Új lakás, új szokások. Ebben a kéróban két török fiúval élek. Az előzőben csak egy volt, de egy kinek elég? Ez az új kettő viszont nagyon jól járt velem, mert rájuk főzöm, többek között azért, mert rájuk lehet. Olyan kis családias idill van esténként, mikor mindannyian leülünk vacsizni! Tegnap lazac volt mentás-fokhagymás fűszervajjal, salátával és krumplipürével. Ma meg csak egy szimpla paradicsommártásos tészta (azért fel volt dobva egy kis jó otthoni kolbásszal finom kis disznóból, a fiúk legnagyobb örömére). Állításuk szerint még egy olyan ételt sem ettek, amiben disznóhús lett volna. Persze kóstolták már, de csak egy falat húst, ételben, tányérban még soha, de nem csináltak belőle különösebb problémát. Éppen azt ecsetelték, hogy ilyen kajákkal már egészen európainak érzik magukat, mikor egyikük megszólal, hogy van-e itthon joghurt. Igen, jól sejtitek. A kolbászos-gombás-kukoricás paradicsommártásos tésztát joghurttal ették!!! Hirtelen lefagytam, és az európaiságukra vonatkozó megjegyzést még azelőtt visszavonattam velük, mielőtt megszentségtelenítették az ételt.
3 comments:
most kikkel hol? pörivel? de hova tűnt akkor a 3. srác? vagy? ezt a lazacos dolgot nem kellett volna leírnod, mert most folyik a nyálam...
A harmadik srác csak tanulni jár ide, ő sosem alszik itt, mert vagy 5 percre lakik innen, és mivel anyuci mos és főz a 27 éves fiacskájára, ő csak be-beugrik néha. Mondjuk, mióta itt vagyok, 2x fordult itt meg 5 percre. :)
közben megbeszéltük köccsel. én azt hittem ha deniz az egy 4.fiú, nem pedig hogy a szemüveges az. :D
Post a Comment