Pénteken vendégségben voltunk. Fiatalok is voltak, idősebbek is, nem is az számít. Itt egy vendégség pont a fordítottja az otthoninak. Ugye mihez vagyunk mi szokva? Megérkezünk, egy aperitif, aztán vacsora, ebéd, whatever, utána pedig a teli gyomorra jöhet a beszélgetés és a piálás. Az egyik helyi arc megfogalmazásában itt pedig a kajáról szól minden. Hát, ebben még nem is lenne különbség, csak itt úgy szól a kajáról minden, hogy azt hagyják a legvégére. Tehát: ivás-ivás-ivás, némi sörkorcsolya (pl. nyersuborka eperszósszal), aztán amikor már totál készen vannak, akkor esznek, majd hazamennek. Mi az otthoni rendszerre voltunk felkészülve. Mivel viszonylag korán ott kellett lennünk, és az út is hosszú volt, dolgoznunk is kellett, nem volt időnk kajálni egész nap. Ergo totál üres gyomorral vágtunk neki az estének. Ahhoz képest egészen jól bírtuk. A magyar különítmény egészen este 10-ig. Ehhez képest csak olyan 1 körül léptünk le nagy társaságostul.
No comments:
Post a Comment