Vasárnap

Vasárnap aztán sor került a találkozásra a pofával. Először a Big FM vetítőtermében megnéztük a Harry Potter 5-öt visítozó helyi gyerekek társaságában. A vetítés elején egy helyi celebrity, Yoyo üdvözölte a nagyérdeműt a maga fura akcentusos angoljával, majd még egy jó 10 perc várakozás, és az izgalmak kezdetüket vették. Yoyóról egyébként megállapítottuk, hogy 1 éven belül transzvesztita lesz. Állítólag errefele sok van belőlük, bár én még eggyel sem futottam össze, de nagyon kíváncsi lennék ebben a kultúrkörben hogyan manifesztálódnak. A srácot látván van már egy-két elképzelésem. Aztán a vetítés végén 2 gyerek kapott ajándékot, amiből Yoyó egy vicces showt akart kihozni, de nagyon nem ment neki. Még a helyiek sem nevettek, csak nézték ennek a szánalmas fiatal to be transzvesztinek az erőltetett próbálkozását. Meghallgatnám egy rádióműsorát, de sejtéseim szerint tamilul nyomja.

Végül aztán egy kellemes tetőn sikerült a kontakttal találkozni némi bevásárlás után. Bolt: az otthoni kis falum komcsi stílusú síktetejűjére emlékeztetett, ahol mióta az eszemet tudom ugyanazok az emberek dolgoznak. A különbség abban állt, hogy otthon sohasem kellett megküzdenem azért, hogy egy polc közelébe férkőzzek, illetve ha már ott voltam, akkor a helyemet meg is tartsam. Egy röpke pillanatra koncertélményeim jutottak eszembe, és már majdnem elkezdtem vesekönyökölni, mikor hirtelen belémnyilalt a felismerés, hogy azért talán erre itt és most mégsem volna szükség. Persze a polcokon egy számomra valamit is sejtető márkanévvel sem találkoztam, így maradt a tuti: chocolate chip cookie.

Este vacsi a helyen, ahol az első este a népek fognak lakni. Ugye felszedjük őket a reptéren. A szálloda láttán elhatároztuk, hogy a kocsiban a légkondin és a sofőrön kívül egy üveg rum is fog rájuk várni, mert kell, mert szükségük lesz rá! A kaja amúgy jó volt, rengeteget is ettünk csak aztán másnap...