Monday, February 26, 2007

Biszex élmények

Az úgy tötént, hogy csütörtökön volt ez a kis szocializációs esemény egy karaoke klubban. Pár sör után egyre jobban éreztük magunkat, hát elkezdtünk táncolni, ha éppen valaki nem énekelt. Persze rengetegen voltunk, de ez nem zárta ki, hogy a helyiek is képviseltessék magukat. Hirtelen feltűnt egy lány, akinek meglehetősen fura volt a viselkedése. Hogy is mondjam? Egyszerűen: bolond volt! Nagyon rázta, nagyon nyomta a bulit, jól érezte magát. A baj ott kezdődött, amikor elkezdett vadul bókolni nekem. Aszittem ez is a helyi kedvesség része, nem láttam én semmit mögé! Aztán amikor egy virágot adott nekem, akkor már éreztem, hogy ez nem stimmt teljesen, pláne miután közvetlenül ezután elkezdett velem táncolni, majdhogynem a falhoz szorítva engem. Na, akkor már egyértelmű volt a barátjával a háta mögött, aki persze mindezt békésen végignézte. Lakótárs éppen arrakeveredett, elkaptam a grabancát hirtelen, hogy most azonnal mentsen meg. Csak órákkal később, a hajón derült ki, hogy ezután a mentőakció után volt még egy köre a lakótársnak delikvenseinkkel...

Új élményeimmel felvértezve szombaton egy török buli közepére vetett a sors. Annak ellenére, hogy csak egy csendesen elfogyasztott sörre vágytunk, ez azon a helyen lehetetlenség volt. A hely rettenetesen kicsi volt, de csordulásig tömve helyiekkel. A nagy tömöttség okán nem csoda, hogy aznapi delikvensünk(egy meglehetősen kövér és csúnya helybéli) egy széken talált magának helyet tehetsége és cafatjai kibontakoztatásához. Beleélte magát! Mi meg ámulva lestük a szék alól az egész helységet elárasztó energiaáradatot, ami belőle áradt. Gondoltam, beszállok egy másik székre mellé, én is át akarom élni a zenét. Egy hollnad fiú már az elejétől gyengéd érzelmeket táplált helyi erőnkkel szemben, így gondoltam egyengetem kicsit a sorsát, felhívom magunk mellé, nyomjuk hárman. Erre támadt az a fantasztikus ötlete, hogy kűzdjünk meg a kegyeiért. ..Korábbi tapasztalataimmal felvértezve én bevetettem mindent! De vesztettem...Azt a csalódást!

No comments: