Melózom újból, és szarakodik a wifi. Még mindig tegnap óta. Lehet, hogy visszatérésem volt ennyire rossz hatással rá. Pedig meglehetősen kemény munkanapom alatt már majdnem leszántott a shrek 3, de persze ez az akadozás kikészíti a programot, és most ay istennek sem hajlandó újra elindulni. Pedig volt már, hogy 200 kbs fölött leledzett a mutató. Ilyen sem volt még velem, mert otthon egyrészt nem kalózkodom, pláne, hogy most net sincs, másrészt olyan lassú szokott lenni, hogy meghalás és hónapok, míg valami lejön. Még valahogy eltöltök itt egy órát, aztán irány Horány köccsel. Megnézzük az új kompkikötőt. Bár tanulnom kellene már igen nagy erőkkel annak érdekében, hogy a jövő héten végre okleveles nemzetközi kapcsolatok szakértő váljék belőlem, de csak nem bírom rávenni magam. Illetve nem is az akarás részével van a baj, hanem a prioritássorrenddel, ami visszatérő problémámnak bizonyul. Holnap meg jönnek az amcsik, akiket gardírozni kell majd, úgyhogy a holnap is egy tanulási csőd lesz. Eddig is mindig megoldottam, ezután is menni fog, én tudom, vagy legalábbis hiszem. De a lakás még mindig fut, és kezd megint távolodni a takaríthatósági állapottól. Üsse kavics, legalább jól érzem magam és olyan emberek között vagyok, akik szeretnek. Nemsokára úgyis megint a nagy magány jön nagyon messze, sokáig.