, görcsösen kapaszkodtam a hátsó kis kallantyúba, mert már az indulás előtt halálfélelmem volt a forgalmat ismerve. Itt nem meglepő látvány, ha egy egész család utazik egy motron, mama és papa közé beszorítva a két gyerek, vagy akár az egyik a kormányba kapaszkodva papa előtt áll. Ma éppen egy páron akadt meg a szemem, akik menet közben éppen egy smst olvasgattak, a csajszi a pasi válla fölött, míg ő valamit még magyarázott is a nőnek olvasás közben. Egy embert sem láttam kapaszkodni!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment