szomorú vasárnap

Nem tudom, hogy már megint mi van velem. Teljesen magam alatt vagyok. Néha rámjön, de különösen akkor, ha M feltűnik. Hogyan van az, hogy 2 óránál hosszabb együttlét alkalmával nem bírom megállni, hogy ne bőgjek? Miért visel meg még mindig ez az egész, mármint a vele töltött idő? Vagy ilyenkor csak nosztalgiázok? Egy tuti: nem jó ez így. De az sem lehet, hogy ne találkozzunk. SEGÍTSÉG!!!!