Szombat

Itt ugye nem áll meg az élet pénteken, meló, suli és minden egyéb szombaton is ugyanúgy, mint hétköznap. Mi is kivesszük a részünket az itteni munkamorálból, ergo mi is dolgoztunk. Igaz, nem 8 órát, de az elintéznivalót elintéztük. Aztán leszakadt már megint az ég, de olyannyira, hogy 5 méter alatt, míg a kocsiig elfutottunk, totál, de totál eláztunk. A hátunkról csorgott a víz bele a felsőnkbe, onnan pedig a gatyónkba. Az irány ezúttal a Marriott egyik meglehetősen exluzív bárja volt. Itt kellett volna találkoznunk egy partnerrel, aki időközben egy karambol miatt először csak késett, majd aztán nem jött. Próbáltuk megtalálni a bár otthoni megfelelőjét, és a Goa, Soul Café range-ben találtuk meg. A zene fergetegesen jó volt! Az eddigi (a tavalyit is beleszámítva) zenefelhozatal alapján nem hittem volna, hogy itt ismerik a massive attackot, de hogy még a jazzanovát és krudert is? Wow! Mivel ezen a helyen nem lehetett táncolni, de a bugi már nagyonis a lábunkban volt, egy szinte lehetetlen feladatra vállalkoztunk: táncos klubot találni Chennaiban. Végül egyre rátaláltunk. Öten voltunk, 3 pasi, 2 csaj. A belépés pároknak ingyenes, szingli pasiknak 400 rúpia (10USD). Ennek ellenére beérve a tánctéren vagy 60 pasi és 0, azaz nulla nő táncolt. Ezek után, na és persze, hogy az egyik csávót nem engedték be, természetesen azonnal elhagytuk a termet. Egyébként rettenet bűz terjengett bent. Az áporodott levegő cigarettafüsttel keverve...